Keresztinspirációk – A monori plébánián megnyílt Kruchió László nagyböjti meditációs kertje

Különleges térré változott a plébánia belső udvara, a szenvedés és a halál titka tárul fel a fájdalommal teli kompozíciókban. Mintha a Golgota hegyére jutottunk volna: a lábunk alatt száraz falevelek, mellettünk vaskeresztek, fakeresztek, rózsaszirom-vérrel befröcskölt keresztek, a három golgotai kereszt drótoktól összetartott üvegszilánkokból álló „töviskoszorúval”, vörös fényben… A keménység, ridegség érzését fokozzák a fotók, korunk emberének mérhetetlen szenvedéseit tárva a szemünk elé. A látogató tekintetét az udvar közepén függő hatalmas kereszt látványa vonzza magához, és ha kilép az udvarba, mintha egy töviskoszorú közepébe kerülne, onnan szemléli a nagy fakeresztet, amely alatt vörös amarilliszek formálnak szintén kereszt alakot, a kiömlő vért szimbolizálva.

A kereszten töviskoszorú, ám a talpánál elhelyezett virághagymákban, a szárainál a kibújó virágokban benne van a remény, a természet újjászületésének és az ember újjászületésének, Krisztus feltámadásának reménye.

Különleges tér, és különleges a helyzet is, amit látok: fiatalok jönnek sorban, sokan és megállnak a kompozíciók előtt, csendben, elgondolkodva – szinte kézzel fogható, ahogy megérinti őket a kereszt jele, életre kelnek bennük a szimbólumok.

Marton Zsolt püspök arra hívta fel a figyelmet a megnyitó előtt bemutatott szentmisében, hogy az ember Istent akarja megragadni, még ha nem is képes rá: a nagyböjt segít, hogy alkalmassá tegyük magunkat a lelki kincsek befogadására. Az ember ősi vágyát, hogy találkozzon Istennel, segíti a liturgia, segítik a szimbólumok. A bűnbánat, a megtérés ideje van, annak az ideje, hogy Krisztus felé fordítsuk életünket. Hangsúlyozta a főpásztor Isten igéjének szerepét a készületben és annak fontosságát, hogy életre váltsuk az igét. A nagyböjt alkalmas idő arra is, hogy valóban eucharisztikus közösséggé váljunk, alkalmasak legyünk az eucharisztikus Krisztus befogadására.

A szentmisén koncelebráltak a környékről érkező papok is a velük érkező diakónusokkal, és még ünnepibbé tette a szertartást, hogy a szentbeszéd után ünnepélyesen felvették Fazakas Zsoltot a diakónusi szolgálatra való jelöltek közé.

A hívek a szentmise után a plébániára mentek át a kiállítás megnyitójára, ami a közösség igazi ünnepe volt. A katolikus híveken kívül ott voltak a református és baptista lelkipásztorok gyülekezetük néhány tagjával, sokan már be sem fértek a nagyterembe, a kerengőben, a kompozíciók között hallgatták a megnyitót. Megyesi Schwartz Lúcia operaénekes Mocsári Emma zongora- és Edőcs Tamás fuvolakíséretével Bach Máté-passiójából elénekelte az Erbarme dich kezdetű áriát, majd Marton Zsolt püspök megnyitotta a kiállítást.

A kereszt függőleges és vízszintes irányára emlékeztetett: az emberi odaadás és az Isten felé fordulás egyaránt benne van a kereszt jelében. – A fájdalom az életünk része, de Krisztus-hívőként ajándékot is látunk benne, hiszen Krisztus keresztje az élet kezdete.

Öleljük át a keresztjeinket és megtapasztaljuk, hogy feltámadás és öröm fakad belőlük

– buzdított.

Kruchió László szerkesztőségünknek elmondta, hogy a kiállítást ajándéknak szánta a városnak, mindenkinek, hogy aki bejön, azt a kerengő átvezesse egy gondolatmeneten, bele tudjon helyezkedni ebbe a fájdalomba. A bejáratnál boltívet készített ágakból, tövisekből, le kell hajtanunk a fejünket, amikor belépünk, hogy alázattal legyünk Jézus iránt.

Amikor belépünk, a fájdalmat kifejező fotók fogadnak, a világ fájdalmai, hogy érezzük ezeket a kereszteket, töviskoszorúkat. Érezzük, mennyi fájdalom van a világban: a kereszt szegei, a világ keserűségei, a betegségek, járványok, az elhagyottak, a háborúban szenvedők fájdalma, de a sok viszálykodás is mind egy-egy seb. 

A mai ember nagyon vizuális, képekben él, a fiatalok is, akik jellemzően nem olvasnak már sokat, megrendülnek a képeken. A híreket hallva bele sem gondolunk, hogy egy-egy tragédiának milyen hatásai vannak. A menekültek hajótörésekor családok esnek szét, akik vártak rájuk, vagy akik utánuk mentek volna az új jövő reményében, de erre nem gondolunk, pedig imádkozhatunk értük mi is – mondja.

Ugyanakkor minden fájdalom benne van a képekben és a kompozíciókban, életünk nagy és kis fájdalmai, és benne van mások szenvedésének tisztelete is. Ahogyan az egyik kifüggesztett Tolsztoj-idézet mondja: „Az emberi fájdalmakra csak a szeretet és a hit ad vigaszt, és hogy Krisztus részvéte nem ismer csekély és jelentéktelen fájdalmat.”

Tárlatvezetéssel folytatja az alkotó: a kerengőben üvegszilánkok, vasdarabok, fém és természetes anyagok egyvelegével indul az utunk, és ahogy elindulunk körbe, észrevesszük, hogy a megmunkált dolgok és a természet érintetlen elemei egységet alkotnak. A kör végén állnak a keresztek az üvegszilánkokból álló koszorúkkal, szinte fizikai fájdalmat érzünk a láttukra.

Olyanok ezek a szilánkok, mint a mi összetört életünk, hiszen megsértjük, karcoljuk egymást – mondja Urr Ipoly plébános, és hozzáteszi, mennyire örül, amiért Lacit ennyire inspirálta az ötlet, hogy hogyan lehet az emberi szenvedésben Krisztus fájdalmát felismerni. „Meditációs kert lett itt: a színek, a hangok, az illatok, a képek súlya hat az emberre, erősen arra inspirál, hogy jobbnak kell lenni annál, mint amilyenek vagyunk.

Szükségünk van arra, hogy ebben a mai felfokozott, az ingerküszöböt is átlépő világban legyen valami, ami átüti, megsebzi a szívünket és együtt tudunk érezni a kereszten szenvedő Krisztussal”

– mondja. Látja, ahogyan döbbenten állnak az emberek az üzenet előtt: a rozsdás szög, a tört üveg előtt. A nagyböjt ennek az időszaka, hogy újjászülessünk: itt nagyon sok halott dolog van, de az a csodálatos, hogy mindenütt ott van a csíra, amiből kivirágzik az élet.

„A természet kincseivel gazdálkodom, a fém, a rozsda, a moha, a vessző, az inda, az ág, a kő állandó részei alkotásaimnak. Ezek vesznek körül, ezekkel tudom a legjobban kifejezni azt, ami bennem van.

Mindannyiunk hordozunk egy-egy keresztet vagy töviskoszorút, kinek mi jutott. Kisebb-nagyobb, nehezebb-könnyebb, tövises vagy hegyes szilánkokkal teli.

Hordozzuk, viselnünk kell, hiszen a fájdalom egyszer örömet szül, a fájdalomban meglátjuk a kiutat, a jövőt. És van jövő! Van újrakezdés, van megbocsájtás és kiengesztelődés.

Az élet körforgásban tél után jön a tavasz, a hideg, szeles, sötét napok után a rügyet bontó, csicsergő, virágzó tavasz. És nagyböjt után mindig eljön a húsvét!"

– áll Kruchió László vendégeket hívogató, köszöntő írásában.

A kiállítást március 13-áig lehet megnézni hétfő, kedd, szerda és péntek délelőtt. Kruchió László azt szerette volna, hogy eljöjjenek az emberek, akik egyébként szinte csak temetést intézni jönnek be a plébániára. „Missziónak élem meg, hogy behívjuk azokat, akik nem találkoznak amúgy a nagyböjttel” – vallja. Az immár tizenhárom éve megrendezett adventi kiállítást is az indította el, hogy látott egy riportot a tévében, amiből kiderült, hogy az utca embere nem tudja, mi az az advent. A kiállításra eljönnek majd az iskolákból az osztályok, mindenkit meghívtak, a gondozási központból az időseket is, és lesz nyilvános tárlatvezetés is a látogatóknak.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír