„Közel van az Isten országa” – görög katolikus püspökszentelés Hajdúdorogon

Az ünnepi liturgián részt vett Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa, Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius, Erdő Péter bíboros vezetésével a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, a környező országok püspökei és érsekei, az egyházmegye közel 250 papja és mintegy 2000 hívő.

A liturgia elején felolvasták XVI. Benedek bulláját, amelyben Kocsis Fülöpöt a Hajdúdorogi Egyházmegye megyéspüspökévé és az üresedésben levő Miskolci Apostoli Exarchátus apostoli kormányzójává nevezte ki.

Ezt követően Keresztes Szilárd köszöntötte a jelenlévő egyházi vezetőket, a társszentelő püspököket, a papságot és a híveket. „Amikor az új megyéspüspök szentelését végzem, hálás vagyok az Egyház Urának és Megváltójának, hogy húsz éven át megyéspüspökként szolgálhattam az Õ magyar görög katolikus népét” – fogalmazott.

Az ünnepi szent liturgia kezdetén a szentelendő püspök elmondta a hitvallást. Az evangélium előtt, a püspökszentelés kezdetén a két társszentelő püspök kézen fogva háromszor körbevezette a szentelendőt az oltár körül, aki megcsókolta annak négy sarkát. Ezt követően a szentelő püspök átadta neki a pásztorbotot, a jó pásztor szimbólumát. A szentelés során a szentelő püspök sorban felmutatta, majd átadta a szakkoszt, az omofort, a panagiát és a koronát, amelyeket az új püspök magára vett.

A szakkosz a püspök „öltönye”, azt a ruhát jelképezi, amelyet Jézus Krisztus szenvedése alatt magán viselt. Az omofor a latin palliumhoz hasonló formájú főpapi ruhadarab, elöl, illetve hátul kör alakban átvetve a vállon, annak jelképeként, hogy a Jó Pásztor a vállán hozta vissza az elveszett bárányt. Ez az alárendeltjeikről való gondoskodást és felügyeletet jelképezi, amellyel a püspökök rendelkeznek, mégpedig azért, hogy gondoskodjanak a rájuk bízottakról. Egyszerre jelöli a püspök szentségi, tanítói és egyházkormányzati hatalmát. A panágia pedig az Istenszülő-ikon, amelyet a keleti püspökök viselnek nyakukban, a latinoknál szokásos kereszt helyett.

Az utolsó főpapi ruhadarab, amelyet az új püspök magára öltött: a korona, az üdvösség sisakja, amely a kormányzói hatalom és a gonoszon aratott győzelem jelképe.

A püspök öltözékének része a hüpogonátion is, a lélek kardja. A püspök nemcsak atya és nevelő, hanem bíró is. Hogy lelki módon tudjon vágni és büntetni, felövezik egy kard jelképével. A négyszögletes alakú, díszes bevonatú hüpogonátiont a főpap az övéhez erősítve, térdmagasságban viseli.

A szentelés után a jelenlévő püspökök békecsókkal köszöntötték az új püspököt, majd a liturgia a megszokott rendben folytatódott. Szentbeszéde elején Leonardo Sandri bíboros örömének adott hangot, „hogy mindannyiótok számára elhozhattam a Szentatyának, XVI. Benedek pápának a szeretetét és apostoli áldását, Főtisztelendő Kocsis Péter Fülöp atya számára pedig jókívánságait és buzgó imáit a püspöki szolgálatban.”

A jelenlévő latin és keleti püspökökre utalva kiemelte: „Együtt érezzük a közös ökumenikus hivatás vibrálását, és nekem megvan a lehetőségem, hogy teljes tiszteletemet tanúsítsam a keresztény kelet ősi hagyományai iránt. (…) Péter utóda Krisztus és az egyház elválaszthatatlan jelenlétének a látható jele. A püspöki szolgálat ennek a szent jelenlétnek a szolgálatában áll, amely minden embert Istennek, a Teremtőnek és Atyának a szívébe vezet.”

„Fülöp püspök szép egyházat kap: olyat, amely élő a papok és hívek révén, valamint az egyházi lelkület révén; olyat, amely sok paróchiába van szervezve. Oktatási, nevelési, lelkipásztori intézetekkel dicsekedhet. Saját liturgikus öröksége van a nagy bizánci hagyomány nyomvonalában. Ezt elődje hagyta rá, akit az az öröm ért, hogy kiszolgáltathatta neki a püspöki kézfeltételt. (…) Az új püspöknek meg kell őriznie, és gyarapítania kell ezt az örökséget, hivatkozva az egyházmegye által már megtett útra, és főként az egész egyház kezdeteire, melyek az apostolokig nyúlnak vissza.”

Végül Sandri bíboros a máriapócsi Könnyező Szűzanya oltalmába ajánlotta a jelenlévőket, a keleti egyházakat, a Szentföldet, Irakot, Libanont, a hitükért üldözött keresztényeket. (Leonardo Sandri bíboros szentbeszéde teljes terjedelmében olvasható Dokumentumok rovatunkban.)

A szent liturgia végén adta át a szentelő püspök a mandiászt, az igazság köntösét az új főpásztornak. Ezt a díszes püspöki palástot potamoszok (a köntösön felülről lefelé húzódó, folyót szimbolizáló sávok) díszítik, annak a kegyelemnek a kiárasztását jelképezve, amelyeket a püspök megkapott, és egyúttal a felülről jövő karizmákat, amelyek őbenne megvannak, és amelyek általa áradnak ki mindenkire. Ezt követően Leonardo Sandri bíboros beiktatta Fülöp püspököt megyéspüspöki hivatalába.

A liturgia végén a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében Erdő Péter bíboros köszöntötte az új püspököt, hangsúlyozva a keleti és a latin szertartású püspökök testvéri együttműködését. „A magyar görög katolikus egyház a világegyházon belül jelenleg is saját jogú egyháznak minősül. Ez pedig méltóságot és felelősséget jelent. Felelősséget megszentelt örökségünk iránt és felelősséget az itt és most élő emberek iránt, akik felé Krisztus szabadító örömhírét közvetítenünk kell.” Nagyrabecsülését fejezte ki Keresztes Szilárd püspök iránt, akinek szolgálata alatt az egyházmegye intézményeiben, kulturális és tudományos tevékenységében, nemzetközi kapcsolataiban és tekintélyében jelentős fejlődés ment végbe, majd Isten áldását és a Máriapócsi Szűzanya pártfogását kérte az új püspök szolgálatára. (Erdő Péter bíboros köszöntője Dokumentumok rovatunkban olvasható.)

Ezután Juliusz Janusz nuncius köszöntötte Fülöp püspököt, azt kívánva, hogy „őrizze meg szerzetesi egyszerűségét, és az ő egyszerű és hívő nyájával legyen olyan, mint az evangéliumi só, főként Magyarországnak ezen a részén”. (Juliusz Janusz köszöntője Dokumentumok rovatunkban olvasható.)

A köszöntéseket követően mondta el Fülöp püspök beiktatási beszédét, amelyben elsősorban azt kérte a megjelentektől és az egyházmegye híveitől, hogy szüntelenül imádkozzanak. „Ha azt akarjuk, hogy folytatódjék görög katolikus egyházunk létének csodája, akkor ehhez a Ti hitetekre, a ti imádságotokra is szükség van. Sokkal jobban, sokkal erőteljesebben, mint valaha. Eddig a nagy tudású, szellemi és lelki nagysággal rendelkező vezéregyéniségek irányították, vezették, erősítették kicsiny egyházunkat. A mai naptól fogva a Ti imádságotoknak kell kiegészítenie, ami a főpásztorból hiányzik.” 

Beszédében külön kitért a szerzetesekre, akiknek támogatásával szeretné elérni, hogy az egyháznak állandó és megbízható imahátteret nyújthassanak, a papnevelésben elsődleges szerepet szán annak, hogy a tanulmányok és a lelki tapasztalatok segítsék a fiatalokat, hogy az imádság emberévé váljanak. Az ifjúság Lélek szerinti nevelésében, a gyermekek iskolai oktatásában, a családok és a világban élő emberek támogatásában szintén az ima szerepének nagyságát  és erejének közös magtapasztalását szeretné erősíteni.

„A magukat gyöngének és kiszolgáltatottnak érző embereket pedig – a betegekre, öregekre, szenvedélyfüggőkre, hontalanokra gondolok –, én, a leggyöngébb, arra szeretném figyelmeztetni, abban akarom erősíteni, hogy éppen az ő imájuk és fölajánlott szenvedéseik jelenthetik a legnagyobb kegyelmi erőt az egyházunkban.”

Az éltetéseket követően az egyházmegye papjai köszöntötték új főpásztorukat, majd a püspök áldást osztva körbejárt a hívek között. A délután során Fülöp püspök visszatért a hajdúdorogi székesegyház kertjébe, ahol a nap emlékére egy tölgyfát ültetett el a hívek jelenlétében.

Török Viktória/Magyar Kurír

Képek: Török Viktória és Gánicz Tamás