Mária elfogadta Isten szavát, így lett a remény anyja – Kármelhegyi Boldogasszony-búcsú Keszthelyen

Az előesti szentmise szónoka Barbut Péter nagyváradi plébános volt, aki prédikációjában személyes tanúságtétellel is buzdította a híveket.

A liturgia zenei szolgálatát a Schola Theresia alkalmi énekes formáció látta el. Előadásukban Duarte Lobo Missa Sancta Maria miséje hangzott el, amely különleges hangzásvilágával méltó módon emelte az ünnep fényét.

A szentmisét követően kiskörmenet indult a templom körül, majd az esti vesperást Solymos András keszthelyi káplán vezette. A vesperás zenei szolgálatában a Vox Carmeli Leánykar működött közre.

Az előesti áhítat csendes szentségimádással és virrasztással zárult az Oltáriszentség jelenlétében, amely segítette a híveket a belső elcsendesedésben, mély imádságokban. Az éjféli szentmisét Mokos János devecseri plébániai kormányzó mutatta be.

Vasárnap, a búcsúi szentmisére idén is megtelt hívekkel, zarándokokkal a bazilika. Az egybegyűlt közösség áhítatos lélekkel, együtt énekelte: „Máriához, drága Szűzanyánkhoz tisztelettel járulunk. Őt dicsérje hangos énekével bizodalmas szózatunk. Skapuláré szende királynéja, kármeliták kegyes pártfogója, jóra térő, bánatos kebellel lábaidhoz borulunk.”

Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Varga László, a Kaposvári Egyházmegye püspöke volt.

„Ferenc pápa ezt az évet a remény évének nyilvánította. Ezért szemléljük ma a Szűzanyát, úgy, mint a remény édesanyját” – kezdte tanítását a kaposvári megyéspüspök. Mária életpéldáján keresztül mutatott rá arra, hogyan válhat a keresztény ember számára is élő reménységgé Isten szava.

Varga László hangsúlyozta, hogy a Szűzanya nem pusztán elfogadta az isteni szót, hanem teljesen alárendelte magát annak: „Az angyali üdvözletkor nemcsak egyszerűen igent mondott, hanem azt mondta: ámen – vagyis

teljes szívvel és lélekkel elfogadta Isten szavát.” Ezzel a válasszal lett számunkra a remény anyja.

A püspök beszédében kiemelte: Mária abban is példa számunkra, hogy a szenvedés idején is kitartott. „A Szűzanya ott állt a kereszt alatt. Nem menekült el, nem lázadt fel.

Hitte, hogy Jézus szava igaz – hogy harmadnapra feltámad.” Ebben a kitartásban válik minden hívő számára a remény édesanyjává.

A búcsúi szónok rámutatott arra is, hogy a Szűzanya azért tudott így megállni a szenvedés órájában, mert ő ismerte Krisztus gyengeségét és törékenységét is – már a betlehemi jászolnál.

Ő először nem a csodatévő Krisztust ismerte meg, hanem a rászoruló gyermeket.”

A püspök a szenvedélyes Krisztus-szeretet fontosságát hangsúlyozta, utalva Lisieux-i Szent Teréz tanúságtételére: „Ez az, amire szüksége van az Egyháznak, a közösségeknek, a papoknak, a püspököknek – ez a szenvedélyes szeretet Krisztus iránt.”

Végezetül Varga László arra hívta a híveket, hogy az Eucharisztiában ismerjék fel a remény forrását: „A mi reményünk eucharisztikus remény. Jézus megígérte, hogy velünk van mindennap a világ végezetéig – és ezt az ígéretét a szentáldozásban teljesíti be.”

A szentbeszéd végén a kaposvári megyéspüspök a hívek figyelmét újra a Szűzanyára irányította: „Köszönjük meg égi édesanyánkat, Máriát – az ő hitét, reményét és szeretetét. És kérjük őt, hogy legyen számunkra is a remény anyja – különösen akkor, amikor úgy tűnik, minden reménytelen.”

A szentmisét skapulárés körmenet követte, amelyen a nagy meleg ellenére is több százan vettek részt.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír