Negyed évszázada nevezték ki püspökké Márfi Gyula nyugalmazott érseket

Jelmondata: „A szeretet soha el nem múlik” (1Kor 13,8). Ennek jegyében ma a lakóhelyéül szolgáló veszprémi papi otthonban köszöntötte a jeles napon Takáts István érseki helynök a nyugalmazott főpásztort.

*

Az ünnepi alkalomból Márfi Gyulától egy korábban megjelent cikkünkből idézünk:

„Nem lenne helyénvaló az én személyemet, munkámat, érdemeimet túlértékelni, hiszen nekem is vannak bőven hibáim, tévedéseim, üresjárataim. Egyébként is: a püspök semmit sem tehet az Egyház többi tagja nélkül. A szó karizmája mit sem ér a körülmetélt szív és a körülmetélt fül adománya nélkül. (...) Köszönet a lelki sötét éjszakákért is, amelyeken már általános iskolás koromban úgy érzem, hogy átmentem. Volt idő, amikor szinte minden sötétbe borult számomra. És köszönet a hitért, mely anyagi javaknál, kitüntetéseknél sokkal fontosabb volt. Köszönöm azokat a lelki élményeket, melyekben fiatalok és idősek, egészségesek és betegek között részesültem. Volt idő, főleg Szombathelyen, hogy önmagam alatt voltam, de akkor jött egy-egy olyan élmény kórházban vagy egy tanfolyam alkalmával, amely újra elhitette velem azt, hogy érdemes volt pappá szenteltetnem magam, vagy – hogy még nagyobbat mondjak –, hogy érdemes volt megszületnem.”

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye; Magyar Kurír

és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír