Prohászka nekünk példakép

Prohászka Ottokár 1927. április 2-án hunyt el Budapesten, miután agyvérzést kapott az egyetemi templomban előző nap mondott konferenciabeszéde közben. Holttestét ideiglenesen a székesfehérvári Szentháromság temető sírkápolnájában helyezték el. Fábián Gáspár tervei alapján 1929 és 1933 között épült fel a püspök tiszteletére szentelt emléktemplom. 1938. május 30-án exhumálták a püspök földi maradványait, amelyeket ezután a bazilikában beszenteltek, majd pedig a Szent Anna-kápolnában felravatalozták.

68 évvel ezelőtt, június 1-jén került sor az ünnepélyes újratemetésre – a Szent Jobb jelenlétében. A szertartáson részt vett Angelo Rotta pápai nuncius, Shvoy Lajos (Prohászka püspök-utóda), Serédi Jusztinián hercegprímás, esztergomi érsek, az egész Magyar Katolikus Püspöki Kar, valamint állami tisztviselők, vezető emberek, megyei és városi elöljárók. A nuncius a püspöki palota előtt celebrálta a szentmisét 35 000 ember jelenlétében, majd ünnepélyes menet indult a fogadalmi templomba, ahol az Orbán Antal szobrászművész által készített márvány síremlékben helyezték el Prohászka koporsóját.

A Székesfehérvári Egyházmegye erre az eseményre emlékezett tegnap ünnepi szentmisével, amelyet Spányi Antal megyéspüspök mutatott be Takács Nándor nyugalmazott püspökkel és az egyházmegye papságával együtt.

Spányi Antal püspök szentbeszédében elmondta: a Prohászka-év rendezvényeinek célja a boldog emlékű püspök „személyiségét, gazdag munkálkodását egyre jobban megismertetni az egész társadalommal, igaz alakját mutatva fel, hogy az a gazdagság, amely az övé volt, s általa a miénk is lehet, minél több emberrel közös gazdagságunk legyen”. Prohászka alakjáról szólva kifejtette: a püspök nem kereste a világ elismerését, csak a Lélekre és lelkiismeretére hallgatott. Segítette a szegényeket, felkarolta az elnyomottakat, szerette az egyházat és a magyar népet.

A világ nem értette meg őt, sokat támadták: szocializmussal, antiszemitizmussal, radikalizmussal vádolták, Prohászka saját szavai szerint „természetesen aszerint, amint elevenjükre tapintunk, s egyéni vagy osztályérdekeiket veszélyeztetjük”. A püspök azonban nem tért el céljaitól, kitartott elvei mellett. „Ezért állítják róla ma a Páva utcai holokausztmúzeumban, hogy az antiszemita ideológia vezéralakja volt, s ezért tanítják akár érettségi tételként is Prohászka állítólagos antiszemitizmusát. Anélkül, hogy a történészek részrehajlás nélkül, objektíven, tudományos igénnyel vizsgálnák meg, nem sok tízmillió mondatából kiragadva egyet-egyet, hanem életének egész tevékenységét, teljes munkásságát. (…) Hisszük, Prohászka kiállja a vizsgálatot, az igazságot objektíven kutató független tudósok, nem ideológiáktól és érdekektől vezérelt történészek részéről” – mondta Spányi Antal.

„Nekünk Prohászka példakép” – jelentette ki határozottan a püspök. Az ő példájára kell szeretnünk és védenünk a keresztény értékeket és az egyházat, amely „hitünket őrzi, tanít az üdvösségre és szentségeivel segít a krisztusi élet megvalósításában. Nekünk az igazság megismeréséhez nem Da Vinci-kódra van szükségünk, hanem az egyház igaz tanítására, mely békét és örömet, tiszta életet, reményt ad az ember szívének. Ennek szépségét akarjuk a világba sugározni, hogy mindenkit gazdagíthassunk vele.”

Spányi Antal megyéspüspök az emberszeretet és az ember védelmének fontosságára is felhívta a figyelmet. Hangsúlyozta: az egyháznak mindig is fontos tevékenysége volt a szociális, karitatív munka, és ma is nagy szükség van erre, hiszen sok embernek ez jelenti az egyetlen emberi kapcsolatot. A püspök felemelte szavát az élethez való jogért, a fogantatástól a természetes halálig. Beszédében utalt arra a bevezetés előtt álló törvényre, a művi meddővé tétel korhatárának leszállításával kapcsolatban, amely mögött „az önrendelkezés tévesen gondolt joga” áll, a nemzet pusztulásával szemben. Kitért a papi hivatások fontosságára, a családok és a fiatalok védelmére is.

„Nem kívánunk harcolni, nem kívánunk vitatkozni, nem kívánunk különös eszközöket felhasználva nagy hangon tiltakozni, de a társadalom gazdagítására kívánjuk nagyjaink alakját, példáját, tanítását, egész életüket és munkásságukat felragyogtatni, bemutatni” – szögezte le Spányi Antal. „Kérjük Prohászka püspököt, e város s e nemzet apostolát és tanítóját, imádkozzon értünk, mai keresztény magyarokért, s nemzetünk minden tagjáért, hogy sebeket gyógyítsunk, s ne adjunk, s hogy sebeket már mi se kapjunk, hogy tudjunk e világban tanúságot tenni, a világot előbbre vinni; legyen e világ tanúságtételünk által emberibbé, Istennek tetszőbbé, s embernek itt a földön is több boldogságot és békességet adóvá” – zárta szentbeszédét.

A szentmise után a hívek fáklyákkal és gyertyákkal indultak a székesegyházból a Prohászka-emléktemplomba. Becslések szerint az impozáns, imádságos menetben mintegy 4000 ember vett részt.

A fogadalmi templomban Prohászka Ottokár síremlékénél a megyéspüspök litániát és rövid imádságot mondott, majd a pápai és a magyar himnusz eléneklésével zárult az ünnepség, amely után a résztvevők elhelyezték gyertyáikat a püspök templom előtti szobra körül

A Prohászka-év azonban tovább folytatódik, december 9-ig, amikor a megemlékező esztendő ünnepélyes bezárására kerül sor. A következő nagyszabású rendezvény június 10-én a püspök szülőhelyén, Nyitrán tartott ünnepi szentmise és megemlékezés lesz. Az érdeklődők az emlékév lezárultáig a székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban (Városház tér 4.) megtekinthetik a „lánglelkű püspök” életét bemutató kiállítást.

Spányi Antal megyéspüspök homíliáját Dokumentum rovatunkban olvashatják.

Horánszky Anna/Magyar Kurír