Stanisław Gądecki érsek a NEK szerdai napját megnyitó imádságon: Mindannyian Mária gyermekei vagyunk

Hazai – 2021. szeptember 8., szerda | 10:32

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) negyedik napja a laudes imádkozásával kezdődött szeptember 8-án a budapesti Hungexpón. Az imádságot Stanisław Gądecki poznańi érsek, a Lengyel Püspöki Konferencia elnöke, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának alelnöke vezette. A zenei szolgálatot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola végezte.

Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás és kegyesség, és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. (Iz 11,1.3a)

Stanisław Gądecki érsek prédikációjában Izajás próféta jövendöléséből indult ki. Az emberi szívből mindig árad a remény, Izajás prófétánál ez szorosan kapcsolódott Dávid király nemzetségéhez. A jövendölés Acház királynak szólt: fia, Hiszkija uralkodása paradicsomi rendet fog hozni, nemcsak Izrael népe, de az egész világ számára. Hiszkija vitte végbe az első nagy vallási reformot: darabokra törette a rézkígyót és kivágatta a szent fákat. Megtartotta az Úr parancsolatait, ezért minden vállalkozása eredményes volt. „Akkor majd a farkas a báránnyal lakik” – olvassuk a Szentírásban. De vajon összefér-e a gonosz a jóval?

Izajás arra biztat, hogy az emberi gondolkodásmód megváltoztatásával érjük el a békét. Csak akkor tudja az emberiség megtapasztalni a békét, ha az Isten törvénye elér az emberek szívéhez. A kardokból csak akkor lesznek ekevasak, a gyűlölet csak akkor szűnik meg, és csak ekkor jöhet el a messiási béke.

A tekintélyt annak az erkölcsi törvénynek kell vezetnie, melynek Isten a forrása. A hatalmat nem lehet tisztán történelmi vagy szociológiai erőként értelmezni. Egyes felfogások nem ismerik el annak az erkölcsi rendnek a létezését, mely egyetemes, abszolút és transzcendens. Pedig enélkül az emberek semmiben nem tudnak egyetértésre jutni. Ez a rend csak Istenben maradhat fent.

Ha Istentől elszakadunk, önmagunktól is elszakadunk.”

– hangsúlyozta Stanisław Gądecki érsek.

Az Újszövetség szerint Izajás jövendölése Jézus Krisztusra vonatkozik. Krisztus az Atya felkentje, csak neki van a birtokában a Szentlélek teljessége. Jézus az erőszak minden formáját elutasítja, könyörületes szeretetében saját vérét adja a mi vétkeinkért. A szentáldozásban ugyanakkor mi is meríthetünk Krisztus teljességéből.

Ám a Jézussal való találkozás nem korlátozódhat a szentáldozás pillanataira.

– mutatott rá az érsek. Arra kell törekednünk, hogy az életünk egészét eucharisztikussá tegyük, azaz hálát kell adnunk minden időben, cselekedeteinknek pedig a szívünkben élő Jézusról kell tanúskodniuk.

Izajás jövendölését egy idő után az egyházi hagyomány Máriára is vonatkoztatta. A Boldogságos Szűz Mária mai ünnepe arra emlékeztet bennünket, hogy minden emberben, még akkor is, ha később valami felelős pozíciót tölt be, valamiképp ott rejtőzik a gyermek. Mindenki valakinek a gyermeke, ez pedig arra mutat rá, hogy nem mi adtunk életet magunknak, az élet hatalmas ajándéka az első, amit kaptunk. XII. Piusz pápa arra hívta fel a figyelmet, hogy életünk áldásában Szűz Máriának is része volt: „Az én életemben a szent Asszonynak köszönhetően virágoztak a fák és értek a gyümölcsök.” Örvendezzünk tehát a mai ünnepen, ma felépült a világ tabernákuluma. „Ünnepeljük Mária anyánk születését együtt, mert mindannyian az ő gyermekei vagyunk. Ünnepeljük a béke anyjának születését” – zárta szentbeszédét Stanisław Gądecki érsek.

Szöveg: Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria