Van olyan, hogy ráordítasz Krisztusra: Segíts! – Szikora Robi buzdítása Angyalföldről

Hazai – 2020. május 25., hétfő | 16:40

Több mint két hónapja, március 17-én a Magyar Kurír és az Új Ember szerkesztősége közös imádságra hívott mindenkit a koronavírus-járvány megszűnéséért. A május 25-i, hétfői imádságba Szikora Róbert, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) világi hírnöke kapcsolódott be az angyalföldi Szent Mihály-templomban.

A március 17-én indult kezdeményezéshez a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Titkársága, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE), valamint Böjte Csaba, Csókay András és Szikora Róbert, a világesemény hírnökei is csatlakoztak. A déli imádságba naponta a helyszínen maroknyian, az élő online közvetítés segítségével pedig több százan kapcsolódnak be.

A kezdeményezés célja, hogy közösségben maradjunk, kifejezzük együttérzésünket és közelségünket a koronavírus-fertőzésben szenvedőkkel hazánkban és a határainkon túl. Mindenkit arra hívunk, hogy szólítsuk meg együtt Istent, aki életünknek és hitünknek forrása. Aki mindig többet ad nekünk, mint amit megérdemlünk és kívánhatunk. Árassza ránk irgalmát, bocsássa meg nekünk, amivel lelkiismeretünk vádol; és amit szinte már kérni sem merünk, adja meg nekünk atyai jóságából.

A veszélyhelyzet megszűnéséig hívunk mindenkit, hogy a kihelyezett Oltáriszentség előtt a déli imádságot követően naponta fohászkodjunk együtt Istenhez Erdő Péter bíboros, prímás imádságával, és kérjük a Szűzanya oltalmát Ferenc pápa felajánló imája segítségével.

A közös imát naponta 11.55-től a szerkesztőség YouTube-csatornáján élőben közvetítjük az angyalföldi Szent Mihály-templomból. Az imádságot Kuzmányi István diakónus, főszerkesztő vezeti.

Május 25-én Szikora Róbert az imádság előtt buzdítást mondott, melyet szerkesztve az alábbiakban közreadunk.

Szikora Róbert vagyok. Zenész, nem pap és nem teológus, tehát ne várjanak tőlem sokat. Azt kérték tőlem, hogy pár buzdító mondatot mondjak az imádságról, vagy legalábbis az én imádságomról.

Gyerekkorom óta imádkozom. A nagymamám tanított meg imádkozni. Alig tudtam beszélni, de már imádkozni tudtam.

Természetesen a Miatyánk volt az első, az Üdvözlégy Mária, a Hiszekegy – az már nagyon hosszú volt. Így aztán az volt az egyetlen problémám, mikor a saját szavaimmal kellett imádkozni. De hát nagymamám mindig azt mondta, hogy az imádság az egy édes dolog, a Jézussal való beszélgetés az egy finom dolog. Pál apostol azt mondta, hogy amikor imádkozunk, akkor a Szentlélek azonnal csatlakozik az imánkhoz, és gyakorlatilag ő folytatja az imát bennünk. Emberi szavak nem tudják kifejezni azt, és nem tudunk úgy imádkozni Istenhez, mint ahogy a Szentlélek imádkozik bennünk az Atyához. 

Rájöttem arra is, hogy az imádságot egész életünk során tanulnunk kell. Tehát nincs olyan, hogy megtanulunk valamit, mert az imádság olyan dolog, hogy nem lehet azt mondani, hogy tudok már imádkozni.

Én sokáig úgy voltam vele, hogy az én imám akkor volt hatékony, ha hangosan imádkoztam. És a saját hangomat hallottam a fülemben, hogy dicsérem az Urat. És mindig úgy kezdődött az imám, dicsérettel, az Úr dicséretével.

Aztán rájöttem arra, hogy a keresztségben megkaptuk Jézus Krisztusban azt, hogy ő az isteni természet részesévé tett minket, és amikor mi imádkozunk, akkor az Krisztusban való ima.

Krisztus is imádkozik bennünk, és amikor az Atyához imádkozunk, akkor Krisztus velünk imádkozik. Ez egy biztos pont az életemben.

Valamikor a nyolcvanas években megkaptam a Miatyánkot, az Úr imáját arámi nyelven, ahogy Jézus Krisztus tanította azt nekünk. És az megdöbbentő volt számomra, hogy az eredeti nyelvben az Atya azt jelenti, hogy „édes apucikám” vagy „jó apu”, tehát az apának egy nagyon becézett, gyönyörű változata. Ez annyira megdöbbentett, hogy ezt az imát mondva: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”, próbálom úgy előkészíteni az agyamban, a szívemben, hogy ez a „mi apukánk”, hogy még közelebb jöjjön – Jézus Krisztus azt akarta, hogy mindig közelebb jöjjön hozzánk az imádság és az Atya. Az is fontos, hogy az imámban mindig úgy legyen, ahogy Jézus Krisztus a Getszemáni kertben mondta. Hogy minden úgy legyen, „ahogyan akarod, ahogy Te akarod”.

Ezt az opciót nem szabad elfelejteni az imánkban, hogy persze beszélünk, de mindig ez legyen a vége az imádságunknak, hogy

Uram, te úgyis jobban tudod, hogy mi kell nekem, legyen úgy, ahogy te akarod.

Jézus Krisztus azt mondta, hogy ne úgy imádkozzunk, mint a pogányok. Ne fecsegjünk az imában. Pontosan tudja az Atya, hogy mit szeretnénk. Azt a pogányok szokták úgy, hogy minél többet beszélnek, azt gondolják, hogy a Jóisten annál jobban meghallgatja őket.

Ha az életben nagyon nehéz helyzetbe kerültök, és imádkoztok, akkor pontosan rá fogtok jönni, hogy az ima egy nagyon rövid dolog. Az egy kiáltás. Ahogy Jézus Krisztus kiáltott a keresztfán. Én voltam már ilyen nagyon nehéz helyzetben. Akkor csak azt tudod mondani: „Segíts!”

Ráordítasz szinte Krisztusra. Egész életemben megvallottalak téged, most segíts. Most szükségem van a segítségedre. Ez lehet, hogy nagyon durva, de ezt az Atya érti Krisztusban.

Hát ennyit szerettem volna mondani, talán hosszú is voltam. Ora et labora, imádkozzunk és dolgozzunk!

Dicsőség az Istennek!

* * *

A déli harangszó után, a kihelyezett Oltáriszentség előtt a résztvevők rövid csendben szemlélődtek. Az Egyház húsvéti antifónáját követően a jelen lévők és a közvetítésbe bekacsolódók közösen elimádkozták az Erdő Péter bíboros által írt imádságot és Ferenc pápa felajánló imáját, melyeket a járvány idejére írtak. Ezt követően a loretói litániával köszöntötték a Szűzanyát. A déli imádság szentségi áldással zárult.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír
(bl)

Kapcsolódó fotógaléria