„Ameddig bennem fénylesz” – Bakonyi István: Galamb a járdán

A különböző műfajok párhuzamos művelése gyakori jelenség irodalmunkban. Az viszont tiszteletre méltó merészség, ha egy jeles, sokkötetes tanár-irodalomtörténész hovatovább őszikékkel – lírai reflexiókkal és önreflexiókkal – lép színre.

Bakonyi István verseskötete mindenekelőtt visszafogott eszköztelenségével késztet elismerésre. („A megtörténtek szelídülése a lázadás kísértése nélkül” – fogalmaz Iancu Laura fülszövege, a kötet – borítóképet is leíró – címére utalva.) E többségükben néhány soros szabadversek halk tónusban szólnak örömökről és öregségről; szeretetről és hitről; háborúról és békéről; világról és emberről – hol életképi jelenetezéssel, hol meditatív fogalmisággal. Holtak és élők, szavak és csöndek valóságát boronálja egybe ez a számvetésre és számadásra berendezkedett, de a létezést – mint keleti bölcsek vagy nyugati szonáták – apró villanásokban megragadó poétika.

Idézek példaképpen néhány emlékezetes miniatűrt. Az egyik a keresztényi architektúrából is a feltámadás ígéretét olvassa ki:

Boltívek a templomban

Három boltív. A középső tökéletes.
A két szélső nem. Latrok tán?

Másutt Petőfi játszi átköltése (vö. „Tán csodállak, ámde nem szeretlek” – Az alföld) egyszerre hódolat az irodalmi elődök és a kortárs kedves előtt:

Vallomás

Csodállak, ámde szeretlek.

A költői eszmélet a hangzati áttűnésekből (szellő – sellő) is mesebeli akusztikát bont ki, a várost (ami Bakonyi István esetében Székesfehérvár) az évszakos megújulás fennkölt oltalmába ajánlva:

Egysoros

Tavaszi sellő lebeg a város fölött.

A nagyrészt rímtelen szövegfüzérből a mozaikrím gyermeki tisztasága (és az anakreóni ritmika könnyedsége) is kiemeli végül azt a kétsorost, mely a fény misztikáját a személyes kötődések összefüggésében értelmezi, a megszentelő világosságot az alanyi tudatosság érzelmi kondíciójából vezetve le:

Röviden

Ameddig bennem fénylesz,
mondhatom, addig fény lesz.

Ha „az irodalomtörténész versben-létezése két tanulmány között” (Iancu Laura) ilyen leheletes ráérzésekre és ráismerésekre képes, okkal várhatjuk, remélhetjük a folytatást.

Bakonyi István: Galamb a járdán, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2025.

Fotó: Hungarovox Kiadó

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. november 30-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.