„Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk” – Papi lelkigyakorlat a kárpátaljai Szinyákon

„Akkor elvonult velük egy magányos helyre, (…) hogy egyedül legyenek.”
(Lk 9,10)

Idén tizennyolcan vettek részt a magyar ajkú és magyar nyelven is szolgáló egyházi személyek az évente megrendezett papi lelkigyakorlaton. A program közös vesperással kezdődött. Lucsok P. Miklós püspök maga is részt vett a lelkinapok nyitó- és záróimádságán.

A programban volt elmélkedés, szentségimádás, reflexió, szentmise, és a csodálatos természeti környezet lehetőséget adott a mozgásra is. Együtt lenni Jézussal az Oltáriszentség előtt, az igét hallgatva, az átélt lelki rezdülések megosztásával, egymás meghallgatásával, a természet csendjében – mind segítette a jelenlévőket, hogy lelkileg megújulva tudják folytatni egyházi szolgálatukat.

Varga László püspök mindennap tartott egy vagy két elmélkedést, melyek a megtéréstől kezdve a Szentlélekben való megújuláson át az embertársakkal való foglalkozáson keresztül a békességig, az irgalomig sokféle témát érintettek és bontottak ki. 

Az alábbiakban néhány résztvevő visszajelzéséből olvashatnak részleteket:

„Nagyon megérintett a mostani papi lelkigyakorlat, melyet Varga László püspök tartott, főként a csendes szentségimádással kapcsolatos tanúságtétele. Most is visszhangoznak bennem a szavai: legprofibb védekezés, pajzs az Isten engem megváltoztatni akaró erejével szemben, ha csak én beszélek a szentségimádás alatt. Jó volt együtt imádkozni, beszélgetni a paptestvérekkel. Jó volt csak úgy csendben lenni Jézus előtt.” (Megyesi László diakónus)

„Nagyon jó volt a lelkigyakorlat, pedig pap létemre egyáltalán nem volt kedvem menni, már eléggé elfárasztott az év, de meglepő, hogy az Isten akkor dolgozik, amikor akar, nem akkor, amikor ráérek. Bár már sokat hallottam és unásig ismételgetjük, mégis újdonságként hatott, hogy meg kell térni, mindennap. A megtérés pedig pont ebben állt: elengedni a terveimet, a fáradtságot, ötleteket, és hagyni, hogy az legyen, amit az Isten akar, aki sokkal jobban tudja, mikor mi kell.” (Tamás atya)

„Ha egy pár szóban akarnám összefoglalni az idei, Kékesfüreden közösen átélt papi lelkigyakorlatot, akkor a zsoltárossal együtt azt mondanám: »Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, azért szívből ujjongunk!« (Zsolt 126,3) Úgy érzem, hogy valóban nagy dolgokat tett velem az Úr. Rögtön az elején szívembe vágott Miklós püspök atya kérése és utána többször a lelkigyakorlatot vezető kedves vendégünk, Varga László püspök atya felszólítása, hogy »legyetek nyitottak a Szentlélekre!« Elhatároztam hát, hogy leszek…  Az elhatározásom, László püspök atya személyes tanúságtétele és mély elmélkedései, a közös imádság, valamint személyes napi reflexióim és őszinte vágyakozásom igenis sokat segítettek abban, hogy a vigasztaló Szentlélek a szívem vendége legyen. És nagy dolgokat művelt… Újra rácsodálkoztam, hogy milyen gyönyörű az én hivatásom, hogy gyengeségeim ellenére nagy dolgokra lettem meghívva, én és velem együtt mindazon hívek, akiket a Jóisten életem folyamán rám bíz. Csomó elhatározás született meg bennem, megszűntek bizonyos félelmeim és bizonytalanságaim – újra béke, öröm és hála honol a szívemben. Egyszóval, lángolt a szívem, mint az emmauszi tanítványokban. Különösképpen nagy ajándék volt számomra együtt lenni pap- és diakónustestvéreimmel. Ráébredtem, hogy milyen fantasztikus testvéreim vannak, barátaim és egyszerűen jópofa »sorstársaim«! Azt hiszem, mindnyájan más és más lelki élményekkel gazdagodtunk, de mégis egy szívvel mondhatjuk: »Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, azért szívből ujjongunk!«”

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír