„Hiszem, hogy Szőnyi Zsuzsa kedvesen fogadta őt a paradicsomban” – Federico Lombardi Szabó Ferencről

Éjféli levélváltás paradicsomi emlékekkel – Szőnyi Zsuzsa és Szabó Ferenc emlékére

A rádióban, munka közben ért a hír P. Szabó „hazatéréséről”. Azonnal kiírtam magamból pár sort, a keresetlen elsőket, hogy emlékezzek rá a szerkesztőségünk és a hallgatók nevében is.

A Lélek ösztönzésére megírtam a hírt P. Federico Lombardinak, a Vatikáni Rádió egykori program-, majd főigazgatójának, aki Feri atyának és nekem is „rádiós főnökünk” volt. Este, munkából hazafelé menet – már sötétben – találkoztam vele a rendházunk előtt (P. Lombardi most a Civiltà Cattolica folyóirat szerkesztősége rendházának elöljárója). Még nem olvasta a levelemet, így annál inkább megrendüléssel fogadta a hírt „Francesco haláláról”.

Késő este aztán megjött a levele, csatolom is, magyarra fordítva:

Kedves László!

Olvastam kedves leveledet, amire utaltál, amikor találkoztunk. Köszönöm. Persze, megemlékezem róla imádságomban. Szép emléket őrzök róla, szorgos munkásságáról és műveltségéről. A Vatikáni Rádióban végzett szolgálata fontos része volt az életének. Nagyon becsültem és szerettem őt. Azt hiszem, hogy ez kölcsönös érzés volt. Hiszem, hogy Szőnyi Zsuzsa kedvesen fogadta őt a paradicsomban…

Federico

Eltöprengek e kedves és személyes sorokon. Lombardi atya ismeri a fél világot, volt alkalma megismerni Szent II. János Pál, az emeritus XVI. Benedek és Ferenc pápa mellett végzett szolgálata során. Mégis a fontos dolgok megmaradnak, és alkalmas időben tükröt tartanak. Így látom most Lombardi atya szívében Szőnyi Zsuzsát és Szabó Ferencet, akik a rádió magyar szerkesztőségében éveken át együtt dolgoztak. Egyiknek a kedvességére emlékszik, a másiknak pedig szorgos munkásságára és műveltségére.

S ami a legszebb, hogy ebben a „federicós” látásban ők ketten együtt vannak a paradicsomban. Szinte hallom Zsu’ hangját (hiszen mi csak így szólítottuk őt): „Hát megjöttél végre, Feri?”

Forrás: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír