„Hozzunk áldozatot hitünkért, hivatásunkért!” – Veni Sancte a Győri Egyházmegye hitoktatóinak

Veres András püspök a homíliában először egy személyes emlékét elevenítette fel. Pontosan negyven évvel ezelőtt, 1983 őszén Rómába ment tanulni és az ott-tartózkodás első napjain igyekezett a város legfőbb nevezetességeit megnézni. Így mondott igent arra a felkérése is, hogy megnézze a Callistus-katakombát.

Azelőtt csak képeskönyvben látott katakombát, ezért óriási ajándékként élte meg, hogy bemehetett egy igaziba. Méghozzá abba, ahova Szent Kornél pápát temették, aki szeptember 16-a egyik szentje. Bár sok mindent nem tudunk róla, mivel pápává választása után két évvel vértanúságot szenvedett, de az biztos, hogy Isten irgalmas szeretetének rendíthetetlen hirdetője volt. Határozottan kiállt amellett, hogy akik bűnbánatot tartanak, azokat vissza kell fogadni az Egyház közösségébe. Abban az időben ugyanis sokan megtagadták a hitüket az üldöztetések miatt. Kornél pápa viszont azt hirdette, amit később Szent Ágoston is megfogalmazott: „A bűnt üldözzétek, ne a bűnöst.”

Már az ősegyház idejétől fogva két erkölcsi megítélés viaskodott egymással. A rigorista, mely szerint a keresztények semmilyen bűnt nem követhetnek el, és a megengedőbb, laxista nézet. Nem szabad sem túl megengedőnek, sem túl szigorúnak lennünk. Sajnos biztosan nem tudjuk 100 százalékosan követni Jézus Krisztus evangéliumát, de a bűn ott jelentkezik, amikor már a szándék sincs meg bennünk arra, hogy egyre tökéletesebben kövessük azt. Amikor megalkuszunk, elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és másoktól is ezt várjuk el.

Önmagában azonban még a szándék sem elég, azt tetteknek is kell követniük. Lelkipásztorként és hitoktatóként is el kell kerülni a két végletet, a rigorizmust és a laxizmust. Akiknek az a hivatás adatott, hogy Krisztus evangéliumát tanítsák másoknak, nagyon fontos tudniuk, hogy nem képes mindenki ugyanolyan szinten és módon kereszténnyé válni. Ugyanakkor ha megvan a szándék, azt nagyra kell értékelni. Arra már lehet építeni. Míg a keresztség szentségét a szülő kéri a gyermek számára, az elsőáldozás során már látni kell az ő gyümölcskezdeményeit is, észre kell venni, hogy valóban akarja-e, vagy kényszer hatására cselekszik. Itt, ebben a szülőnek még mindig nagy vállalása van, és őket is meg kell nyerni, hogy minden segítséget megadjanak gyermeküknek a felkészüléshez. A harmadik szentségnek viszont a fiatal személyes döntésének kell lennie, annak minden felelősségét átélve. Azonban a hitoktatók feladata a fiatalokat a plébánia életébe bevezetni. Éppen az lenne a lényege a bérmálkozásnak, hogy ők tovább építsék a közösséget.

A legfontosabb tanulság tehát, hogy kerülni kell a két végletet. A helyzetet és a lehetőséget felismerve kell a fiatalokat a szentségek felé segíteni. Szent Kornél pápa bölcs ember volt. Tudott megkülönböztetni. Vegyünk példát róla, és ha kell, hozzunk áldozatot hitünkért, hivatásunkért.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír