„Krisztus tanítása a teljes igazság” – Erdő Péter bíboros a Bakáts téren bérmált

Az alábbiakban előbb Erdő Péter bíboros homíliáját (evangélimi szakasz: Mk 10,13–16) teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Kedves Bérmálkozók!

1. A most felolvasott evangéliumi szakaszban Jézus igazi emberszeretete ragyog fel. Sokszor hallunk az evangéliumban Krisztus érzelmeiről. A farizeusok keményszívűsége miatt egy alkalommal „elszomorodott”, és „haragosan nézett végig rajtuk” (Mt 3,5). Arról volt szó abban az esetben, hogy szabad-e szombaton gyógyítani. Egy másik összefüggésben azt olvassuk, hogy Jézus „csodálkozott” a názáretiek hitetlenségén (Mk 6,6). Ők ugyanis megbotránkoztak benne, és nem fogadták el tanítását, sem a csodáit, mert ismerték rokonságát, és az „ács fiának” tartották (Mk 6,2-3). Ismét másutt, de még mindig Szent Márk evangéliumában az áll, hogy Jézus „lelke mélyéből felsóhajtott” (Mk 8,12), mert a farizeusok égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. A most felolvasott szakaszban azt halljuk, hogy megharagudott tanítványaira, vagy más fordításban „helytelenítette” viselkedésüket, amikor elutasították a gyermekeket, akiket – valószínűleg a szüleik – Jézushoz akartak hozni (Mk 10,14).

2. Ez a szentírási elbeszélés eleven és spontán. Az evangélista bemutatja, hogy milyen volt Jézus magatartása a gyermekek iránt. Van, aki szerint Szent Márk szinte nem találja a megfelelő szavakat annak kifejezésére, hogy hogyan szerette őket Jézus. A most felolvasott magyar fordítás szerint: „ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket” (Mk 10,16). A jelenet azonban nem elsősorban Jézus gazdag és szeretettel teli emberségéről szól, hanem az Isten országáról: „Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint a gyermek, nem megy be oda” (Mk 10,15) – mondja Krisztus, aki legemberibb megnyilvánulásaiban is Isten szabadító örömhírét adja tovább nekünk.

Gyermekként fogadni Isten országát azt jelenti, hogy ajándékként kell elfogadnunk azt.

Ezért ajánlják a lelkiélet mesterei, a szentek, hogy legyünk kicsinyek, higgyünk, mint a gyermekek, szeressünk, mint a gyermekek, bízzunk, ahogyan a gyermekek bíznak, és imádkozzunk, ahogyan a gyermekek imádkoznak.[1]

3. A mai szentmisén a bérmálás szentségét szolgáltatjuk ki. Elterjedt manapság az a felfogás, hogy itt elsősorban a bérmálkozók nagykorú döntéséről van szó. Ez azonban nem felel meg a szentség lényegének. Igaz, hogy latinul confirmatiónak nevezik ezt a szentséget, de nem azért, mert a gyerekkori ígéretet serdülő- vagy felnőttkorban megerősíti a hívő ember. Ha így volna, ez pusztán emberi döntés lenne, ami mindig hasznos, jó és szükséges, de nem csupán a bérmálás pillanatában, hanem napról-napra, akkor is, amikor elsőáldozók leszünk, amikor hittanra járunk, amikor gyakoroljuk katolikus vallásunkat, imádkozunk, igyekszünk hitünk szerint élni. Hanem

a bérmálás igazi, legfőbb tartalma abban áll, hogy a Szentlélek megerősít minket, tehát nem mi bérmálunk, hanem minket bérmálnak.

A Szentléleknek ez az átadása a régi Egyházban a keresztség beteljesítése volt, ezért a keresztény beavatás egységében helyezkedett el. Ma is, ha felnőtt ember keresztelkedik, rögtön utána meg is kell bérmálni és részesedik az Oltáriszentségben is. A keleti egyházak megőrizték ezt az egységet akkor is, amikor egészen kicsi gyermekeket keresztelnek. Rögtön meg is bérmálják őket. Ez is helyes, ez is őriz valami fontosat ennek a szentségnek az eredeti üzenetéből.

Amikor ma komoly előkészület után elnyeritek ezt a szentséget, gondoljatok arra, hogy maga a Szentlélek erősít meg benneteket. Ő az, aki megadja mindazt a kegyelmet, ami a keresztény élet fejlődéséhez és harcaihoz szükséges. Mert

kereszténynek lenni ma nem kényelmes és szokványos dolog.

Mi valóban hiszünk abban, hogy Krisztus feltámadt és földi életünk után mi is örökké élünk. De örök sorsunk aszerint alakul, hogy itt a földön igazságban és szeretetben éltünk-e. Krisztus tanítása a teljes igazság. Ez sohasem válik idejét múlttá. Ezt követni pedig mindig lehetséges. Lehet, hogy néha nagyon nehéz, de sohasem lehetetlen. Akárhogyan alakult is az életünk, ha eltávolodtunk is a krisztusi élet útjától, a Szentlélek eltörölhetetlen jegye ott él a lelkünkben. Mindig újra ráhallgathatunk a szavára. Mindig van lehetőségünk a bűnbánatra és arra, hogy újra Isten akaratát és a Szentlélek sugallatait kövessük.

Kérjük a Szentlelket, hogy adja meg mindig a világosságot és az erőt, hogy hitünket bátran megvalljuk és hitünk szerint éljünk! Ámen.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Wágner Csapó József

Magyar Kurír