A püspökség több részlegéből, irodáiból érkeztünk. Noha sokszor találkozunk egymással az épületben, a lelkinapot ismerkedő játékokkal kezdtük, hogy az igazán „lényeges” kérdésekben is megismerjük egymást: ki a balkezes, ki főzött tavaly lekvárt, ki épített már homokvárat, kinek milyen hosszú a haja vagy mekkora a cipőmérete?
Az ismerkedés után a témára való ráhangolódás következett; először meghallgattuk Isten Igéjét, Jézus és Zakeus találkozását a vadfügefánál, ahogyan azt Lukács leírta. Majd elképzeltük, milyen élmény volt ez a találkozás több fontos és ritkán végiggondolt szempontból: Zakeus hűséges felesége, a vadfügefa, Zakeus elúszott vagyona, egy beosztott vámos, egy károsult özvegy, Zakeus fényűző háza, egy felháborodott farizeus és végül Zakeus szemszögéből.
Ezeket az alakokat, szerepeket a két helynökség munkatársai formálták meg és adták elő egy-egy monológ formájában. Megszólító és új szempontok voltak ezek.
Majd megismerkedtünk Ivanics Zoltán atyával, a kecskeméti Szent Család-plébánia fiatal lelkipásztorával, aki a lelkinap előadását tartotta. Ebben kitért azokra az akadályokra, amelyekkel Zakeusnak meg kellett küzdenie, hogy felmásszon arra a fügefára, ahol találkozhatott Jézussal, és ezeket alkalmazta is ránk: a kis termete, a bénító szégyene a foglakozása miatt és a zúgolódó farizeusok tömege. Örültünk annak is, hogy Zoli atya egy lelki feladatot is adott nekünk: reagáljunk arra a helyzetre, ha Jézus nekünk mondaná: „Ma a te házadban kell megszállnom!” Végül, ahogy kezdte, úgy fejezte is be Zoli atya az előadását: az Imával nyert csaták című filmből vetített egy-egy erős és küzdő hitet bemutató jelenetet.
Ebéd után két program közül választhattunk: a csapat egyik fele egy interaktív rövid zarándoklaton vett részt a környék homokos útjain, ahol Zakeus története kapcsán beszélgettünk egymással. A többiek pedig a helyszínen maradva egy Kett pedagógiai foglalkozáson vett részt, szintén ezt a bibliai részt feldolgozva.
Végül közös szentmisén vettünk részt, amelyet Kondé Lajos és Serfőző Levente helynök atyák tartottak. A János evangéliumában feltűnő 38 éves, beteg ember történetéhez fűzte hozzá a prédikációban Levente atya, hogy Isten nem nélkülünk cselekszik, hanem velünk együtt. A szentmisén együtt, énekekkel dicsértük az Urat, gitáros kísérettel.
Forrás és fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria