„Soha többé, Urunk, soha többé!” – Ferenc pápa a Jad Vasembe látogatott - VIDEÓVAL

Ferenc pápa – 2014. május 26., hétfő | 14:15

A terror és a holokauszt borzalmaira emlékezett Jeruzsálemben a pápa szentföldi zarándoklatának befejező napján, május 26-án délelőtt. A Vatikáni Rádió és az MTI tudósítása.

Ferenc pápa az óváros szent helyeiről Jeruzsálem nyugati részének állami emlékhelyeire, a Herzl-hegyre érkezett kíséretével. A Herzl-hegyen Benjámin Netanjahu miniszterelnökkel és Simon Peresz államelnökkel közösen virágot helyezett el a Budapesten született Herzl Tivadar sírján.

A Jad Vasem holokauszt-emlékmúzeumba is elkísérték Ferenc pápát Izrael legfőbb állami vezetői. Az intézmény „Emlékezés sátra” nevű épületében a pápa magasabbra lobbantotta az örökmécses lángját, majd két, Izraelben tanuló keresztény diákkal megkoszorúzta a haláltáborokból elhozott hamvak fölé emelt jelképes sírt. Olaszul felolvasták Ida Goldis olasz zsidó nő egykori levelét, majd a pápa kezet fogott hat túlélővel. Köztük volt az újvidéki vérengzésekből megmenekült, majd egy pécsi kolostorban elbújtatott Eva Sík is.

A Jad Vasemben a Szentatya egy 13 évesen a holokausztban megölt gyermek „Ima” című képének másolatát kapta ajándékba, majd a lezárt, kihalt utcákon a város szívébe utazott találkozóra Izrael askenázi és szefárd főrabbijával.


        Ferenc pápa kezet csókol Sonia Tunik-Geron holokauszt-túlélőnek

A Szentatya beszédét a Teremtés könyvéből vett idézettel kezdte:„Ádám, hol vagy?” (vö. Ter 3,9).

Hol vagy, ember? Hová kerültél? A Soá emlékhelyén visszhangzik Isten kérdése: Ádám, hol vagy? Ebben a kérdésben benne van az Atya minden fájdalma, amit fia elveszítése miatt érez. Az Atya ismerte a szabadság kockázatát, tudta, hogy fia elveszhet, de talán még az Atya sem tudta elképzelni, hogy fia ilyen mély szakadékba zuhanhat.

Ez a kiáltás: „Hol vagy?”, itt, a holokauszt mérhetetlen tragédiájával szemben, úgy szól, mint a hang, amely elvész egy feneketlen mélységben…

Ember, ki vagy? Nem ismerek rád. Ki vagy, ember? Mivé váltál? Milyen szörnyűségre voltál képes? Mi okozta, hogy ilyen mélyre zuhantál? Nem a föld pora, amelyből vétettél. A föld pora jó, mert kezem műve. Nem az élet lehelete, amelyet orrodba leheltem. Az a lehelet tőlem jön, nagyon jó (vö. Ter 2,7).

Nem, ez a mély szakadék nem lehet pusztán csak a te műved, kezed, szíved műve… Ki rontott meg téged? Ki torzította el arcodat? Ki győzött meg arról, hogy isten vagy? Nemcsak megkínoztad és megölted testvéreidet, hanem áldozatul kínáltad fel őket saját magadnak, mert istenné emelted magad. Ma ismét halljuk itt Isten szavát: „Ádám, hol vagy?”


A földről fojtott kiáltás száll az égbe: Könyörülj rajtunk, Urunk! Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a szégyenkezés azonban a mienk (Bár 1,15). Egy olyan gonosz tört ránk, amelyhez hasonlót még soha nem lehetett látni az égbolt alatt (vö. Bár 2,2). Urunk, hallgasd meg most imánkat, hallgasd meg könyörgésünket, ments meg minket irgalmasságod által. Ments meg minket ettől a szörnyűségtől. Mindenható Urunk, egy szorongatott lélek kiált hozzád. Hallgass meg Urunk, és légy irgalmas! Vétkeztünk színed előtt. Te örökké uralkodsz (vö. Bár 3,1-2).

Emlékezz meg rólunk irgalmasságodban. Add meg a kegyelmet, hogy szégyenkezzünk amiatt, amit mint emberek képesek voltunk megtenni, szégyenkezzünk emiatt a féktelen bálványimádás miatt, azért, mert megvetettük és elpusztítottuk testünket, amelyet te sárból gyúrtál, amelyet te az élet leheletével töltöttél el. Soha többé, Urunk, soha többé!

„Ádám, hol vagy?” Íme, Urunk, itt vagyunk és szégyenkezünk azért, amit a te képedre és hasonlóságodra teremtett ember képes volt megtenni. Emlékezz meg rólunk irgalmasságodban.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria