„Úgy néztek rám, mintha hinnék a húsvéti nyúlban…” – Összeegyeztethető-e a hit és a tudomány?

Azt hiszem, sokan már nem tudnak mit kezdeni a hittel, s ezért nem is szállnak vitába vele. Úgy vélik, hogy az Egyház úgyis elmaradott intézmény, amely ellenzi a tudományos fejlődést. Másrészt sok hívő ember szintén nem sokat törődik azzal, hogyan egyeztethető össze a tudomány és a hit a hétköznapokban: a két területet egyszerűen szétválasztják a fejükben.

Egyesek szerint a hit csak amolyan tündérmese, és nem is kételkednek saját igazukban, mert a tudományos felismeréseket a fejlődés zálogának tartják, minden mást pedig ostobaságnak. Másrészt az a benyomásom, hogy a hívő emberek olykor félnek a tudománytól, mert attól tartanak, hogy veszélyt jelent a hitre. Így hát mindkét fél érintett érzelmileg, s ezért a vitákban könnyen elszabadulnak az indulatok. Ilyesmit én is tapasztaltam már. Neurobiológus vagyok, s a kollégáim úgy néztek rám, mintha hinnék a húsvéti nyúlban,

nem értették, hogyan hihet egy természettudós Istenben.

Én nem választom külön a két területet. Ami a tudományt illeti, tanulmányaim és kutatásaim során rengeteg bámulatos dolgot tapasztaltam, amit nem lehet csak úgy megmagyarázni. A tudós is eljut arra a pontra, ahol véget ér a biztos tudás, és már csak a csodálkozás marad. De a hit terén is igyekszem mélyre fúrni, és azt kutatom, mi alkotja az életet és a természetet. És a mélyben ismét érintkezik egymással a két terület.

Nem olyan Istenben hiszek, aki csak vasárnap van jelen, csak a templomban, hanem olyanban, aki mindenben jelen van.

Valahol a tudósnak is meg kell állnia, mert véleményem szerint erkölcsileg nem engedhető meg, hogy mindent hasznosítani próbáljunk, s mindent megváltoztassunk csak azért, mert meg tudjuk tenni. Mindig meg kell maradnia bennünk az élettel szemben táplált tiszteletnek.

Jó lenne, ha szóba állnának egymással az emberek.

Az ismerőseim és a családtagjaim körében is látok előítéleteket. Sokan egyszerűen nem ismernek fontos dolgokat. Például azt, hogy az Egyház soha nem tette dogmává, hogy a Föld lenne a világmindenség középpontja – bár sokan ezt hiszik. Sokan nem ismerik azokat a pápai szövegeket, amelyekből a Galileivel és Darwinnal kapcsolatos féleértések adódnak, és mit sem tudnak a Pápai Tudományos Akadémiáról, ahol az Egyház szolgálatában álló tudósok a legújabb kutatási eredményeket alkalmazzák.

Az Egyháznak is érdemes lenne nyitnia, és a mai tudásszinten közelítenie az emberekhez. Kár például, hogy az iskolában a hittan és a biológia nem folytat párbeszédet egymással, pedig annyira izgalmas lenne.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír