A babóti királyfák – A Győri Egyházmegye természeti értékei

Babót községben (Kapuvártól délkeletre, körülbelül 5 kilométerre) sok, szép nagy árnyékot vető faóriás áll. Közülük is kiemelkedik az a három, több száz éves kocsányos tölgy, amely a Béke téren, a Fő utcában és az Ordód utcában látható.

Ezeket a tölgyeket a Millennium évében (1896) ültették, és 1994-től helyi védelem alatt állnak. Eredetük nem egészen tisztázott. A helyi védelmet jelentő 10/1994 VIII.1. sz. önkormányzati rendelkezés szerint is a millenáris alkalmából ültették ezeket a fákat. Ezt az állítást vitatja Tardy János, aki a Magyarországi települések védett természeti értékei című könyvében azt írja, hogy ezek a királyfák tulajdonképpen hagyásfák, melyek a Kis-Rába mellékvizeinek, a Lőkös- illetve a Tordosa-érnek a partjain álltak, mint a 200-300 éve még létező ártéri keményfás ligeterdők tölgyei. Ugyanezen a véleményen van Balsay László erdőmérnök is, aki már 1972-ben javasolta azt, hogy ezek a fák élvezzenek helyi védettséget. Ők azt az álláspontot képviselik, hogy ezek a tölgyek hagyásfák.

A hagyásfák az erdőirtások során megkímélt, idősebb fák, amelyek már elég nagyra nőttek. Látófáknak is szokták nevezni ezeket, mivel kezdetleges magaslesként is működtek. A helyiek meg is becsülték a királyfákat, a mellettük elvezető út nyomvonalát is szándékosan úgy alakították, hogy megkíméljék vele a múltnak e monumentális maradványait.

A babóti királyfák koronavetülete 450 négyzetméter. A törzsük kerülete pedig 3,5–4,3 méter. A három babóti királyfa közül szimmetriája miatt a Béke téren álló kocsányos tölgy mondható a legszebbnek. 

Miközben a Béke-térről Kapuvár irányába elindulunk az Ordód utcai királyfák felé, utunkba esik a babóti toronyórás templom is. A templomtér természeti értéke a világ négy égtája felé ágait növesztő juharfa szép katlankoronával bír.

A Fő utcában megpillanthatjuk a második faóriást. Ez a faóriás jótékonyan borítja árnyékát egy feszületre, melyet a szeretet zálogául készíttetett 1883-ban Varga Pál és hitvese, Kiss Katalin.

Már innen ide látszik a harmadik királyfa, mely az Ordód utcában magasodik. Valamikor lehetett tán egy járda felé hajló ága, amely bizonyára a villanyvezeték útját keresztezte. A faág méretes helye, mely megmaradt mementónak, romantikus hangulatot kölcsönöz a tölgynek. 

És a negyedik? Az talán ennek a harmadiknak lehet a magonca. Ez már a játszótér kerítésén belül nő. Jóval fiatalabb a másik háromnál, de már most tekintélyes méretű. Minden reményünk meglehet arra, hogy egykor majd ez a fa is csatlakozni fog a Győri Egyházmegye természeti kincseihez.

A kitartás és erő jelképei

A kocsányos tölgy (Quercus robur) – mint ahogy azt neve is elárulja – abban különbözik a kocsánytalan tölgytől, hogy makktermései nem ülők, illetve nem 1–3 milliméter hosszúságú rövid kocsány végén vannak, hanem 20–80 milliméter kocsányról lógnak le. A kocsánytalan tölgynek, ha van is kocsánya, nem annyira hosszú, hogy azon lógni tudjanak az akácsák.

Az akácsa a tölgymakk speciális neve; más makktermő fák (például bükk) csészeszerű kupacsban fejlődő makkjait nem hívják akácsának. Kevésbé látványos, de azért meghatározó különbség a kocsányos, illetve a kocsánytalan tölgy között, hogy a kocsányos tölgynek a levélalapjain fülecskék nőnek, míg ezek a fülecskék a kocsánytalan tölgy levélalapjáról hiányoznak. Ha azonos élőhelyen élnek, akkor a természetben a kocsányos és a kocsánytalan tölgy képesek egymással hibrid utódokat létrehozni, mely utódokat köztes tölgynek (Quercus X rosacea) neveznek. Ennek fülecskés a levélalapja, de a kocsányos tölgy levélalapjának fülecskéihez képest a köztes tölgy levélalapjának fülecskéi jelentéktelenek. Kevésbé szembeszökő különbség, de mégiscsak különbség, hogy míg a kocsányos tölgy fonákja felkopaszodó, addig a kocsánytalan tölgy levélfonákjának érzugaiban szőrcsomók ülnek.

A kocsányos tölgy latin nevében a quercus tölgyet jelent, a robur jelentése pedig: kemény. A keménység, a kocsányos tölgy faanyagára utal (faanyag tekintetében nincs különbség a kocsányos és a kocsánytalan tölgy között, mindegyik faj faanyagát egyszerűen tölgynek mondja az asztalosipar). A robur nevet még az ókori rómaiak ragasztották a kocsányos tölgyre, így ismerve el szilárdságát és ellenállóképességét.

Az ókori Róma szimbólumai között a kocsányos tölgy a kitartást és az erőt jelképezte. Mindezt a kocsányos tölgyek hosszú életkora is alátámasztja. A Vas Vármegyében található zsennyei tölgy lehet már vagy 800, de talán 1000 éves is.

A kocsányos tölgyet a tölgyek jellemző kártevői, a lepkék károsítják, így a tölgyilonca, (Tortrix viridana) a kis, (Operopthera brumata) illetve a nagy téliaraszoló (Erannis defolaria).

A teljes írás ITT olvasható.

Szöveg: Bors Imre

Fotó: Gécziné Németh Judit

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír