A családok világtalálkozójának védőszentjei: Boldog Luigi és Maria Beltrame Quattrocchi

A múlt században Rómában élt házaspár az első nem vértanú férj és feleség, akiket egyszerre avattak boldoggá. Szeretetteli családi életük is példaértékű, de sokat tettek a családok lelkipásztori gondozásáért is az Örök Városban, ezért is állítják őket a világegyház szívében megrendezett esemény résztvevői elé példaképül.

A Beltrame Quattrocchi házaspárt 2001. október 21-én avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa a Szent Péter-bazilikában, a négyből három gyermekük, Tarcisio, Paolo és Enrichetta jelenlétében.

Az egész család példája, akik életük legnagyobb részét Rómában töltötték, ma is hiteles, hihető és érvényes tanúságtétel a házastársi szeretetről. Házasságukat, amely 1905. november 25-én köttetett a Santa Maria Maggiore-bazilikában, folyamatos lelki növekedésben élték. Luigi és Maria az élet nagy ajándékát mindig bizalommal és örömmel fogadták, gyermekeiket kiskoruktól fogva az evangélium szellemében nevelték – fogalmaz levelében az általános helynök.

Így volt ez akkor is, amikor a negyedik gyermekükkel várandós Mariának a terhesség negyedik hónapjában nagyobb vérzése volt – írt róla tavaly az Aleteia hírportál. Az orvos megállapította, hogy a méhlepény rossz pozícióban fekszik, és ez az anya és a gyermek életét egyaránt veszélyezteti. Felkerestek egy hírneves orvost, Regnoli doktort, aki nem látott más megoldást, mint az abortuszt, hogy így megmentsék az édesanya életét. Ezt azonban a házaspár elutasította, képtelenek voltak halálra ítélni a gyermeküket.

Mariának a korábbiaknál több pihenésre volt szüksége, ekkor férje vigyázott a három nagyobb gyermekre. Ez a súlyos nehézség járult hozzá, hogy Luigi lelki élete elmélyüljön. A bajok közepette az Egyházban talált megnyugvást, és a Jóistenbe vetette minden reményét. Minden reggel, amikor a gyerekeket iskolába kísérte, betért a Traianus fórumánál fekvő Szűz Mária Szent Neve-templomba imádkozni. Luigi számára a rendszeres szentáldozás és a bűnbocsánat szentségéhez járulás élete alapelemévé vált.

1914 áprilisában aztán megszületett Enrichetta, teljes egészségben. Mariának ezután még két hétig nem volt szabad felkelnie, de ezt leszámítva semmilyen komolyabb következménye nem lett a vérzésnek.

A mély hitű házaspár három idősebb gyermeke a megszentelt életre kapott meghívást: Filippo bencés szerzetes lett Tarcisio atya néven, Stephania az Oltáriszentségről elnevezett milánói bencés monostorba lépett be, és a Cecilia nővér nevet választotta, Cesare pedig Paolino néven trappista szerzetes pap lett. Enrichetta is a megszentelt életet választotta, de világiként: életét mindvégig szülei mellett töltötte, az Úrnak szentelve magát mások szolgálatára. Enrichettát Ferenc pápa 2021 augusztusában tiszteletreméltónak nyilvánította.

A Beltrame Quattrocchi házaspár azért is elismerést érdemel, mert a fiatalok hivatását nagy szeretettel gondozták, segítették őket abban, hogy felismerjék a házasság szentségének szépségét és jelentőségét, vagy a megszentelt élet választása felé irányították őket. Ily módon ők voltak valójában a római egyházmegye családpasztorációjának elindítói – mutatott rá a levélben Angelo De Donatis bíboros.

A Word Among Us amerikai katolikus karizmatikus hírportál cikkéből kiderül, hogy a mély hitéletű család tagjai egyáltalán nem voltak penészvirágok, családi étkezéseik például kifejezetten zajosak voltak. A gyerekek élvezték a sportot, a nyaralásokat és más közös családi tevékenységeket.

Maria Luisa Corsini 1882. június 12-én született Firenzében, tehetős család gyermekeként. Édesanyja életteli és domináns személyiség volt, édesapja a hadseregben volt tisztviselő. Apja olyannyira nem volt mintaszemélyiség, hogy Maria, aki maga sem volt túl visszafogott, azt mondta neki: „Tudod, papa, én sosem mentem volna hozzád, ahogy a mama tette, a rossz természeted miatt.”

Maria irodalmat, nyelveket tanult, a katolikus hitről is elmélyült tudása volt. Miután kereskedelmi végzettséget szerzett az egyik legjobb római egyetemen, a La Sapienzán, egyetemi szinten tanult tovább és több könyvet írt a nevelésről és a családi életről. A saját plébániája életében és az Actio Catholica mozgalomban egyaránt lelkesen részt vett.

Luigi Beltrame 1880. január 12-én látta meg a napvilágot a szicíliai Cataniában. Mivel nagybátyjának, Luigi Quattrocchinak nem lehetett gyermeke, tiszteleteképpen – szülei egyetértésével – felvette az ő vezetéknevét is. Akárcsak felesége, ő is kiváló nevelést kapott, jogi végzettséget szerzett a La Sapienzán, majd ügyvédként dolgozott az olasz kormányzatnak. Mariával ellentétben azonban nem volt elkötelezett hívő ifjúkorában.

A két fiatal családi barátság révén ismerkedett meg egymással, és Luigi komolyabb, de nem maradandó betegsége segített benne, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.

A Quattrocchik nem voltak faszentek, Maria jó párszor agresszív volt a gyermekei véleménye szerint, Luigit pedig gyakran találták idegesnek. Ráadásul a férfi, miután a gyerekek felnőttek, visszaszokott a dohányzásra, amit a felesége kifejezetten helytelenített. Ugyanakkor hitüket olyan mélyen megélték, hogy például a második világháború idején zsidókat és más menekülteket is vendégül láttak a házukban.

Luigi szívrohamban halt meg 1951-ben 71 éves korában. Temetésén egy ateista barátja azt mondta a gyermekeinek: „Apátok soha nem kezdett prédikálni nekem. De meg akarom mondani nektek, az életén keresztül felfedeztem Istent és megszerettem az evangéliumot. Imádkozzatok értem!”

Férje halála után Maria újrakezdte az írást és az önkéntes munkát. A hitet mindig a cselekvéssel párosítva beteg és fogyatékkal élő embereket szolgált a Lourdes felé menő vonatos zarándoklatokon. Könyveket írt a házasságról, cikkeket katolikus magazinokba, és részt vett a Movimento per un Mondo Migliore (Mozgalom egy jobb világért) elnevezésű olasz katolikus mozgalom munkájában. 1965-ben hunyt el lánya, Enrichetta jelenlétében, akiért annak idején kockára tette az életét.

Összeállította: Agonás Szonja

Forrás: Holy See Press Office; Aleteia; The Word Among Us

Fotó: Aleteia, wau.org

Magyar Kurír