A falu elhunyt jótevőire emlékeztek a Nógrád megyei Dejtáron

Luspay Kálmán 1881. augusztus 30-án született Egerben. 1918-tól lett Dejtáron kántor és főtanító. Kálmán bácsit szerette és tisztelte idős és fiatal egyaránt. Nevéhez fűződik a templomi énekkar és zenekar megalapítása, valamint zenei táborok szervezése. Ő alapozta meg a dejtári emberek máig tartó zene- és énekszeretetét. Az előző század nagy egyházzenészei között előkelő helyet foglal el. Neve az 1978-ban készült Századunk Egyházi Zenészei és Énekköltői című tablón Bárdos Lajos, Kodály Zoltán, Farkas Ferenc mellett szerepel. Az ő szerzeménye az Imádkozzunk a hazáért kezdetű ének, amelyet a jelenlévők meg is hallgathattak Lőrincz Sarolta Aranka ipolybalogi népdalénekes előadásában.

Máthé György esperes beszédében arra figyelmeztetett, hogy minden dejtárinak kötelessége életben tartania azok emlékét, akik értéket hoztak létre ebben a faluban és annak környezetében. A táblaavatót hálaadó szentmise követte.

Ahogy a Dejtári krónika 2004. III. évfolyam 4. számában olvashatjuk, a fehér márványból készült főoltárt, a templom ékességét „1930-ban készítette Stempl S. Gy. kőfaragó, Budapest, VIII. kerület Magdolna utca 19. szám alatti műhelyében. A főoltár két szobra abban különleges, hogy az egyik szobor Szt. Rozáliát, a másik Szt. Sándor püspököt ábrázolja, ami nem véletlen. Az oltárt özv. Bacsa Sándorné született Pinke Mária készíttette, 1914-ben hősi halált halt férje Bacsa Sándor, valamint életének 17. évében elhalálozott leányuk, Rozália emlékére. Köszönet érte haló poraiban is a nagylelkű adományért, hiszen maradandó értékkel növelte templomunk, ezáltal falunk értékeit.”

Bacsa Sándorné a szobrokon kívül még szeretett volna adni valamit a templom javára. Így Luspay Kálmán és leánya, Ilonka javaslatára elkészíttette Marton Lajos festőművésszel a Szűz Mária születése oltárképet. A sok-sok szenvedést megélt asszonynak még volt annyi lelki ereje, hogy fájdalmát pozitív irányba fordítsa azzal, hogy a falut ezzel a két fantasztikus adománnyal gazdagítsa. „A drága hölgy, Bacsa Sándorné tette mindezt még akkor, amikor ez a fajta ajándékozás nem volt divatban. Mindemellett életét puritán egyszerűséggel élte. Nem tudom, van-e még valaki a faluban, aki ilyen nagy értékkel ajándékozta volna meg a települést” – nyilatkozta Gréczi László, az emléknap főszervezője.

„Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme” – Márai Sándor gondolatát idézve megerősíthetjük, hogy nagyszerű kezdeményezés volt e megemlékezés megrendezése – méltatta Juhász Judit, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szóvivője a dejtári rendezvényt. Hozzátette, maga is sokadik alkalommal jár a faluban.

A Magyar Művészeti Akadémia sajtószóvivőjeként és az Anyanyelvápolók Szövetségének elnökeként fontos számomra az is, hogy Dejtáron a művészet több ága ötvöződik szép egységben. Nagyszerű szobrász kőfaragók alkotásai a híres műhelyből, a budapesti Rottenbiller utcából, a kitűnő festőművész ihletett munkája és a zene lelkeket mozdító hatása együttes erővel hatnak ránk, és talán a felnövekvő fiatalokra is. Készülünk még az adományozók sírjának felkeresésére és megáldására. Kell az áldás a halottaknak és talán még inkább kell az élőknek, nekünk. Köszönet azoknak, akik hozzájárultak a felújításhoz, elsősorban a Luspay-Gallai-Jászonyi családnak és a többi adakozónak – fogalmazott Juhász Judit.

Majd külön köszönetet mondott és átadta az MMA ajándékát Gréczi Lászlónak, aki hosszú évtizedek óta szívvel-lélekkel szervezi Dejtár kulturális életét és őrzi hagyományait.

A résztvevők a templomból átsétáltak a tájházba, ahol a család tagjainak jelenlétében az esperes megáldotta a Luspay-emlékszobát. Az emlékhelyet a család birtokában fellelhető bútorokkal, zongorával, rekvizitumokkal rendezték be jó ízléssel. A falakon eredeti kották, fényképek láthatók. Az emlékek közül kiemelkedik Serédy Jusztinián hercegprímás 1943-ban írt levele, melyet Luspay Kálmán nyugállományba vonulásakor írt. A levél stílusa, formája, tartalma egy nagyszerű élet munkájának elismerése. Köszönetet érdemel Smitnya Sándor polgármester, aki támogatta, hogy mindez megvalósuljon.

Ezután a falu temetőjében folytatódott a megemlékezés. Bacsa Rozika síremlékét ugyanaz a kőfaragó csapat készítette, amely annak idején a templom főoltárát. A felújítás Gréczi László kezdeményezésére és Gallai Antal hathatós támogatásával valósult meg.

Végezetül Luspay Kálmán sírját áldotta meg Máthé György, és Lőrincz Sarolta Aranka gyönyörű Mária-énekét hallgathatták meg az egybegyűltek.

Az emlékezéssorozat a művelődési házban a dejtári asszonyok finomságainak közös elfogyasztásával zárult.

A rendezvény létrejöttéhez a Luspay családon és az adományozókon kívül a Dejtári Fonó Kulturális Egyesület tagjai járultak hozzá.

Forrás és fotó: Sipos Kata

Magyar Kurír