A gyalogfilmes öröksége – Keszi Kovács László etnográfus hagyatékából nyílt kiállítás

Milyen lehetett az élet vidéken hetven-nyolcvan évvel ezelőtt? Milyen ruhákat viseltek, hogyan közlekedtek, milyen ételeket ettek, milyen táncokat jártak az emberek, s miként teremtették elő a mindennapi kenyérre valót? Ezekre a kérdésekre ma már nagyon nehéz lenne válaszolni a néprajzkutatók összegyűjtött anyagai nélkül. Rajzok, fényképek, múzeumi tárgyak sietnek a segítségünkre, ha szeretnénk elmélyedni e témában, de a legteljesebb képet a filmek nyújtják. Filmek, amelyeken életre kelnek az üvegtárlókban porosodó tárgyak, táncra perdülnek a rámás csizmák, szép rendben fekszenek a búzakévék.

Keszi Kovács László egyike volt azoknak a filmeseknek, akik nemcsak dokumentálták a népszokásokat, hanem értő, etnográfus szemmel örökítették meg azokat az utókor számára. Több évtizedet felölelő munkásságából mutat be ízelítőt az a kamarakiállítás, amely Minden kocka érték – Etnográfus kamerával címmel március 3-án nyílt meg a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának kiállítótermében (Budapest VIII. Reviczky u. 4.).

A néprajzkutató épp a megnyitó napján, március 3-án látta meg a napvilágot 1908-ban Polgáron, református család sarjaként. A tehetséges, jó eszű fiúcska festőnek készült, de a művészetből megélni már akkoriban sem igen lehetett. Útja a debreceni felső kereskedelmi iskolán keresztül Budapestre vezetett, itt 1932-ben a Néprajzi Múzeumban találkozott a filmezéssel. 1937-től kezdett önállóan filmeket készíteni. Ösztöndíjjal tanulmányútra ment Finnországba és Észtországba, ahol már hagyománya volt az etnográfiai filmezésnek, majd hazatérve a Néprajzi Múzeumban kezdett dolgozni, és itthon hasznosítani a tanultakat. 1948-ban a Talpalatnyi föld című film szakértője volt, segített kiválasztani a helyszínt és a statisztákat. Ezt örökíti meg a kiállításon látható plakát és a filmből vett fotókkal díszített ágasfa képe.

Az etnográfus lánya, Keszi Kovács Imola a megnyitóhoz kapcsolódva elmondta: a huszonnegyedik órát éljük ugyan, de még mindig vannak felfedezésre váró néprajzi kincsek, lehet idősektől anyagot gyűjteni, és dicséretes, hogy ma is találkozhatunk olyan kezdeményezésekkel, mint például a Fölszállott a páva, amelyek nem hagyják feledésbe merülni a népi hagyományokat, dalokat, táncokat. – A magocska, amelyet annak idején, a harmincas években apámék elvetettek, nagyon jó földbe pottyant, és – bár voltak megtorpanások, mert a történelem közbeszólt – kivárta az időt, hogy kikelhessen és szárba szökkenhessen. Ahogyan nagyon találóan mondta valaki: a népi kultúrát sem ápolni, sem őrizni nem kell, mert nem beteg és nem rab, hanem művelni kell, élni kell benne – hangsúlyozta.

Édesapja, már nyugdíjasként, a Néprajzi Múzeumban Tari Jánossal – aki ma a Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének docense – rendezgette a hatalmas filmanyagot, amelyet munkássága alatt összegyűjtött. – Együtt vágták a filmeket, és édesapám minden lehulló filmkockát a védelmébe vett: „Ki ne hajítsd! Minden kocka érték, minden kocka egy pillanat lenyomata.” Innen származik a kiállítás címe – mondta el Keszi Kovács Imola.

Ezeknek az értékes pillanatoknak is részese lehet az érdeklődő közönség. Filmszalagként húzódó képsorozatokon tárulnak a látogató elé a népi élet mozzanatai. A kiállításon látható a magát gyalogfilmesnek nevező Keszi Kovács László néhány személyes tárgya is, például az a borotvakészlet, amelyet mindig magával vitt, ha járta a vidéket, vagy az a nagyító-másológép, amellyel a hideglemezre fényképezett fotókat előhívás után másolta. Így készült felvételeket is találunk a kiállítótér falain a sok portré mellett, amelyeken a néprajztudóst láthatjuk életének különböző korszakaiban, vagy éppen munka közben.

A hatvanas-hetvenes évek végéig sokat festett, tájképeket alkotott emlékezetből. Ezekhez filmes terepmunkája során gyűjtött témákat. Képein a színek mindig kifejezték a lelkiállapotát, hangulatát. Egy befejezetlen és néhány elkészült festménye a kiállításon is megtekinthető, valamint látható kamerája, fényképezőgépe és néhány, életével, munkájával kapcsolatos dokumentum is.

Keszi Kovács László száznégy évet élt. A róla és általa készített filmeket átitatja a hivatása iránt érzett szenvedély, amely soha nem halványodott el. A „gyalogfilmes” sok ezer kilométert tett meg, és sok ezer kilométernyi filmet forgatott, amelyeknek minden kockája érték. Ezekbe a képkockákba pillanthatunk be szeptember végéig, ha ellátogatunk a kamerás etnográfus kiállítására.

Fotó: Vargosz Gábor

Jezsoviczki Noémi/ Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2017. március 19-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.