A meggyötört Jemenben Teréz anya nővérei továbbra is kitartanak és csodákat tesznek

„Azzal, hogy Isten Fia emberré lett, magára vette törékenységünket, azonosult mindegyikünkkel: azokkal, akiknek már semmijük sincs, és mindent elveszítettek…, mint a jemeni nép” – Leó pápa pápa karácsonyi Urbi et Orbi üzenetének ezek a szavai újra ráirányították a figyelmet a világ egyik legkegyetlenebb, mégis leginkább elfeledett háborújára és Jemenre.

Paolo Martinelli püspök, Dél-Arábia (az Arab-félsziget) apostoli vikariátusának helynöke – aki az Egyesült Arab Emírségekben, Ománban és Jemenben szolgál – mély hálával beszélt a Szentatya szavairól. Különösen megérintette, hogy 

a pápa Isten Fia megtestesülését a szenvedők iránti együttérzéssel kapcsolta össze, ezzel emlékeztetve arra, hogy Krisztus jelen van azokban, akik szenvednek, és nem engedi, hogy a világ megfeledkezzen róluk.

Martinelli hozzáteszi, hogy személyes találkozásaik során is mindig azt tapasztalta: a pápa figyelmesen érdeklődik Jemen helyzete iránt.

Újra fellángoló összecsapások

A déli erők, amelyek az északi húszi lázadók ellen harcolnak, megosztottak. A Déli Átmeneti Tanács ismét elővette a független Dél-Jemen létrehozásának tervét, amelyet ugyan az Egyesült Arab Emírségek támogat, Szaúd-Arábia és a nemzetközileg elismert jemeni kormány azonban elutasít. A tanács vezetőjét, Aidarous al‑Zubaidit árulással és katonai bűncselekményekkel vádolták, a kialakult helyzet pedig tovább növelte a feszültséget a régió két hatalma, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek között. A szeparatista mozgalmon belül is törésvonalak jelentek meg.

Humanitárius katasztrófa

A nacionalisták és szeparatisták közötti kaotikus politikai állapotok érzékelhetőek a hétköznapokban is. Január 7-én legalább húsz ember halt meg Jemen délnyugati Ad Dali tartományában a szaúdi vezetésű arab koalíció által a Déli Átmeneti Tanács támaszpontjai ellen végrehajtott légitámadások következtében. Másnap a jemeni szeparatista hatóságok éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el stratégiailag fontos városukban, Ádenben (az ország egykori fővárosában), mivel egyre nőtt a félelem a Szaúd-Arábia által támogatott erőkkel való összecsapásoktól. A lakosság ismét áldozatásul esett egy 14 éve tartó konfliktusnak, amely miatt több mint 19 millió jemeni, azaz a lakosság fele sürgős segítségnyújtásra szorul.

Jemenben minden második öt év alatti gyermek súlyos akut alultápláltságban szenved, és több mint 4,5 millió ember kényszerült elhagyni otthonát a konfliktus miatt.

A keresztények maroknyi közössége

„Folyamatos kapcsolatban állok a jemeni keresztény közösséggel – mondta el Martinelli –, különösen azokkal a papokkal, akik jelenleg az országban tartózkodnak. A keresztény közösség létszáma nagyon csekély. Nem tudjuk pontosan, hány katolikus él ott, mert tíz év polgárháború után a legtöbbjük elhagyta az országot, főleg azok a migránsok, akik elvesztették a munkájukat.” Az apostoli vikárius hozzátette: „Más öbölmenti országokkal ellentétben Jemenben vannak őshonos keresztények, jemeni katolikusok is a világ különböző részeiről érkezett hívők mellett. Sokan kénytelenek voltak elmenni a konfliktus és a hosszú évekig tartó háború alatt elszenvedett támadások miatt.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 2016-ban, a belső konfliktus kezdetén négy nővért, akik Kalkuttai Teréz anya Szeretet Misszionáriusai rendjéhez tartoztak, meggyilkolt egy szélsőséges csoport. Ezenkívül

mind a négy templomunk súlyosan megrongálódott, és ma használhatatlanok.”

A Szeretet Misszionáriusai csodát tesznek

Észak-Jemenben két közössége maradt a Szeretet Misszionáriusainak, akik a 2016-os támadás ellenére továbbra is működnek az országban. Két házukban a legszegényebbeket fogadják be: mindkét helyen több mint száz embert, főleg betegeket és időseket. A rendelkezésükre álló kevés eszközzel valóban csodákat tesznek a szeretet terén. Velük van egy pap – az egyetlen Jemenben, aki a Szeretet Misszionáriusainak férfi ágához tartozik. Vele nagyon gyakran beszélek, napi kapcsolatban állok. Ő tájékoztat engem a keresztények életéről, a nővérek helyzetéről, az általuk ápolt betegek állapotáról. A kapcsolódási nehézségek ellenére amikor lehetséges, videokonferenciák révén tartjuk a kapcsolatot a nővérekkel is. Természetesen nem lehet semmilyen térítő tevékenységet folytatni. Egy kis csoport hívő azonban rendszeresen összejön imádkozni, és részt vesznek a szentmisén, amelyet a közösségek kápolnáiban celebrálnak. Ez egy

kicsiny, de összetartó csoport: nagyon szeretik egymást. Az szerzetesnővérek és a pap jelenléte hatalmas ajándék a kevés megmaradt keresztény számára.

A karácsony és a szentév

Ennek a szeretetnek értékes tanúbizonyságát adta a karácsony, amelyet a jemeni keresztény közösség nagyon egyszerűen, de őszinte örömmel ünnepelt. „Megosztották ételeiket a legszegényebbekkel, szentmisét celebráltak, és elénekelték a hagyományos karácsonyi énekeket. Jó látni, hogy ez a kis keresztény közösség Észak-Jemenben így ünnepelte a karácsonyt: csendben, elvonultan, de mély emberi és lelki melegséggel, Isten közelségében.”

Ehhez hozzájárult a most véget ért jubileumi év is, amelyet egy olyan kis közösség is meg tudott élni, mint a jemeni, méghozzá éppen a nővérek kápolnájában, amelyet Jemen jubileumi helyszínéül választottak. „Fontos döntés volt ez a jubileumi út során – jegyezte meg Martinelli. – Az apostoli vikariátus három országot foglal magában: Jement, az Egyesült Arab Emírségeket és Ománt. Ománban a Szent Péter és Pál-plébániát választottuk, ők a vikariátus védőszentjei; az Emirátusokban egy Szent Antalnak szentelt plébániát. Jemenben is szerettünk volna választani egy helyet, különösen Észak-Jemenben, ahol Teréz anya nővérei vannak jelen. Az a terület a húszik ellenőrzése alatt áll. Dél-Jemenben sajnos nincs hivatalos jelenlétünk: a templomok megsemmisültek, bár jótékonysági szervezetek működnek. Ezért a Sana’a-i – amely az északi rész fővárosa – Szeretet Misszionáriusainak kápolnáját választottuk a szentév zarándokhelyéül. Amikor ezt a döntést közöltem a nővérekkel és a hívekkel, nagyon örültek. Elmagyaráztam, hogy az a kápolna lesz a gyónás és a teljes búcsú helyszíne. Ez nemcsak Jemen, hanem az egész vikariátus számára fontos jel volt: a megmutatta mindenkinek, hogy közel állunk ehhez a súlyosan megpróbált közösséghez. Gyakran imádkozunk értük, szentmisén is a nehéz helyzetük miatt. Ez az egység konkrét jele:

úgy érezzük, hogy egyek vagyunk, együtt kell viselnünk a terheket és a szenvedéseket.

Ez a megosztás nagyon jelentős volt az egész vikariátus számára.”

Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Saleh Al-Obeidi/AFP

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír