A Mester arra hív, ami váratlan – Jeruzsálemben köszöntötték az új szentföldi ferences kusztost

A körmenet a Szent Megváltó-templom felé

A körmenet a Szent Megváltó ferences templom és kolostor felé haladt. A menet elején a kusztódia szerzetesei haladtak, őket követte az új kusztos, majd Ibrahim Faltas OFM, a kusztódia vikáriusa és Alojzy Sławomir Warot OFM generális vizitátor. A menetet az Te Deum laudamus himnusz éneke kísérte.

A Szent Megváltó-templom bejáratánál Francesco Ielpót a szerzetesközösség vikáriusa, Piermarco Luciano OFM fogadta, aki ráhelyezte a stólát és átadta neki a mellkeresztet.

Miután szenteltvízzel meghintette a jelenlévőket, az új kusztos belépett a templomba.

Az egybegyűltek előtt a generális vizitátor felolvasta a rend miniszter generálisa, Massimo Fusarelli OFM által kiadott kinevezési dekrétumot. A kusztos ezután az oltárhoz lépett, és kezét az evangéliumra helyezve letette a hivatali esküt.

Végül átvette a kusztódia pecsétjét az előző kusztostól, Francesco Pattontól, aki ezzel hivatalosan is átruházta Francesco Ielpóra a vezetői felelősséget.

„Szükségét érzem, hogy tekintetemet Jézusra szegezzem”

Francesco Ielpo kusztosként mondott első beszédében köszönetet mondott a társadalmi élet és a diplomáciai testületek ünnepségen részt vevő képviselőinek jelenlétükért, és imádságos támogatásukat kérte.

Szerzetestársaihoz fordulva a hivatásról szólt elmélkedésében. „Az élet hivatás. Az Úr Jézus soha nem szűnik meg hívni minket. Életünk minden pillanatában és helyzetében

a Mester elénk jön, hogy találkozzon velünk, és arra hív, ami váratlan és emberileg lehetetlen”

– fogalmazott.

A Szentföldet jelenleg sújtó drámai helyzetről szólva rámutatott a hitre mint az egyetlen biztos alapra a válság közepette: „A viharban, amelyet a Szentföld jelenleg átél, szükségét érzem, hogy tekintetemet Jézusra szegezzem.

Nem egy valóságtól elvonatkoztatott Jézusra, hanem arra a Jézusra, akit felismerhetek a szentségekben, valamint a Szentföldön élő oly sok embertársunk arcán, akik a szegény és megfeszített Krisztus vonásait viselik.”

Beszéde után az új kusztos a testvériség kifejezéseként, a hagyománynak megfelelően egyenként megölelte a jelen lévő szerzetestestvéreit, és személyesen üdvözölte őket.

Ünnepélyes vesperás

Az új kusztos ezután a sekrestyébe ment, hogy felöltse a liturgikus öltözetet, majd ő vezette az ünnepélyes vesperást.

„Kérem a kegyelmet, hogy tudjam, mi a küldetésem, és ha már tudom, hogy mi az, képes legyek azt teljesíteni”

– kérte imádságban Francesco Ielpo.

„Testvér szeretnék lenni, és atya mindenki számára. Egyikünk sem lehet atya – tette hozzá –, ha nem élte át a fiúi lét tapasztalatát.” Francesco Ielpo e szellemben, hittel és bátorsággal kezdi meg szolgálatát kusztosként, akinek munkáját a Szentföld egész ferences közössége imádsággal kíséri.

Forrás és fotó: Custody of the Holy Land

Szalontai Anikó/Magyar Kurír