A milánói érsek a dóm tetején mondott imádságban a Szűzanya oltalmát kérte városára

Mario Delpini felment a dóm tetőteraszára és onnan fohászkodott Szűz Máriához – akinek a dóm legmagasabb tornyán, több mint 70 méter magasságban álló szobra Milánó jelképe – egy különleges, soknyelvű közbenjáró imádsággal, amelyben oltalmát kérte a városra a járvány idején.

Az érsek korábban már arra kérte a híveket, hogy az eucharisztikus böjt idején gyakorolják a személyes imádságot, így ápolják a kapcsolatukat Istennel, éljenek lelki életet. Kérte a papokat, különösen a Mária-kegyhelyen szolgálatot teljesítőket, de minden hívő embert is, hogy hasonló imádsággal forduljanak a Szűzanyához.

*

„O mia bela Madunina” – szólította meg a főpásztor személyes hangon, helyi dialektusban Szűz Máriát, a Milánó felett uralkodó „szépséges Szűzanyácskát” imádságában a koronavírus terjedése okozta szenvedés idején. Kérte, hogy Mária vigasztalja meg azokat, akik a kórházakban és otthonaikban szenvednek és adjon erőt, türelmet, jóságot, egészséget, békét mindazoknak, akik a betegeket ápolják.

Fohászkodott, hogy a szorongó félelelem idején jó szavakkal bátorítsuk egymást, a magány idején tudjuk jelét adni szerető gondoskodásunknak azok felé, akik a legjobban szenvednek, tudjunk kedvességgel, mosollyal rokonszenvet hinteni az emberek közé. Bölcsességet kért, hogy senki ne féljen annyira, hogy közömbösséggel védje magát, senki ne érezze magát idegennek, elhagyatottnak. 

Szűz Mária bátorítását kérte a hívek számára, hogy tartsanak ki az imádságban, a hitben, őrizzék meg a családias kapcsolatot Jézussal, aki segít Istent Atyának látni, elutasítani a távoli, közömbös, bosszúálló Isten képét és hinni, hogy az Atya a Lelkét adja nekünk, hogy Fiában a gyermekei legyünk és a hit által örök életünk legyen.

Máriához mint a bűnösök menedékéhez imádkozott, ne engedje, hogy megfeledkezzünk azokról, akik közel és távol tőlünk szenvednek a háborútól, a nyomortól, másutt könnyen gyógyítható betegségektől, legyőzhetetlenné váló függőségektől.

Kérte a Szűzanyát, készítse fel lelkünket az örömre, hogy Isten áldásával mindannyian – minden nyelven, minden kultúrában és vallásban – tevékenyen közreműködjünk abban, hogy életünk története egy boldog, szolidáris, egyszerű, szorgalmas és büszke élet története legyen, Földünk pedig olyan föld, ahol szívesen laknak az emberek.

Delpini érsek imája végén Mária imádságát, áldását és mosolyát kérte a városra, a földre, amelyet könyörgésében rábízott. 

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Avvenire.it

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír