A nagycenki hársak zöld alléja – A Győri Egyházmegye természetvédelmi értékei

De mi is az az allée vert? Ez egy francia kertépítészeti műszó, amely alatt olyan fasorokat értenek, melynek sorközei nem egyforma méretűek, hanem két szélén van két kisebb sétány a gyalogosoknak, középen pedig egy szélesebb (Nagycenken 20 méter széles) sorköz, mely között kényelmesen el lehet lovagolni. Az allée vert szimmetrikus, hiszen a két gyalogút egyforma szélességű. A fák közötti tér- és sorközök be vannak füvesítve, így a keskeny sorok közti sétálókat nem zavarja a lódobogás annyira, mintha az kemény talajon történne. A befüvesítés miatt nevezik allée vertnek ezt a kertépítészeti megoldást, melyet magyarra zöld allé néven lehet lefordítani.

A nagycenki zöld allé a Széchenyi-kastélytól indul és Erdődy Hanna sírjánál ér véget (egyes leírások szerint eltartott a fertőbozi dombsor gerincéig is).

Nemcsak testi szemünk, de lelki szemünk számára is van látnivaló. A nagycenki hársfasoron végig sétálva a kastélytól indulunk (a világi pompától), majd elhaladunk a sorjázó hársak között (az idők múlása, ahogy a napok sorjáznak egymás után az életünkben), és eljutunk a síremlékig (a földi életünk végét jelentő halálig). A szarkofágban – saját végakaratából – Erdődy Hanna grófnő nyugszik, aki az egyik legősibb és legtekintélyesebb magyar főnemesi család sarja, aki második gyermeke szülését követően gyermekágyi lázban halt meg mindössze 26 éves korában 1872-ben. Fiatal felesége halála megrázta az özvegyen maradt Széchenyi Béla grófot (1837–1918), aki nem nősült meg soha többé. 1877–1880 között távol-keleti expedícióra vállalkozott és onnan hozott magokat – többek közt 34 darab kaukázusi fenyőét – vetett el a vörös svéd gránitból készült szarkofág közelében.

A szarkofágot és annak bronz domborműveit – amely 1878-ban készült el – Karl Kundmann bécsi szobrász (1838–1919) készítette. A szarkofág felirata – „Legyenek olyan boldogok a túlvilágon, amint egymást az életben hőn és hűn szerették!” –összecseng a hársfák virágnyelvével. A magyar – és az egész európai – szimbolikában a hársfa a szeretet, hűség és közösség kifejezője. A szarkofág nőalakjai is a Hűséget és a Szeretetet testesítik meg. A koszorúk és a virágmotívumok pedig azt szimbolizálják, hogy a szeretet tovább él a halál után is. A kaukázusi fenyők és más ázsiai fák ittléte pedig a gyász és az utazás fogalmait kapcsolják össze.

Az indiai Tadzs Mahalt szokták úgy emlegetni, mint egy könnycseppet az örökkévalóság arcán. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot. Nemcsak Erdődy Hanna grófnő sorsa hasonlítható Mumtáz Mahaléhoz, aki 1631-ben szintén gyermekágyi lázban halt meg, de az ő özvegyének, Sah Dzsahán mogul császárnak (1592–1666) a gyásza és szeretete is ugyanolyan, amilyen Széchenyi Béla grófé volt. Mindez csak fokozza e barokk kertépítészeti alkotás romantikus atmoszféráját.

Az idők folyamán a nagycenki hársak is pusztultak, folyamatos utánpótlásukról gondoskodni kellett. 1930 körül már Kaán Károly gazdaságpolitikus (1867–1940) és más természetvédők is sürgették a fokozatosan romló hársfasor védelmét. 1942-ben a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium rendelete természetvédelmi területnek kijáró védettséget adott a nagycenki hársfasornak – az elsők között az országban. 2001-től kezdve mint a Fertő-Hanság kultúrtáj része szerepel az UNESCO Világörökség-listáján. Ma a Fertő-Hanság Nemzeti Park, illetve az illetékes erdőhatóság gondozza és pótolja a hársakat.

Ami magát a hársfát illeti, a kislevelű hárs mellett többféle hársfaj is él Magyarországon, így a nagylevelű hárs, az ezüsthárs. A klasszikus értelemben vett hársfateának a kis- és a nagylevelű hárs az alapanyaga, az ezüsthárs inkább csak díszfaként ajánlott. Érdekesség, hogy a hársok nemzetsége az egyetlen a hársfélék rendszertani családjából, amely a mérsékelt égövön él, a rokon fajok (gyapot, kakaó) mind trópusiak.

Nagycenkről mindenkinek a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István jut eszébe. Felsorolni is nehéz, mennyi mindent tette azért, hogy Magyarország felzárkózzon az akkori Európához. Nagycenken a Széchenyi Múzeumvasút, a mozdonyskanzen, a – Csúcsos-dűlőn magasodó – Gloriett nevű emlékcsarnok őrzi az emlékét, valamint a családi kripta, a Széchényi Mauzóleum is látogatható.

Szerző: Bors Imre

Fotó: nagycenkkirándulás.hu, konyvutca.hu; elmenynektek.hu

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír