A napod és az advented is szebb lesz tőle – Szívet melengető dal a Városmajori Plébániai Társulattól

A napokban a darab slágerét közreadták, melyet stúdiókörülmények között vettek fel, mely nemcsak szívünket melegíti fel ebben a hol őszies, hol télies időben, hanem még az adventünkben is segíthet.

A darab születésének előzményeiről, a cselekményéről, a színpadra állítás kihívásairól és megvalósításáról Horogszegi-Lenhardt Erika kolléganőm szép és teljes kritikájában már írt korábban.

A társulat – melynek külön érdeme, hogy amatőr gyerekekből, fiatalokból és felnőttekből áll, sőt két szereposztást is sikerült összeállítani – az előadásokon örömjátékával magával ragadta a közönséget. Semmi jele sem volt annak, hogy nem egy profik által életre keltett musicalre ültünk be. Lelkes és kitartó munkával színpadra állított előadást élvezhettünk.

November 26-án tették közzé a produkcióhoz társított Valahol Európában YouTube-csatornán azt a felvételt, melynek révén

az élmény immár még több emberhez eljuthat, mert a zene az a nyelv, amely mindannyiunkat megszólít, embertől emberig, szívtől szívig szól és hat.

Sőt véleményem szerint képes arra, hogy adventi készületünkben is segítsen. Hiszen a darab egyik kulcsszava a „holnap”. Az egyik főhős, a kis Kuksi és a helyzetéhez és feladatához fokozatosan felnövő, a közösséget formáló és vezető Suhanc közötti párbeszéd is erről szól: Kuksi: „Haza akarok menni.” Suhanc: „Majd holnap.” Kuksi: „Mikor lesz holnap?” Suhanc: „Valamikor muszáj neki lenni.” Kuksi: „Akkor jó. Ha muszáj. Akkor biztos lesz...”

A holnap, amely már elkezdődött, de még beteljesedésre vár. Amikor már nem kell félni, mert nem lesz éhezés, az utcagyerekek otthonra lelnek… A darabban ennek a „holnapnak” az egyik láthatatlanul valóságos jele a zene. Mely körülölel, és segít, hogy ne vesszünk el.

Advent közeledtével így készülünk mi is a „holnapra”; a Holnap érkezésére: Jézus megtestesülésére.

Arra, hogy újra felismerjük: az ajándékozó Jóisten ingyenesen és érdekmentesen, szeretetéből úgy döntött, hogy nekünk ajándékozza Fiát, aki emberé lesz. Akivel a „holnap” próféciája beteljesül. Akinek a második eljövetelét is várjuk.

Isten eme ajándékozó szeretetére az egyetlen válaszunk a megtérés kellene hogy legyen, hogy közelebb lépünk Istenhez és egymáshoz. S abban, hogy ezt el ne felejtsük, hogy ki ne hűljön a szívünk, a zene segít. A közreadott dal is arra emlékeztet bennünket, hogy minden ember az ajándékozás főszereplője, boldogságra van hívva, és hogy mindannyian a jóra, a szépre lettünk teremtve – ahogyan mindannyian erről is álmodunk. És a zene is ettől igaz.

Halljuk meg a városmajoriak üzenetét, engedjük, hogy a szívünkig hatoljon, formálja az idei év – és életünk – adventjét. Hogy együtt tudjunk örülni a holnapnak, a valóságos emberi és valóságos isteni Holnapnak.

Ha van elég szív, az sokat segít, hogy ne adjuk fel a reményt, a várakozást.

Fotó: Merényi Zita (a november 6. előadás képei)

Kuzmányi István/Magyar Kurír