A papi hivatásról és képzésről szólt a CCEE főtitkárainak belgrádi találkozója

A találkozót június 14-én, vasárnap a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele székesegyházban ünnepélyes szentmisével nyitották meg, melynek főcelebránsa Német László belgrádi érsek, a CCEE alelnöke volt.

A tanácskozás június 15-én Német László bíboros, Santo Rocco Gangemi érsek, szerbiai apostoli nuncius, valamint Gintaras Grušas vilniusi érsek, a CCEE elnöke bevezető köszöntéseivel kezdődött. Felszólalásában a CCEE elnöke XIV. Leó pápa Magnifica Humanitas kezdetű enciklikájából indult ki, mint ami a keretét adja annak, hogy megvizsgálják az európai papképzés antropológiai, kulturális, pasztorális és spirituális aspektusait a mai Európában. Hangsúlyozta, hogy az európai egyháznak mélyen emberi, az emberekhez közel álló papokra van szüksége, akik képesek mellettük állni az élet kihívásai közepette, az evangélium tekintetével kísérve őket, kézzelfoghatóvá téve Krisztus közelségét.

Ezt követően Mirko Štefković nagybecskereki püspök, a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia főtitkára mutatta be a helyi egyházat.

A munkafolyamatot a CCEE főtitkára, Antonio Ammirati ismertette, aki ezen túl bemutatta a különböző európai konferenciák élére a közelmúltban kinevezett új főtitkárokat is.

Az első szekciót Alfonso Amarante érsek, a redemptorista rend tagja, a Pápai Lateráni Egyetem rektora nyitotta meg előadásával, melynek címe: A papi szolgálat szépsége egy összetett világ szolgálatában. Amarante a kortárs Európa valóságát úgy jellemezte, mint a „kulturális apokalpiszis” korát, amelyből hiányzik az eszkaton (beteljesedés, végső valóság – a szerk.). Néhány olyan vonását írta le ennek, amely közvetlenül érinti a papi szolgálatot, mint például a funkcionális analfabetizmus, a mester-tanítvány kapcsolat elvesztése, valamint a média és a mesterséges intelligencia mindent átható jelenléte, és hangsúlyozta, hogy a válság nem oldható meg felszíni intézkedésekkel.

Ezután az utolsó négy pápa magisztériuma alapján felvázolta a presbiter négy alapvető jellemzőjét, bemutatta a pap alakját Krisztussal és az Eucharisztiával való egységében; az Istennel és testvéreivel való barátságában; lelkipásztori közelségében; valamint a papi testvériségben való életében. Végezetül három kihívást jelölt meg: milyen a felszentelt pap identitása a kapcsolatain keresztül, az emberek „között” és az emberekkel „együtt”; hogyan lehet a szemináriumokat „valóságos helyekké” formálni; hogyan lehet a megélni (belakni) a szegénységet mint e korszak valódi szemináriumát.

Az első nap délutánján a főtitkárok megosztották tapasztalataikat és reflexióikat a találkozó témájával kapcsolatban.

A június 16-i nap címe A papi hivatás és az integrált képzés: válság, tanúságtétel és imádság volt. Chiara D’Urbano pszichológus és pszichoterapeuta A papságra való pszichoaffektív felkészítés: a humán tudományok perspektívái címmel tartott előadásával alapozta meg a reflexiót. Kiemelte annak fontosságát, hogy a képzés során megóvják a pap valós személyét, ne csupán egy funkciót építsenek fel. Hangsúlyozta, hogy a személy egyensúlya és jóléte a pszichoaffektív dimenziók elfogadásán és beépülésén keresztül vezet, olyan légkörben, amely biztonságot nyújt és  magába fogadja a félelmeket, mivel a szilárd és derűs hivatás megkívánja, hogy a személy képes legyen hiteles kapcsolatokat megélni, valamint a korlátokon „keresztül”, nem pedig a korlátok „ellenében” növekedni, a testvériség és egymás kölcsönös támogatása légkörében, amely olyan életkörülményeket biztosít a pap számára, hogy „ember lehet az emberek között”.

Ezt követően Michele Gianola, a CCEE Hivatásgondozási Szekciójának (EVS) titkára szólalt fel A papi szolgálat: a képzés folyamatos útja címmel. Bemutatta a papságra vonatkozó különböző európai statisztikai adatokat, összevetette a keresztelésekkel és a házasságkötésekkel, és így egybefonta a számszerű kérdést, a szocio-kulturális percepciót és a Ratio Nationalis (egy adott ország papképzésének alapelvei) dokumentumok szövegeit. Megtérésre hívta a tekintetet, amely a számokra irányul, és paradigmaváltásra hívott, hangsúlyozva, hogy a papképzést egyetlen, megszakítás nélküli ívként kell elképzelni, amely nem zárul le a pappá szenteléssel, és nem merülhet ki továbbképzésekben és alkalmi eseményekben, hanem magán a szolgálaton keresztül valósul meg mint a képzés folyamatos útja, amelyet a „vállvetve végzett misszióként”, a püspökkel való egységben, a papi testvériségében, Isten népének szolgálatában és a hiteles barátságok közegében élnek meg.

Az utolsó napot a CCEE bizottsági titkárai beszámolóinak szentelték, akik bemutatták a bizottságok szekciói által az elmúlt év során végzett főbb tevékenységeket és kezdeményezéseket. Felszólalt Ernesto Diaco (Ifjúsági Bizottság), Luis Okulik (Társadalmi Lelkipásztori Bizottság) és Mihails Volohovs (Evangelizációs és Kulturális Bizottság). A résztvevők emellett meghallgatták a COMECE aktuális tevékenységéről szóló beszámolót is, amelyet annak főtitkára, Manuel Barrios Prieto terjesztett elő.

Az ülésszak a főtitkárok felszólalásaival zárult arról, hogyan alakul a szinodalitás nemzeti szinteken. Megosztották az európai helyi egyházak szinodális útján felszínre került tapasztalatokat, kihívásokat és jó gyakorlatokat.

A találkozó folyamán a főtitkárok kifejezték közelségüket az ukrán néphez a közelmúltbeli támadások után, amelyek civil áldozatokat követeltek, és kárt okoztak a kijevi barlangkolostorhoz (Pecserszka Lavra) tartozó Mária elszenderülése székesegyházban. Megújítottták felhívásukat a „fegyvertelen és lefegyverző békére”.

A munkaülések mellett a programban szerepeltek imádságos alkalmak, liturgiák, valamint Belgrád történelmi és vallási örökségének kulturális megtekintése.

Az Európai Püspöki Konferenciák főtitkárainak következő találkozójára Szarajevóban kerül sor 2027. június 13. és 16. között.

Forrás és fotó: CCEE

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír