A papnövendék válaszol – Vajon értékes ember vagyok?

Nézőpont – 2019. november 4., hétfő | 9:01

Fiatalok kérdéseire keresi a választ Máté János Kristóf diakónus, az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet papnövendéke. Írásait rendszeresen közreadjuk oldalunkon.

Érdekes látni a mai világban azt, hogy a külső elvárások, előírások és mércék szabják meg az ember hasznosságát. Mikor értékes a világ szemében az ember? Ha termel, fogyaszt, pörgeti a gazdaságot. Az alapján akarja a világ megszabni az ember értékét, hogy mennyire produktív. Kicsit olyan érzése lehet az embernek, mintha a halpiacon a kitett árut nézegetné.

Fontos azonban, hogy mi, akik keresztények – tehát krisztusiak – vagyunk, ne a világ lencséjén keresztül nézzük az embereket, hanem az Isten szeretetének „szemüvegével” tekintsünk egymásra.

Nagy lehet a kísértés, hogy a világnak – illetve a világ által elénk állított elvárásoknak – akarjunk és tudjunk megfelelni. Emiatt hajlandók vagyunk maszkokat viselni, önmagunkat elrejteni, és egy olyan arcunkat mutatni, amelyet a világ látni akar. Hogy ennek mi lesz a következménye? Nem azt nézzük, akik igazából vagyunk, hanem azt a képet, amit a világ elénk állít. Egy torz tükröt.

Sajnos elegendő végignézni a történelmen vagy rátekinteni korunk eseményeire. Nézzük csak a legkiszolgáltatottabb korosztályokat, a csecsemőket és az időseket. Gondoljunk csak az abortuszra vagy az eutanáziára. Sajnos az ember értékét sokszor a produktivitása határozza meg.

Az Isten „szemüvege” teljesen más. Az ember értékét nem az alapján méri, hogy mennyire hasznos, mennyire termelékeny, mennyire pörgeti a hit terjesztését. Isten szemében az ember azért értékes, mert megteremtette. Ha az Isten a világ szemével nézné az embert, akkor 25 évesen születne, négy diplomával, soha nem öregedne meg, és nem lennének értelmi vagy testi fogyatékosságal élők sem. De mégis vannak. Miért? – tűnhet jogosnak a kérdés. Az ember teremtésének célja, hogy az isteni életben részesüljön és életén keresztül átragyoghasson az Isten fénye.

Gondoljunk csak egy édesanya türelmére, egy édesapa óvó szeretetére, egy kisgyermek ártatlanságára, egy idős ember tiszta bölcsességére és egy fogyatékossággal élő ember méricskélés nélküli szeretetadására. Mi mozgatja mindezeket a tetteket? A szeretet.

Az Isten is azért teremtett meg, mert szeret. Akarta, hogy legyek. Emellett fontos elfogadni, hogy az Isten nem teremt selejtet.

Ha képes vagyok elfogadni azt, hogy az Isten akarta, hogy legyek, akkor képes leszek elfogadni az Ő szeretetét is. Ha elfogadom az Ő szeretetét, akkor másképp is fogok tekinteni a körülöttem lévő emberekre, akiknek az életét szintén szeretetből akarta az Isten.

Így pedig meg tud változni a kapcsolatrendszerem is, de erről majd a következő cikkben…

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria