A péntek délelőtti elmélkedés a pápa lelkigyakorlatán – A szomjazás boldogsága

A hegyi beszéd boldogmondásai nem annyira törvényt jelentenek számunkra, hanem életünk „alapformája, egyfajta egzisztenciális meghívás” ez, mely ugyan itt és most formálódik, mégis az eszkatologikus, végidőbeli teljesség felé tart. Másképpen a nyolc boldogság a portugál atya megfogalmazásában „Jézus arcképe”. Ez az arckép pontos és magával ragadó, mintegy életének a kulcsa: szegény, irgalmas, szelíd, éhes és szomjas, ruhátlan és üldözött. Ebben az arcképben mint tükörben önmagunkat szemlélhetjük és segítséget is kaphatunk tőle saját magunk alakításához és tökéletesítéséhez.

Isten iránti szomjúságunkat a nyolc boldogság lelkülete csillapítja, amennyiben életünket a feltétel nélküli szeretet és bizalom járja át – hangsúlyozta Tolentino atya. – Jézus e boldogságokon keresztül vált meg bennünket. Ennek jegyében el kell kerülni, hogy a kereszténységünket „túlélésként és karbantartásként” értelmezzük. Szükség van tehát egy fiatal és mámoros szívre, amelyet a keresés és a felfedezés öröme jár át, a szomjazás megígért boldogságának tudatában.

A lelkigyakorlatos atya végül Mária boldogságát szemlélte: párbeszéde az Istennel mindig őszinte, becsületes, hiszen föltárja meglepetéseit, zavarát, érzelmeit, de mindig feltétlen bizalommal fordul feléje.

Az Egyháznak ezt kell folyamatosan tanulnia Anyjától, hogy befogadó, meghallgató, az életre nyitott legyen. Mária nélkül az Egyház „elembertelenedne” és a puszta szerepvállalás szintjén maradna – zárta lelkigyakorlatát Josè Tolentino Mendonça.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír