A pillanat varázsa – Merényi Zita és Lambert Attila riportképei az esztergomi Keresztény Múzeumban

Mert lehet, hogy portrét is kell készíteni, teleobjektívet, nagylátószögűt, netán halszemoptikát is vinni kell, ehhez pedig már komolyabb fényképező apparátusra és másfajta gyakorlatra van szükség. Az elmúlt tíz évben hétről hétre találkoztam Zita és Attila fotóival a tervező-tördelőszerkesztő asztalnál, s így aztán alkalmam nyílt közelről is látni a felvételeiket, sokszor még „nyersen”, azaz feldolgozás, vágás nélkül. Egész sorozatnyi képet készítenek fotósaink egy-egy riport vagy interjú során. Előzetes szerkesztői válogatás után ezekből a képekből kerül be néhány az Új Emberbe és időnként a Mértékadóba. A Magyar Kurír online felületén pedig természetesen több is látható e fotók közül.  

De hogyan is dolgoznak a fotóriporterek? Miután megérkeznek az eseményre, jól körül kell nézniük a helyszínen, hogy lássák, honnan lehet majd a legjobb képeket készíteni. Figyelemmel kell lenniük arra is, hogy le ne maradjanak a legfontosabb pillanatokról az egyházi szertartásokon, hiszen vannak helyzetek, amelyeket nem lehet megismételni.

A fotóriporterek többsége a világi sajtóban dolgozik, ebből következik, hogy munkavégzésük során számukra változatosabb témák adódnak, mint azoknak, akik szakrális területen tevékenykednek. A világi eseményeken a helyszínek, a programok mindig mások, az emberek, a közreműködők, akiket fényképezni kell, szintén változnak. Egyházi orgánumnak dolgozni kicsit mást jelent, és sok szempontból nehezebb. Szentmiséken, zarándoklatokon, lelkigyakorlatokon, konferenciákon vagy akár egy-egy ifjúsági rendezvényen hasonlóak a pillanatok, ezért nem könnyű mindig újszerűen fotózni a történéseket. Persze témából azért itt is akad bőven, erről is meggyőződhetünk az esztergomi Keresztény Múzeum mostani kiállításán. 

Nemegyszer láttam Zitát és Attilát, amint egy-egy esemény helyszínén nagy igyekezettel és ambícióval keresik a megfelelő látószöget a legkifejezőbb fotográfia elkészítéséhez. A hely adottságain túl ráadásul még a cikk szerzőjéhez is igazodniuk kell, hiszen a képek illusztrációként is szerepelnek a folyóiratokban és a Magyar Kurír felületén.

„Ha nem jók a képeid, akkor nem voltál elég közel” – gyakran idézik mostanában ezt a Robert Capától származó mondatot, mi is említettük már. S nyilván így van, igaz a mondás, hiszen a valóban fontos momentumok közelről láthatók a legjobban. Az esztergomi fotókiállításon sok remek közeli kép szerepel Zitától és Attilától egyaránt. Persze elkészítésükhöz nagy segítség a teleobjektív, hiszen a templomban, mise közben nem mehetünk oda az oltárhoz.

Remek fotó például az, amelyik úrfelmutatás közben ábrázolja Berta Tibor tábori püspököt, amint szentmisét mutat be a pesti Egyetemi templomban. Közel hozni nemcsak az embert kell, hanem a „szentet” is; a misztériumot is meg lehet jeleníteni a fotográfia által. Jó példa erre Merényi Zitának a Karácsony napján a Sant’Egidio közösség ünnepségén című képe: a rácsos ajtón keresztül nyalábokban hatol be a terembe a fény, mintha csak égi jelenség volna.

A szeretetnek sokféle megnyilvánulása lehetséges: a Szegények ebédje a Sant’Egidio közösségnél című képen egy kislány ételt oszt a rászorulóknak. Egészen másfajta megközelítést mutat a Beer Miklós püspök bárányaival, amely az életkép kategória nagyszerű példája. Témájában hasonló az Ünnep a Nyolc Boldogság Közösségnél,  amelyen domonkos nővérek szeretettel simogatnak egy fehér kutyát. Lambert Attila Áhítat Pannonhalmán című képe az elcsendesülés, a misztikum kifejezője. Remek riportkép a Szent Damján-tábor – a fiatalok túláradó lelkesedése magával ragadja a nézőt.

Az újságban a kinyomtatott fotográfia, sajtófotó jellemzően kontextusban, szöveges környezetben jelenik meg. Főcímek, alcímek, képaláírások, az újságcikk hasábjai veszik körül a képeket. A Keresztény Múzeum mostani kiállításán riportképeket, eseményképeket láthatunk, amelyek önállóan szerepelnek, és képaláírással informálnak bennünket. Az Új Emberben és a Magyar Kuríron azonban többre is lehetőség nyílik; van hely a képriport számára is, amely az adott eseményt több képpel járja körbe, dokumentálja. A Magyar Kurír online felületén képgaléria is összeállítható, a cikkek mellett, után akár harminc-negyven fotó is elhelyezhető, gyakorlatilag korlátozás nélkül. 

A sajtófotó műfajai közül jelentős még a portré. A nyomtatott újságban és a hírportálon ebből is sokat láthatunk a két kiváló fotóriportertől, Merényi Zitától és Lambert Attilától.

Aki veszi a fáradságot, elmegy Esztergomba, és betér a Keresztény Múzeumba, a harmadik emeleten, az erre a célra kiválasztott teremben megcsodálhatja e két remek szakrális fotográfus képeinek reprezentatív válogatását.

Szöveg: Mészáros Ákos

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. május 19-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.