Több százan ünnepelték az elköteleződést
Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát vezette a szertartást, melyen koncelebrált Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, Várszegi Asztrik OSB nyugalmazott főapát és Baán Izsák OSB, a bakonybéli szerzetesközösség elöljárója. Együtt ünnepeltek papok és szerzetesek a pannonhalmi, tihanyi és győri bencés monostorokból; verbita, ferences és piarista rendtartományokból; a csornai premontrei és a zirci ciszterci közösségből; valamint egyházmegyés papok az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéből és a Győri Egyházmegyéből, Ignác életének korábbi helyszíneiről.
Az örökfogadalom-tételen jelen voltak szerzetesnővérek a kismarosi ciszterci közösségből, a Kenethozók Monostorából és a Szociális Testvérek Társaságából, és természetesen Ignác rokonai, valamint barátai, diáktársai, régebbi közössége. Még Niederalteichből, Grazból és Pozsonyból is érkeztek vendégek az ünnepre.
A szentmisén szolgálatot végzett Kató Csaba állandó diakónus és James Jimson Pullappallil verbita missziós szerzetes.
A teljesen megtelt templomba hosszú sorban vonultak be a koncelebráló papok és a szerzetesek a taizéi Szentlélek-hívó ének alatt.
Hortobágyi Cirill a szentmise elején így buzdított: „Mindannyian, akik itt vagyunk, elköteleződtünk valahová – legyen az család, munkahely, egyházközség, egyházmegye. Legyen ez a mai ünnep, amikor Ignác testvér a bencés kongregáció bakonybéli monostorában elköteleződik egy életre, egy olyan alkalom, amikor mi is megerősítjük elköteleződésünket, felszítjuk a kezdeti tüzet, és bátorságot nyerünk Ignác bátorságából.”
A Sámuel első könyvéből vett, Dávid kiválasztásáról szóló olvasmány hangsúlyozta: Isten a szívet nézi, az ember a külsőt.
Miután Egri László felolvasta a vakon született ember meggyógyításáról szóló evangéliumot, szólították az örökfogadalmat tévő szerzetest, aki Cirill főapát kérdésére kimondta, mit kér: hogy az Úr szolgálatában és Szent Benedek családjában mindhalálig állhatatosan megmaradhasson.
A tiszta szív lát, találkozik Isten kereső tekintetével
Baán Izsák homíliájában az olvasmány központi gondolatából indult ki. Mint mondta,
a szív az emberi személyiség központja, a döntések, a gondolatok székhelye, az a hely, ahol kapcsolódni tudunk Istenhez.
Sokkal inkább a vágyainkról szól, mint az érzelmekről.
A szerzetes szíven talált ember. Személyisége megnyílik, Isten vágyat ébreszt benne, amit egyedül ő tud betölteni. Ezt tette Ignáccal is – mondta a bakonybéli szerzetesközösség elöljárója. A könyvvizsgáló fiatal szeretett focizni, gitározni, mígnem Bakonybélbe kezdett járni, ahol megtapasztalta:
van itt valami, amiről nem tudja azt mondani, hogy nem a legmélyebb vágya.
Isten a szívet nézi. Téged hogy lát Isten? – tette fel a kérdést a híveknek a szónok, és egyfajta „szívultrahangra” hívta őket:
vizsgálódjanak, élő-e a szívük.
A szentíráshagyomány azt tanítja, hogy az élő szív ellentéte Izajás szavaival az „elzsírosodott szív”, a tobzódás. A zsír hermetikusan elzár, megakadályozza, hogy valami érinthető legyen. A világi örömök elnehezítik a szívet, a szerzetesi élet segít, hogy a szívünk fitt maradjon. A nagyböjt egyfajta közösségi „zsírleszívás”, mely segít, hogy érinthető maradjon a szívünk – tette hozzá a szónok.
Az élő szívnek azonban van egy másik ellentéte is: a megkeményedett szív. A szerzetesi imádságban visszatér Pál apostol Zsidóknak írt levelének verse: „Ma, amikor az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!”
A nehézségek, fájdalmak, veszteségek megtörik a szívet. Az élő szív fáj, éppen ezért, ha túl sok a veszteség, a szívet megkeményítjük.
Akkor marad élő a szívünk, ha ellenállunk ennek a kísértésnek. Amikor megszületünk, rugalmas a szívünk, mint a fa friss ága, ami aztán szárazzá és merevvé válik, törik. Nem győzhet, ami megszilárdul – magyarázta.
Ha elkerüljük a „zsírosodást” és a keményedést, még az is előfordulhat, hogy a szívünk „elszalad” a helyéről, elbújik, ugyanis Isten közelítő szeretete ijesztő is tud lenni. „Vissza kell mennünk Isten jelenlétébe!” – buzdított, majd idézte Szalézi Szent Ferenc gondolatát:
Ha a szíved kószál és szenved, vidd vissza óvatosan a helyére, és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe!
És ha soha semmi mást nem csináltál egész életedben, csak a szívedet hoztad vissza, s helyezted ismét Isten jelenlétébe – bár az újra meg újra elszaladt, miután visszahoztad –, akkor már nem éltél hiába, akkor az életed beteljesedett.”
Ha a „szent kardiológiai gyakorlatban” kitartunk, a szívünk megtisztul – folytatta. – A szív tisztasága Johannes Cassianus szerint a szerzetesi élet legfontosabb célja, nem erkölcsi fölényt, sokkal inkább együttérzést jelent, hiszen
ha a szívünk alakítható, összetörhető, megtanulunk érezni és együttérezni magunkkal és másokkal.
Szír Szent Izsák mondta: a tiszta szív részvéttel van minden teremtmény iránt. Ha tehát megmaradunk Isten jelenlétében, és megmaradunk alakíthatónak, kialakul bennünk az együttérzés.
Máté evangéliumában olvashatjuk: a tisztaszívűek látják az Istent; a mai evangéliumban pedig a vakon született meggyógyul, látóvá lesz – folytatta beszédét Baán Izsák. – Isten látó szívet keres. „Hajlítsd a szíved fülét a mester parancsainak befogadására” – mondja Szent Benedek.
Minél inkább megfogadjuk ezt, annál inkább nyiladoznak Jézus érintésétől a szemeink. Először önmagunkat látjuk, majd a látó szív felismeri a másikban a testvért, aztán Isten jelenlétét.
Isten nézi az ember szívét, találkozik tekintete az emberével, aki látja Istent. Találkozzon ez a két tekintet Ignác testvér életében, aki elkezdett látni, és vágyik arra, hogy ez a látás egyre mélyebb legyen, és az örök életben váljon teljessé – zárta beszédét a bakonybéli perjel.
Fogadalomtétel és elköteleződés a bakonybéli szerzetesközösséghez
A prédikáció után következett az ünnepélyes fogadalom szertartása, mely az akaratnyilvánítással kezdődött, a Mindenszentek litániájával folytatódott.
A Szentlélek hívása után Ignác elmondta a fogadalomtétel szövegét, melyet Hortobágyi Cirillel aláírtak az oltár menzáján.
Ezután az örökfogadalmat tévő az oltárral szembefordulva kitárta a karját, és elénekelte az önfelajánló imát háromszor, melyet a nép megismételt:
Fogadj el engem Istenem szent igéd szerint, hogy neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam, Uram.”
Ignác letérdelt a főapát elé, aki elmondta felette a felszentelő imádságot.
Megáldotta a kórusruhát, amit felsegítettek az örökfogadalmas szerzetesre, aki aztán békecsókot váltott bencés közösségének tagjaival.
A felajánlásra a családtagok hozták az adományokat hosszú sorban, közben Szent Ignác felajánló imáját énekelte a gitáros kórus, a 4# ifjúsági zenekar.
Tamás D. Ignác írta magáról
Életem Esztergomban kezdődött, ott töltöttem gyermek- és fiatalkoromat. 21 éves voltam, amikor a családom Győrbe költözött, de akkor én már egyetemen tanultam Budapesten, így gyermekkorom inkább Esztergomhoz köt, mint Győrhöz.
Végzettségem szerint teológus vagyok és közgazdász. Érettségi után misszionáriusnak készültem; később letisztult, hogy ez a fajta tanúságtevő élet engem inkább a Kárpát-medencéhez kapcsol, mint távoli tájakhoz, ezért itthon maradtam.
A teológia után közgazdaságtant tanultam, és ezzel helyezkedtem el a KPMG nevű nemzetközi tanácsadó és audit cégnél, ahol könyvvizsgálóként dolgoztam másfél évet, mielőtt jelentkeztem volna szerzetesnek Bakonybélbe.
2020-ban költöztem be a monostorba. Pontosan két héttel a covid-lezárások előtt csúsztam be majdhogynem a küszöb alatt. A noviciátus után a növendékidőszak alatt nagyjából két és fél évet a budapesti Bencés Tanulmányi Házban töltöttem további teológiai és közgazdasági tanulmányokkal. 2025 januárjában költöztem ismét haza, azóta elsősorban a monostori gazdaságban vannak feladataim, a fiatalok pasztorációjába segítek be.
A szabadidőmben szívesen foglalkozom lelkiségi, teológiai irodalom fordításával. A természetjárás és a társasjátékozás nagyon vonzanak, bármikor kapható vagyok rá.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria



































































