A szerzetes szíven talált ember – Tamás D. Ignác örökfogadalmat tett Bakonybélben

Több százan ünnepelték az elköteleződést

Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát vezette a szertartást, melyen koncelebrált Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, Várszegi Asztrik OSB nyugalmazott főapát és Baán Izsák OSB, a bakonybéli szerzetesközösség elöljárója. Együtt ünnepeltek papok és szerzetesek a pannonhalmi, tihanyi és győri bencés monostorokból; verbita, ferences és piarista rendtartományokból; a csornai premontrei és a zirci ciszterci közösségből; valamint egyházmegyés papok az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéből és a Győri Egyházmegyéből, Ignác életének korábbi helyszíneiről.

Az örökfogadalom-tételen jelen voltak szerzetesnővérek a kismarosi ciszterci közösségből, a Kenethozók Monostorából és a Szociális Testvérek Társaságából, és természetesen Ignác rokonai, valamint barátai, diáktársai, régebbi közössége. Még Niederalteichből, Grazból és Pozsonyból is érkeztek vendégek az ünnepre.

A szentmisén szolgálatot végzett Kató Csaba állandó diakónus és James Jimson Pullappallil verbita missziós szerzetes.

A teljesen megtelt templomba hosszú sorban vonultak be a koncelebráló papok és a szerzetesek a taizéi Szentlélek-hívó ének alatt.

Hortobágyi Cirill a szentmise elején így buzdított: „Mindannyian, akik itt vagyunk, elköteleződtünk valahová – legyen az család, munkahely, egyházközség, egyházmegye. Legyen ez a mai ünnep, amikor Ignác testvér a bencés kongregáció bakonybéli monostorában elköteleződik egy életre, egy olyan alkalom, amikor mi is megerősítjük elköteleződésünket, felszítjuk a kezdeti tüzet, és bátorságot nyerünk Ignác bátorságából.”

A Sámuel első könyvéből vett, Dávid kiválasztásáról szóló olvasmány hangsúlyozta: Isten a szívet nézi, az ember a külsőt.

Miután Egri László felolvasta a vakon született ember meggyógyításáról szóló evangéliumot, szólították az örökfogadalmat tévő szerzetest, aki Cirill főapát kérdésére kimondta, mit kér: hogy az Úr szolgálatában és Szent Benedek családjában mindhalálig állhatatosan megmaradhasson.

A tiszta szív lát, találkozik Isten kereső tekintetével

Baán Izsák homíliájában az olvasmány központi gondolatából indult ki. Mint mondta,

a szív az emberi személyiség központja, a döntések, a gondolatok székhelye, az a hely, ahol kapcsolódni tudunk Istenhez.

Sokkal inkább a vágyainkról szól, mint az érzelmekről.

A szerzetes szíven talált ember. Személyisége megnyílik, Isten vágyat ébreszt benne, amit egyedül ő tud betölteni. Ezt tette Ignáccal is – mondta a bakonybéli szerzetesközösség elöljárója. A könyvvizsgáló fiatal szeretett focizni, gitározni, mígnem Bakonybélbe kezdett járni, ahol megtapasztalta:

van itt valami, amiről nem tudja azt mondani, hogy nem a legmélyebb vágya.

Isten a szívet nézi. Téged hogy lát Isten? – tette fel a kérdést a híveknek a szónok, és egyfajta „szívultrahangra” hívta őket:

vizsgálódjanak, élő-e a szívük.

A szentíráshagyomány azt tanítja, hogy az élő szív ellentéte Izajás szavaival az „elzsírosodott szív”, a tobzódás. A zsír hermetikusan elzár, megakadályozza, hogy valami érinthető legyen. A világi örömök elnehezítik a szívet, a szerzetesi élet segít, hogy a szívünk fitt maradjon. A nagyböjt egyfajta közösségi „zsírleszívás”, mely segít, hogy érinthető maradjon a szívünk – tette hozzá a szónok.

Az élő szívnek azonban van egy másik ellentéte is: a megkeményedett szív. A szerzetesi imádságban visszatér Pál apostol Zsidóknak írt levelének verse: „Ma, amikor az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!”

A nehézségek, fájdalmak, veszteségek megtörik a szívet. Az élő szív fáj, éppen ezért, ha túl sok a veszteség, a szívet megkeményítjük.

Akkor marad élő a szívünk, ha ellenállunk ennek a kísértésnek. Amikor megszületünk, rugalmas a szívünk, mint a fa friss ága, ami aztán szárazzá és merevvé válik, törik. Nem győzhet, ami megszilárdul – magyarázta.

Ha elkerüljük a „zsírosodást” és a keményedést, még az is előfordulhat, hogy a szívünk „elszalad” a helyéről, elbújik, ugyanis Isten közelítő szeretete ijesztő is tud lenni. „Vissza kell mennünk Isten jelenlétébe!” – buzdított, majd idézte Szalézi Szent Ferenc gondolatát:

Ha a szíved kószál és szenved, vidd vissza óvatosan a helyére, és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe!

És ha soha semmi mást nem csináltál egész életedben, csak a szívedet hoztad vissza, s helyezted ismét Isten jelenlétébe – bár az újra meg újra elszaladt, miután visszahoztad –, akkor már nem éltél hiába, akkor az életed beteljesedett.”

Ha a „szent kardiológiai gyakorlatban” kitartunk, a szívünk megtisztul – folytatta. – A szív tisztasága Johannes Cassianus szerint a szerzetesi élet legfontosabb célja, nem erkölcsi fölényt, sokkal inkább együttérzést jelent, hiszen

ha a szívünk alakítható, összetörhető, megtanulunk érezni és együttérezni magunkkal és másokkal.

Szír Szent Izsák mondta: a tiszta szív részvéttel van minden teremtmény iránt. Ha tehát megmaradunk Isten jelenlétében, és megmaradunk alakíthatónak, kialakul bennünk az együttérzés.

Máté evangéliumában olvashatjuk: a tisztaszívűek látják az Istent; a mai evangéliumban pedig a vakon született meggyógyul, látóvá lesz – folytatta beszédét Baán Izsák. – Isten látó szívet keres. „Hajlítsd a szíved fülét a mester parancsainak befogadására” – mondja Szent Benedek.

Minél inkább megfogadjuk ezt, annál inkább nyiladoznak Jézus érintésétől a szemeink. Először önmagunkat látjuk, majd a látó szív felismeri a másikban a testvért, aztán Isten jelenlétét.

Isten nézi az ember szívét, találkozik tekintete az emberével, aki látja Istent. Találkozzon ez a két tekintet Ignác testvér életében, aki elkezdett látni, és vágyik arra, hogy ez a látás egyre mélyebb legyen, és az örök életben váljon teljessé – zárta beszédét a bakonybéli perjel.

Fogadalomtétel és elköteleződés a bakonybéli szerzetesközösséghez

A prédikáció után következett az ünnepélyes fogadalom szertartása, mely az akaratnyilvánítással kezdődött, a Mindenszentek litániájával folytatódott.

A Szentlélek hívása után Ignác elmondta a fogadalomtétel szövegét, melyet Hortobágyi Cirillel aláírtak az oltár menzáján.

Ezután az örökfogadalmat tévő az oltárral szembefordulva kitárta a karját, és elénekelte az önfelajánló imát háromszor, melyet a nép megismételt:

Fogadj el engem Istenem szent igéd szerint, hogy neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert tebenned bíztam, Uram.”

Ignác letérdelt a főapát elé, aki elmondta felette a felszentelő imádságot.

Megáldotta a kórusruhát, amit felsegítettek az örökfogadalmas szerzetesre, aki aztán békecsókot váltott bencés közösségének tagjaival.

A felajánlásra a családtagok hozták az adományokat hosszú sorban, közben Szent Ignác felajánló imáját énekelte a gitáros kórus, a 4# ifjúsági zenekar.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír