Ágost herceg muzsikáló gyermekei

1997 nyara óta öt ízben lehettem ösztöndíjasa a világ egyik leghíresebb tudományos könyvtárának, a wolfenbütteli Herzog August Bibliotheknak. Ez az alsó-szászországi városka jelenleg nagyjából ötvennégyezer lakost számlál. A település 12 kilométerre fekszik Braunschweigtől és 60 kilométerre a tartományi székhelytől, Hannovertől. Wolfenbüttel 1430 körül lett a braunschweig-lüneburgi hercegi család székhelye. Az 1572-ben alapított, méltán nagyhírű könyvtár és tudományos műhely az August der Jüngere (az ifjabbik Ágost) néven emlegetett braunschweig-lüneburg-wolfenbütteli herceg uralkodásának éveiben, az ő tudatos gyarapító munkájának köszönhetően vált nemzetközi hírűvé. A herceg 1579-ben Dannenbergben született, és 1666 szeptemberében Wolfenbüttelben hunyt el.

Emlékét – többek között – a hatalmas „könyvtárbirodalom” Augustának nevezett épülete, a régi könyvek és kéziratok kincseskamrája őrzi. Ezt – legalábbis bölcsészkörökben – sokan tudják, és hallanak róla az idelátogató turisták is. A herceg mellett a város további hírességei közé tartozik az 1690 és 1716 között itt élt Gottfried Wilhelm Leibniz, valamint Gotthold Ephraim Lessing, aki 1770 és 1781 között a hercegi könyvtárban dolgozott, és itt írta meg főművét, a Bölcs Náthánt. Végül ne feledkezzünk meg Wolfenbüttel mesehőséről, a nagyokat mondó Münchausen báróról sem. Mindhármukról sok történet kering a városban még ma is.

Valamivel kevesebb szó esik a település muzsikus nagyságáról, Michael Pretoriusról, aki a reneszánsz és a kora barokk egyik legnagyobb egyházzenésze volt, orgonista, zeneszerző és zenetudós egy személyben. Több ezer zenedarabot hagyott hátra. Wolfenbüttelben a hercegi udvar szolgálatában állt, itt élt, és itt is halt meg 1621-ben, ötvenéves korában.

Friedrich Thöne 1963-ban megjelent nevezetes városkönyvében, az Egy régi udvar szellemisége és fénye című, gazdagon illusztrált kötetben találtam rá két, a mai időkben is szívderítő és reményt keltő festményre, amelyek eredetijét a Braunschweigi Városi Múzeumban láttam. Ezek voltaképpen Praetorius szellemiségét idéző ikerfestmények, s mindkettő azt bizonyítja, hogy az ifjabbik Ágost családja nem csak könyv-, de egyben zenebarát is volt.

Az első kép 1637-ben készült. A hercegi gyermekek ezen a braunschweigi Dankwarderode kastélyban láthatók. Rudolf August egy házi orgona mellett szemlélődik, amelynek kottatartóján akár egy Praetorius-remekmű is lehet. Kisebb testvérei, Ferdinand Albrecht, Sibylle Ursula, Anton Ulrich és Clara Augusta virágok és gyümölcsök közelében álldogálnak.

A második festményen, amely ugyancsak egy ismeretlen mester vagy esetleg Albert Freise munkája, már egészen más kép tárul elénk. A hercegi család ezen valóságos kamaraegyüttest alkot Ágost harmadik felesége, Sophie hercegasszony vezetésével. Voltaképpen egy viola da gamba-koncertnek lehetünk tanúi. Ezen a hangszeren muzsikál Rudolf August, Anton Ulrich és Ferdinand Albrecht herceg, valamint három, meg nem nevezett ifjú hölgy. A három fiú közül kettő Sophie nevelt fia volt, saját szülötte pedig a rá nagyon hasonlító Ferdinand Albrecht, aki a kép előterében egy gyermekre méretezett violát szólaltat meg éppen.

Ezek a szépséges alkotások, még ha nem világhírű mesterek művei is, arra figyelmeztetnek, hogy események, programok híján mindig örömet, enyhülést és menedéket adhatnak az embernek a bármilyen szerény, akár csak furulyával, xilofonnal vagy bármely más egyszerű zenei instrumentummal kísért családi együtt éneklések. Saját wolfenbütteli városképek helyett – egyetemesebb üzenetként – most ezeket a XVII. századi, hercegi családi „fotográfiáknak” tekinthető festményeket választottam.

Fotó: Kulturerbe Niedersachsen

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. november 22-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.