
Magyary Jolán 1909. május 16-án született Szentgotthárdon, egy vallásos polgári család harmadik leánygyermekeként. Különösen vonzotta a zene, reggeltől estig gyakorolt a zongorán; a középiskolát magántanulóként végezte. 1926-ban felvételt nyert a Nemzeti Zenedébe, Budapest legrangosabb tanintézetébe, amely a mai Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem elődje. A Megváltós-nővérek vezetése alatt álló Collegium Marianumban lakott, amely a katolikus egyetemisták, fiatal művészek központja volt.
A Nemzeti Zenedében szerzett kitűnő minősítésű diplomával hazaérkezve zeneiskolát létesített Szentgotthárdon, amelynek igazgatója volt. Nagy lelkesedéssel és szaktudással oktatta a zenét, mígnem egyszer úgy érezte, hogy megszólította az Isten. „Szerzetesi hivatásom két évtizeden keresztül és lassan érlelődött. 36 éves voltam, amikor döntöttem. Ott kezdődött, hogy 14 évesen a ciszterci Torday Ányosnak egy diákokhoz írt lelki könyvében a tisztaságról olvastam. És ott folytatódott, hogy 32 évesen, 1941-ben, Szentgotthárdon, egy lelkigyakorlaton megismertem a szintén ciszterci Naszályi Emil atyát. Isten, mint féltékeny vőlegény, állandó édesgetéssel, kedvességgel, neveléssel, akadályokkal, tanítással és szigorral vonzott, húzott maga felé."
Magyary Jolán 36 évesen belépett a Bakonyboldogasszony monostorába. 1949 májusában öt bakonyi nővér új monostor alapítására indult Somogyba, köztük ő is. A szétszóratás kezdetén, 1950 októberében el kellett hagyniuk a bakony- és somogyboldogasszonyi monostort. De ezzel az elszakítással Isten a szerzetesség új útjának kitaposására vezette rá a közösséget, melynek lényege ősi: az elöljáró és közösség együttmaradása. Hiába vették el mindenüket, fedelet, ruhát, megélhetést, monostort, Assumpta is együtt lépett tovább elöljáróival és a közösséggel.
Érdi házukban elkezdett, 40 éven át tartó konyhássága (amiről valamikor azt mondta édesanyjának: „soha nem lesz rá szükségem") során engedelmességéből és szolgáló szeretetéből varázslat született; művészkeze bűvészkéz lett – így rendtársai. 90. születésnapjára kéretett egy kottát, fülhallgatóval gyakorolni kezdett, és meglepetésképpen eljátszotta rendtársainak Liszt „Szerelmi álmok" c. művét. Ekkor már fél évszázada nem zongorázott.
Assumpta nővér élete X. Szent Piusz pápasága alatt kezdődött, a pápák sorát XV. Benedek, XI. és XII. Piusz, XXIII. János, VI. Pál, I. és II. János Pál, majd XVI. Benedek követte. A kilencedik pápáért imádkozik.
„Valójában az a nagy, amit az Úristen összefog, mi csak kis mozaikok vagyunk. ... Úgy éreztem a tavasszal, hogy így, a halál előtt, végre kellene egy komoly nagyböjtöt végezni. Ez lett hát az idei, a 2009-es. Kell tanulnom imádkozni. Gyakorolni, hogyan szólítom meg az Urat. Az Úr Jézushoz megyek, az Õ ölelő karjaiba vágyom, készülök a Találkozásra."
Assumpta nővér életéről bővebben itt olvashatnak.
Magyar Kurír