Az Eucharisztia ünneplése 88. (2. rész)

Nézőpont – 2020. július 12., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Téged, örök Atyát, az egész föld tisztel.

Te Deum laudamus kezdetű himnusz második sora az Atyát és örök voltát dicséri. 

Annak alapja, hogy Isten örökkévaló, teremtő és gondviselő Atya, főleg a Második Törvénykönyv szövegéből származik: „Nem atyád-e ő neked, az övé voltál, ő alkotott és szilárdított téged?” (MTörv 32,6b) A szöveg kifejezi, hogy Isten hűségének jellemzője az atyai kötődés népéhez.

Az egyházatyák közül Nicetas így fogalmaz: „Hiszel tehát az Istenben, mindenható Atyában; a nem született Istenben, aki nem származik semmitől, semmitől sem veszi kezdetét; a láthatatlanban, akit semmilyen test szeme nem képes látni (…), az egek és a föld jó és igazságos Teremtőjében. Megvallod őt, Istennek, de őt a Fiú Atyjának is szükséges vallanod (…) És ez a kegyes vallomás Istenről, hogy őt nemcsak mint Isten tudod, de Atyának is ismered, az örök ige Atyjának (…).” (Explanatio symboli habita ad competentes, PL 52,867) Hasonló Jeruzsálemi Szent Cirill tanítása: „Egyetlenegy tehát Isten, a lélek és a test Teremtője. Egy a Teremtője a mennynek és a földnek, az angyaloknak és főangyaloknak. Aki azonban sok mindenek Teremtője, csak egyetlenegy valakinek az Atyja, az ő egyetlenegy Egyszülött Fiának (…) Ő Urunk, Jézus Krisztus Atyja (…)” (IV. Katekézis, 4.5)

Az Egyház hitvallása soha nem feledkezik meg arról, hogy Jézus, midőn imádkozni tanította apostolait, arra oktatta őket, hogy Isten a mi Atyánk. Ilyen értelemben himnuszunk Istent nemcsak mint örökkévaló Teremtőt és a Fiú Atyját tiszteli, hanem úgy is, hogy ő a mi Atyánk Jézus Krisztusban: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved…” (Mt 6,9). Emellett Isten az egész teremtés művéhez atyaként viszonyul: „Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? (…) Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.” (Mt 6,26.32b)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria