Az Eucharisztia ünneplése 99. (1. rész)

Nézőpont – 2021. február 28., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Te, a dicsőség királya, Krisztus. A Te Deum laudamus himnuszban a 14. vers egy új egység nyitánya. Az ünnepélyes kijelentés alapja egyrészt a 24. zsoltár tanúsága Krisztus mellett (vö. Jeruzsálemi Szent Kürillosz, X,19.): „Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya” (Zsolt 24,7–10). A zsoltárokról szóló magyarázatában Szent Ágoston így ír ezekről a versekről: „bevonul a Király, akiben gőg nélkül dicsekszünk. Aki legyőzve a halandóság kapuit, és kitárva maga előtt a mennyei kapukat, beteljesítette, amit mondott: Örüljetek, mert én legyőztem a világot! (…) aki a föltámadott testben föléd emelkedik, ő, akit megkísértettél; az összes angyalok fölé emelkedik (…)” (E. in Ps. 23,7.10).  Szent Ágoston ugyanakkor a 75. zsoltárhoz ezt írja: „ő a mi királyunk és a mi Istenünk: királyunk, minthogy Júda törzséből született test szerint, Krisztus Megváltó Urunk. Istenünk pedig, aki Júda előtt van, és az ég és föld előtt, aki által mindenek lettek, szellemiek és testiek” (En. in Ps 75,1; vö. In Ioannis evangelium tractatus 51,4). Másrészt a Jelenések könyvének soraira is utal a himnusz szerzője: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom és a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás” (Jel 5,12; vö. Dán 7,14; 1Kor 2,8; Zsid 1,3; 1Pt 1,21).

Az Egyház liturgikus évében a 24. zsoltárt énekeljük Krisztus dicsősége szempontjából értelmezve például adventben, a Tollite portas kezdetű graduáléban (Emeljétek föl kapuitokat, fejedelmek); karácsony vigíliájának felajánlása során, Urunk bemutatásának ünnepén (február 2.), az Obtulerunt antifónával (Felajánlottak érte az Úrnak egy pár gerlét vagy két galambfiókát) és a virágvasárnapi körmenet során, mégpedig a Pueri hebræorum antifónával keretezve (Az olajfák ágait hordozó zsidóság gyermekei elébe mentek az Úrnak kiáltozva és mondva: Hozsanna a magasságban!), végül pedig mennybemenetel ünnepén.

A 24. zsoltárból fakadó kijelentéssel veszi kezdetét a Te Deum laudamus himnusz Krisztusról szóló hitvallásszerű összefoglalása (15–19. versek). Ez a zsoltár rendkívül fontos volt az ókor keresztényei számára.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria