Az evangelizáció szolgálatába állni – Látogatóban Martos Levente Balázs rektornál

– A templom mely részei újultak meg a munkálatok során?

– Most egy részleges, gépészeti és külső felújításra került sor, melyet reményeink szerint később majd folytathatunk. A homlokzat festését, valamint a külső szobrok pótlását végezték el, a tető is átesett egy nagyjavításon. Belül új hangosítást szereltek be, megújult a harangszerkezet, és korszerűsítették a fűtést. Új padlózatot is kapott a templom, ezáltal a belső terület világosabb lett. A templomtér műemlékeit, a bútorzatot és az aranydíszeket megtisztították. Érdekes, hogy a főoltár szobrai még a XVIII. századi aranyozással ékeskednek.

Művészettörténetileg Budapest egyik legszebb barokk temploma az Egyetemi, már csak ezért is érdemes majd folytatni a munkálatokat.

Az biztos, hogy a mennyezeti freskókat minél előbb restaurálni kell, mert elég rossz állapotban vannak.

– Visszatértek már a régi kerékvágásba?

– Bizonyos értelemben igen, bár most egy misével kevesebbet tartunk. Hétköznap reggel hétkor és este hatkor, vasárnap reggel nyolckor, tízkor és este hétkor vannak szentmisék. A délután ötkor kezdődő misét, amelyen egyre kevesebben voltak, egyelőre nem indítottuk újra. 

– Milyen járványügyi intézkedések történtek a templomban? 

– Az aktuális rendelkezéseket természetesen mi is betartjuk. A bejáratnál fertőtlenítőszert helyeztünk el. A szájmaszkot mindig használjuk, áldoztatás előtt a papok fertőtlenítik a kezüket.

A templom tere elég nagy, így a távolságtartás is megoldható. A mellékoltároknál több széket helyeztünk el, így elég sokan részt tudnak venni a szentmisén.

– Kik szolgálnak most a templomban?

– Az Egyetemi templom hagyományosan a Központi Szeminárium temploma is. Száraz László spirituális, Lovassy Attila prefektus és jómagam mint rektor és templomigazgató vagyunk jelen. Sokan ismerik Diós István atyát, aki papi életének legnagyobb részében itt szolgált és szolgál.

Öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy Puskás Attila professzor úr, a hittudományi kar jelenlegi dékánja és dogmatikatanára a délelőtt tízórai szentmise rendszeres celebránsa.

– Az Egyetemi templomban a történelem során sok tudós teológus és lelkipásztor tartott konferenciabeszédeket. Most is lesznek ilyen alkalmak? 

– Átalakuló világban élünk, megváltoztak azok a források is, amelyekből a hívek a lelkiségi és teológiai ismereteiket szerzik. Az Egyetemi templom bizonyos értelemben jó márka, képvisel egyfajta minőséget. A feladatomnak tartom, hogy foglalkozzak ezzel. Jó volna, ha a katolikus hit lelki és kulturális gazdagsága minél erőteljesebben jelen lenne a templomunkban. Szeretnénk tehát kihasználni azt a lelki és szellemi potenciált, ami a hittudományi karon megtalálható, de most még keresem a módját, hogy miként lehetne ezt megvalósítani. Azért nem olyan egyszerű ez a kérdés, mert az egyetem oktatóinak nagy része már kötődik valamely másik templom közösségéhez.

A régi nagyok azért is tartottak itt szívesen konferenciabeszédeket, mert máshol kevesebb megszólalási lehetőségük volt.

– Terveznek esetleg más programokat?

– Az Ars Sacra hetében volt már a templomunkban vezetett látogatás, hiszen az itt található műemlékeket, alkotásokat érdemes elérhetővé tenni a vallási turizmus számára is. Bár most a vírushelyzet miatt kevesebben voltak, de itt, a Belvárosban nyáron szinte csak idegen szót lehet hallani. Minél több lehetőséget szeretnénk tehát kínálni arra, hogy az érdeklődők rácsodálkozhassanak valami szépre, tanulhassanak valamit Európa keresztény örökségéből, rálássanak kicsit a pálos rend és ezáltal Magyarország történetének egy szeletére. Szerintem

a kulturális kíváncsiság összekapcsolható az istenkereséssel. Ez a templom Mária-templom is, ez pedig az imádkozás különleges helyévé teszi.

Az átalakítással a templom akusztikája is változott, az első tapasztalatok szerint az előnyére. Jó lenne, ha az Egyetemi templom a barokk egyházi zene egyik megszólalási, bemutatási helye lehetne. Az Ars Sacra-héten két hangversenyünk is volt, novemberben pedig Mozart Missa brevis című műve, decemberben Bach Magnificatja szólal majd meg nálunk. A harmincas években Tóth Tihamér – a szeminárium egykori prefektusa, későbbi rektora – rádióbeszédeket tartott a templomban. Vagyis a média általi evangelizációban akkor úttörő szerepe volt az Egyetemi templomnak. Erre is alapozva

szeretnénk megvizsgálni, hogy a mai világban, a legújabb lehetőségekkel élve, hogyan tudunk az evangelizáció szolgálatába állni.

– Milyen közösségek működnek a templomban?

– Elsőként a Don Bosco ének- és zenekart említem. Ez a Dauner János szalézi szerzetes által 1975-ben alapított közösség a családtagokkal együtt ma mintegy háromszáz tagot számlál. Van Szent József- és Mónika-körünk, ezek inkább idősebb tagokból állnak. Lovassy Attila prefektus atya a közeljövőben újraindítja a hagyományos ifjúsági hittant. Diós István atya egy Mária- tisztelő közösséget vezet. 

Mivel a templomot Egyetemi templomnak is nevezik, szeretnénk lelki értelemben is összetartani az egyetemistákat. Szombat esténként közös szentmisére hívjuk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) egykori hallgatóit. Ezekhez az alkalmakhoz esetenként kulturális eseményeket is szeretnénk majd hozzákapcsolni. A vasárnap esti szentmisére pedig a jelenlegi pázmányos hallgatókat várjuk. Ezt a kezdeményezésünket, örömünkre, a PPKE vezetése, illetve Alessandro Caprioli, az egyetem lelkésze is támogatja. Mind a két szentmise alkalmas lehet arra, hogy a fiatalok találkozzanak egymással. A nyolcvanas években a szemináriumban működött az Országos Kántorképző. A kántoroknak is szeretnénk a jövőben valamilyen találkozási lehetőséget kínálni. 

A belvárosban sok a templom, és mindegyik megtalálta a maga küldetését. Az Egyetemi templom a hittudományi kar közvetlen szomszédságában áll. Már csak ezért is lehet sajátos feladatunk, hogy az istenkereső fiatalok és általában a teológia iránt érdeklődő emberek felé forduljunk.

Néhány környékbeli iskola is itt tartotta Veni Sancte és Te Deum miséit. 

A Budapesti Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakgimnázium nagyon közel van hozzánk. Veni Sancte szentmiséjüket idén is az Egyetemi templomban ünnepelték, most a negyedikesek elsőáldozására készülünk.

Szeretném, ha a templom és a szeminárium emlékeit a patronás gyerekek és a számos közeli világi iskola diákjai is felfedezhetnék.  

– Egy éve rektora a Központi Papnevelő Intézetnek. Milyen tapasztalatai, gondolatai vannak erről az időszakról? 

– Sokrétű kihívást jelent számomra ez a szolgálat. Elsődleges feladatom, hogy a kispapok személyes növekedését, gazdagodását kísérjem. Emellett el kell látnom a templomigazgatói teendőket, és a teológia művelését sem hanyagolhatom el. Magyarország esetében különösen fontos, hogy Budapesten működik egy papnevelő intézet.

A vidéki életben is nagy tartalékok voltak, de a világgal való találkozás azt kívánja tőlünk, hogy ne váljunk provinciális közösséggé.

Ezért is fontos, hogy vasárnaponként a felsőéves növendékeink budapesti plébániákon segítenek.

– Miben tér el ez az intézmény más szemináriumoktól?

– A papnevelés az egyházmegyék feladata, Magyarországon azonban általában több egyházmegye működteti a szemináriumokat. A Központi Papnevelő Intézet a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciához tartozik, ez az egyetlen, amelynek eredeti hivatása az egész ország katolikusainak szolgálata. Mi nem csak Magyarországról, de a határon túlról is fogadunk növendékeket. Lényeges, hogy az itt tanuló hallgatók nem csak a saját egyházmegyéjük leendő papjaival találkoznak, így az egész országra ráláthatnak, és ezek a kapcsolatok később a szolgálatukban is segítheti őket. A Központi Szeminárium a módszertanában is közelebb áll az egyetemi képzéshez, vagyis szorosabban kapcsolódik azokhoz a folyamatokhoz, amelyek a világban zajlanak. Az is fontos szempont, hogy bár szerkezetileg a hittudományi kar és a szeminárium elkülönül egymástól, a jó együttműködés mindkettő javát szolgálja.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. október 18-i számában jelent meg.