Az ifjúságról szóló szinódus záródokumentumának ismertetése – 1. rész

2018. november 5. hétfő 16:48

Három rész, tizenkét fejezet, százhatvanhét paragrafus, hatvan oldal – ezek a fiatalokról szóló püspöki szinódus október 27-én elfogadott zárdokumentumának terjedelmi adatai. Az alábbiakban az első rész ismertetését tesszük közzé.

Az ifjúságról szóló szinódus záródokumentumának vezérfonalául az emmauszi tanítványok Lukács evangéliumában olvasható története szolgál. A történet révén leírták azt a környezetet, amelyben a mai fiatalok élnek és szembesülnek a világ bonyolult kihívásaival.

A hivatalos szöveg a meghallgatásból indult: alázattal, türelemmel és készséggel fogadták a fiatalokkal folyatott párbeszédet, gondosan ügyelve arra, hogy „elkerüljék az előre gyártott, receptszerű válaszokat”. A fiatalok a maguk részéről „igénylik, hogy meghallgassák őket, várják az elismerésüket, és vezetést kérnek”. Arra vágynak, hogy hangjukat „érdekesnek és érdemesnek tartsák egyházi és társadalmi viszonylatban is”. Az Egyház nem mindig ezzel a magatartással fogadta őket – ismeri el a szinódus. A túlterhelt papok és püspökök azonban sokszor azon fáradoznak, hogy időt találjanak a meghallgatásukra. Ebből adódik annak szükségessége, hogy felkészítsék a világi férfiakat és nőket, hogy képesek legyenek ők is a fiatal nemzedékek kísérésére. A globalizáció és az elvilágiasodás jelenségeivel szemben a fiatalok Isten újrafelfedezése és a lelkiség irányába mozdulnak el, ami pedig az Egyház számára ösztönzés lehet, hogy visszanyerje a hit dinamikájának jelentőségét.

Az Egyház mai válasza a fiatalok kérdéseire a nevelés területét is érinti. Iskolák, egyetemek, kollégiumok teszik lehetővé a fiatalok átfogó képzését a nevelés és az oktatás területén, miközben az emberi személy előrehaladásának és kibontakozásának evangéliumi példáját nyújtják. Egymással mélyen összefüggő módon – a család, a munkahely és az életvédelem területén – a szinódusi atyák az iskola és az egyetem szerepét nélkülözhetetlennek és pótolhatatlannak tartják. A katolikus nevelési intézmények feladata különösképpen az, hogy szembesítsék a kortárs világ kihívásait a hit elvárásaival, szem előtt tartva a különféle antropológiai távlatokat, a tudományos-technikai lehetőséget, a fogyasztói társadalom változásait és a társadalmi igazságosság elvárásait. A plébániáknak is fontos szerepük van, mert ők a „területi egyház”. Ennek dinamikájához missziós jellegű, új elköteleződésre van szükség, mert az eddigi hatékonyság, főként a katekézis területén nem bizonyul elégségesnek a kihívásokkal szemben.

A szinódus záródokumentuma kitér a migránsok témájára, ami „korunk paradigmája”, amennyiben strukturális jelenség, és nem átmeneti kihívás. Sok migráns „fiatal vagy kiskorú, akik kíséret nélkül vannak, háború, erőszak, politikai vagy vallási üldöztetés, szegénység elől menekülnek, és azzal a végzettel néznek szembe, hogy az emberkereskedelem, a kábítószer, a pszichikai és fizikai bántalmazás áldozataivá válnak”. Az Egyház aggodalommal tekint rájuk, elsősorban „hiteles emberi támogatásukat” célozza a „menekültek és üldözöttek befogadásán és a családegyesítés érvényesítésén keresztül”. A fiatalokról szóló püspöki szinódus záródokumentuma azonban azt is hozzáteszi, hogy a „migránsok a gazdagodás lehetőségét” jelentik a befogadó országok társadalma és közösségei számára, „sőt hozzájárulhatnak azok revitalizációjához, újraelevenedéséhez”. A szinódusi atyák ennek kapcsán megismétlik Ferenc pápa kulcskifejezéseit – „befogadni, védelmezni, előmozdítani, integrálni” –, melyek révén legyőzhető a bizalmatlanság és a félelem. A püspökök ugyanakkor nagyobb elkötelezettséget várnak azok jogainak garantálásában, akik nem akarják elhagyni hazájukat.

A szinódusi atyák széles skálán foglalkoznak a visszaélésekkel, amit püspökök, papok, szerzetesek és világi  hívek követtek el a hatalom, a gazdaság, a lelkiismeret, illetve a szexualitás terén. „Olyan szenvedést okoztak ezáltal az áldozatoknak, mely életük végéig tarthat, és amit semmiféle bűnbánat nem tud meggyógyítani.” Ebből ered a dokumentum felhívása: „szilárd elkötelezettséget kell foganatosítani a legszigorúbb megelőző intézkedésekkel, hogy megakadályozzák az ilyen esetek megismétlődését. Első lépésként a papképzésben részt vevőket kell nagyon alaposan megválogatni, és felkészíteni őket a rájuk váró felelősségre. Szükséges továbbá a „korrupció és a klerikalizmus” gyökeres megszüntetése, mert itt vernek gyökeret a visszaélések. A püspökök hálásak minden fiatalnak, akik „bátran és azonnal hivatalosan felfedik a rosszat”, hiszen ezzel segítik az Egyházat, hogy tudomásul vegye a megtörténteket, és megfelelő intézkedéseket hozzon, „az irgalmasság ugyanis igazságosságot igényel”. Másfelől nem szabad megfeledkezni a sok világi hívőről, papról, szerzetesről és püspökről, akik napról napra becsülettel szentelik magukat a fiatalok szolgálatának, és akik valóban értékes szolgálatot tudnak nyújtani egy korszakos jelentőségű reform megvalósításában.

A záródokumentum jelentős teret szentel a családnak, mely elsődleges vonatkoztatási pont a fiatalok számára – mint az első hitközösség helye és mint otthoni, családegyház. Kiemelik a püspökök a nagyszülők szerepét a vallásos nevelés terén, a hit átadásában, másfelől óva intenek az atyai szerep meggyengülésétől és a „fiataloskodó” felnőttek magatartásától. A családi köteléken túl a fiatalok számára nagyon fontosak a kortársaikkal kialakított baráti kapcsolatok, melyekben lehetővé válik a hit megosztása és a kölcsönös segítség a szolidaritásban.

A szinódus záródokumentuma ismerteti a fiatalok sebezhetőségének formáit az élet legkülönfélébb területein: például a fiatalok munkanélkülisége eleve szegénnyé teszi nemzedéküket, és elveszi jövőképüket. A „leselejtezés kultúrájával” szemben az az Egyház feladata, hogy „megtérésre és szolidaritásra” szólítson fel, ami által konkrét segítséget tud nyújtani nehéz helyzetekben. A másik oldalon azonban számos olyan példa látható, hogy a fiatalok eredeti és rájuk jellemző módon tudják kifejezni magukat, mint például az „önkéntesség, az ökológiai témák iránti fogékonyság, a politikai elkötelezettség a közjó építése iránt”. Éppen ezek révén kérnek a fiatalok az Egyháztól „konkrét és összehangolt elkötelezettséget”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
a-filmek-reven-kozelebb-kerulhetunk-istenhez-dancsak-viktor-kereszteny-film-es-konyvnapokrol
A filmek révén közelebb kerülhetünk Istenhez – Dancsák Viktor a Keresztény Film- és Könyvnapokról

Az Etalon Film Kiadó november 23. és 25. között hetedik alkalommal rendezi meg a Keresztény Film- és Könyvnapokat az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Dancsák Viktor hittanárral, az esemény szervezőjével beszélgettünk.

09:48
segitettbol-lett-segito-bemutatjuk-szent-erzsebet-rozsaja-dij-idei-kituntetettjet
Segítettből lett segítő – Bemutatjuk a Szent Erzsébet rózsája díj idei kitüntetettjét

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idén Horváth Kálmánnét, a Katolikus Karitász győri csoportjának önkéntesét tüntette ki a Szent Erzsébet rózsája díjjal, melyet Veres András, az MKPK elnöke adott át november 17-én a Szent István-bazilikában. A díjazottról szóló riportunkat olvashatják.

2018. november 19. hétfő