Az imádás lelkületével

Nézőpont – 2023. június 10., szombat | 16:00

Krisztus Szent Teste és Vére, úrnapja– Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 6,51–58)

Úrnapján, a mi Urunk, Jézus Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepén „hitünk szent titka”, az Eucharisztia misztériuma áll előttünk. Bár egész évben, minden szentmisében és minden templomban, s különösen vasárnaponként együtt ünnepeljük az Oltáriszentség titkát, szükségünk van egy külön napra, amikor csak erre figyelünk. „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” – írja Pilinszky Hitünk titkairól című írásában.  Márpedig,

ha van valami, ami után nagy vágy él a szívünkben, pedig már egészen a miénk lehet, az éppen az Eucharisztia.

Ahogy Babits írja róla: „Az Úr nem ment el, itt maradt. / Őbelőle táplálkozunk. / Óh különös, szent, nagy titok!” Szeretnék most három „úrnapi szakkifejezés” jelentése kapcsán írni arról, mit is jelent ez a jelenlét és titok. 

Először is stációt, vagyis meg-megállást az Úr színe előtt. Mi is úgy vagyunk, mint Péter és apostoltársai a színeváltozáskor: mivel jó nekünk itt, Uram, veled lenni, ezért szeretnénk kicsit megpihenni, lecövekelni nálad. Ennek szép jele az úrnapi sátrak készítése. Vajon melyik szebb, melyik kedvesebb „lakóhely”, „pihenőhely” az Úrnak? Lelkipásztorként mindig nagy örömmel töltött el a hívek úrnap hajnali sátorépítő buzgósága. Soha nem is tudtam választani, mindig szinte holtversenyben nyert a körmenet útvonalán emelt négy sátor. 

Már el is érkeztünk a második úrnapi szóhoz, ez pedig a processzió (körmenet), melyben tulajdonképpen a templom falain kívül is megvalljuk az eucharisztikus jelenlétbe vetett hitünket. Az Úr velünk van, köztünk van.

Egész életünk állandó úton levés, de ő mindig előttünk jár, vezet minket.

Ezen a szép ünnepen, ha van is a templomban igehirdetés, mégsem csak a szentmisét bemutató pap végzi azt. Az igazi prédikációt ezen a napon a hívek mondják: a méltó vonulás a körmenetben, az együtt éneklés, de már a puszta jelenlétünk is prédikáció lehet. Az Oltáriszentség misztériuma nem más, mint az Úr Krisztus velünk alkotott közösségének élő folyamata. Az Úrral élő közösségre lépni mindig folyamat. Vele együtt járjuk életünk mindennapi útjait. S bár ez a közösség az Oltáriszentség közös megünneplésében tudja középpontját, mégis messze felül kell múlnia azt, ha meg akar felelni hivatásának. Ezt fejezi ki a processzió, amikor kilépünk a templomból. 

Van azonban még egy úrnapi, kifejezetten eucharisztikus fogalmunk, ez pedig az adoráció (imádás). A legnagyobb kihívást, egy egész életre szóló feladatot éppen az adorációs lelkület kialakítása jelenti az életünkben, hiszen úgy érezzük, szinte sosincs igazán megállás, szüntelenül úton kell lennünk.  Joseph Ratzinger bíboros, áldott emlékű XVI. Benedek pápánk ezt írja Az Eucharisztiából fakadó közösség című teológiai értekezésében: „A Krisztussal folytatott személyes kommunikáció lényege szerint a legmagasabb formájú szeretet, az imádás elérésére kell hogy törekedjen. Csak az imádás légkörében tudja az eucharisztikus ünneplés igazi nagyságát és erejét kibontakoztatni. Így sugározza ránk az egész napot átfogó jelenlétet, mely Egyházat épít, élő közösséget alkot (…),

az imádás ugyanis a szentáldozás tartóssága, folytonossága, s vele együtt a közösség mindennapokra kisugárzó ereje, s a személyes mélységébe hatoló fény.”

Így vall a nagy teológus pápa, ma is friss gondolataival építve Krisztussal és egymással való élő közösségünket az Egyházban. Segítsen mindennapi gondjaink között az adoráció lelkülete, hogy le tudjunk borulni Urunk színe előtt, s akkor nem fogunk kiborulni az emberek előtt.

Szerző: Bognár István

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria