Az Úr csodát akar tenni az életünkben – Udvardy György mutat be roráte szentmiséket Veszprémben

„Csodálatos ereje van az adventi hajnalok áldozatának” – köszöntötte a híveket az érsek december 1-jén. „Imádkozni hív bennünket Egyházunk, elődeink hagyományát követve: ők hajnalban keltek fel, hogy a várakozásukat ily módon is kifejezzék. Mennyi szép gondolat és történet kötődik az adventi hajnalokhoz. Mi is szeretnénk jól felkészülni annak az Úrnak az érkezésére, aki jön, hogy mentsen, szabadítson, és békére vezessen bennünket.”

Udvardy György rámutatott: az adventi hajnali szentmisék áldozata különleges erőt hordoz – a csend, a sötétséget áttörő gyertyaláng és az imádság egysége követi végig a hívek lelkét az Úr érkezésére való készületben.

Az első roráte napján az evangéliumot a kafarnaumi százados tanúságtétele vezette be. A római katona bizalma Isten erejében példaként áll a hívek előtt:

Hiszünk abban, hogy az Úr képes és akar is csodát tenni az életünkben.

Bármit kérünk, ami a javunkat, az üdvösségünket szolgálja, azt megadja nekünk.”

A főpásztor prédikációjában három adventi várakozásról beszélt. A felkészülés a karácsony misztériumára: a társadalom sietsége és anyagi hangsúlyai ellenére az advent igazi lényege a megtestesülő Krisztus csendes, mégis világot átformáló érkezésére való lelki készülődés. Várakozás Krisztus második eljövetelére: „Biztosan eljön – ítéletet tart, és megnyilvánul Isten dicsősége.” Az Egyház minden időkben erre a beteljesedésre készült és készít.

A személyes találkozás várakozása. Ez lehet az életünk végét jelentő találkozás, de minden megtérés, belső fordulat is ilyen személyes „eljövetel”, amikor felismerjük bűneinket, gyengeségeinket, és Isten felé indulunk. „Az ember természeténél fogva Istenre irányul.” Udvardy György érsek arra is rámutatott: még ha a karácsony körül sokszor túlzott hangsúly is jut a vásárlásnak vagy a külsőségeknek, ezek mögött is az ember mély reménye és Isten utáni vágya rejlik. „Természetünk a Teremtőre irányul. Még botladozva is Őt keressük.”

A várakozás akkor válik igazi adventté, ha felismerjük korlátainkat, sebeinket, és az Úrhoz kiáltunk: „Jöjj, Uram, gyógyíts meg, tisztíts meg, adj örömöt!”

A prédikáció alább visszanézhető.

A szentmise záróáldása előtt az érsek arra hívta a híveket, hogy fedezzék fel az advent lényegét önmagukban is: „Várjuk az Úr érkezését úgy, hogy már bennünk van. A leghosszabb út önmagunktól önmagunkhoz vezet: felfedezni, hogy az Isten bennünk lakik.”

Az advent így válik csendes, mégis erőteljes készületté, amely karácsony békéjét és a megváltás örömét hozza közelebb a hívekhez.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír