Bábel Balázs celebrált szentmisét Kisboldogasszony ünnepén a Mátyás-templomban

A szentmisén szép számban koncelebráltak a kongresszuson részt vevő paptestvérek, a templomot pedig megtöltötték a magyar ajkú hívek. A főpásztor beszédében az ünnep jelentőségéről elmélkedett.

Szeptemberben, az első őszi hónap elején már egyre jobban tapasztaljuk, hogy rövidülnek a nappalok, hosszabbodnak az éjszakák. Lassan-lassan az elmúlásra emlékeztet a természet által bennünket a Jóisten. S éppen erre az időre tette Anyaszentegyházunk Szűz Mária születésnapját, amely fölvett ünnep, hiszen pontos időpontját nem tudjuk, de még Jézusét sem. Jakab apokrif evangéliuma azt írja, hogy Szűz Mária szülei – Anna és Joachim – a jeruzsálemi templom mellett laktak, ahol Szűz Mária született. A keresztesek az ott talált romokból azután felépítették a Szent Anna-templomot, melynek felszentelési időpontját, szeptember 8-át kinevezték Szűz Mária születésnapjának, amit a magyar nyelv oly szépen Kisboldogasszony ünnepének nevez – ismertette meg a kalocsa-kecskeméti érsek az ünnep történetét.

Ennek a napnak a liturgiájában, a zsolozsmában az egyik antifóna ezt hirdeti:

Boldog vagy, Szűz Mária, mert tőled virradt ránk az igazság napja, Krisztus Istenünk megszüntette az átkot és áldást hozott, legyőzte a halált, hogy örök élettel ajándékozzon meg bennünket.

Az akkori világ nem tudta, hogy ki született Szűz Mária személyében, mi is az üdvtörténet távlatából visszatekintve fedezzük föl Szűz Máriának, Isten anyjának a gazdagságát. Megszületett a bűntelen ember, olyan, amilyennek Isten akarta az embert, akinek Fia betölti a millió vágyat, megváltást hozva. Ő maga pedig példaképe lett minden Krisztus követőnek. Születésével megjelent a Földön az Istennek fölajánlott ember, az önátadás tökéletességével: „az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38).

Megszületett az imádkozó ember, aki mindenért magasztalja az Urat, hálaadó imája, a Magnificat által, amelyet mindennap a zsolozsmában imádkozunk. Megszületett az alázatos szolgáló, aki nem akart valakinek látszani, mert tudta, hogy egyedül Isten a hatalmas. Tudta azt, hogy őt, az alázatos szolgálóleányát nagy dolgokra választotta ki a hatalmas és a Szent Isten, ettől többet földi asszony nem kaphatott.

Megszületett a csendes, elmélkedő ember, aki elgondolkodott élete történésein, megszívlelte a legegyszerűbb embereknek, a pásztoroknak, a prófétikus öregeknek a szavait „és el-elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19). Amikor a tizenkét éves Jézus a Mennyei Atya házában kijelentette, hogy neki ott kell lennie, akkor is szívébe véste gyermekének szavait (Lk 2,52).

Megszületett az Istennel, embertársaival, önmagával békés harmóniában élő ember, ami erőssé tette a megjövendölt szenvedés elviselésére. „A te lelkedet is tőr járja át, hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése” (Lk 2,35). Ezért viselte el nagy lélekkel Jézus keresztre feszítését, és állt a kereszt alatt, s lett a Fájdalmas Anyává, hogy belekapaszkodhasson minden szenvedő ember.

Megszületett az igazi boldog ember is, aki elmondhatta magáról, „lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék” (Lk 1,48). Ezért Szűz Mária-ünnepeink ismét csak a magyar nyelv gazdagságával: Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Sarlós, Úti, Kis és Nagyboldogasszonynak nevezi őt. Az ő boldogsága nem föltétlen a mai embernek a boldogságát jelenti, ami egyenlő a jó közérzettel, a sikeres élettel, valakiknél az ösztönök kiélésével vagy a nagy gazdagsággal. A példák sokasága bizonyítja, hogy maradandó boldogságot ezek az utak nem biztosítanak, mert ami elveszíthető, már nem lehet maradandó boldogság. Dante írja az Isteni színjátékban: „nincs semmi szomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban” (5. ének, 121).

Szűz Mária boldogsága Isten végtelen boldogságából származott, amelyben benne van a személyes szeretet, az el nem veszíthetőség és a tökéletesség.

A földön ezt Fia, Jézus a nyolc boldogságban és a hegyi beszédben részletesebben kifejtette, mert azok a boldogságok mind Jézus Krisztusra, az Isten Fiára vonatkoznak. Szűz Mária a legközvetlenebb kapcsolatba került Jézussal mint anyja, mint első tanítványa, aki hitt és aki megtette a Mennyei Atya akaratát. Jézus személyében vele volt az Isten el nem veszíthető módon, még a szenvedésben is. Ezért merte Erzsébetnél tett látogatásakor Szűz Mária prófétálni, hogy „boldognak hirdet minden nemzedék”. S ez a jövendölés valóra vált a Mária-tisztelet sokféle fajtája által: a mindennapos rózsafüzér imádkozásával, énekekkel, litániákkal, zarándoklatokkal, ünnepekkel, Szűz Mária nevét hordozó templomokkal és lányok, asszonyok életével.

Most, az eucharisztikus kongresszus idején különös időszerűséget kap Szent II. János Pál pápa Ecclesia de Eucharistia (Az egyház az eucharisztiából él) kezdetű enciklikája, amely egy fejezetet szán annak, hogy

Mária, az „eucharisztikus” asszony iskolájába kell járnunk.

Születése szintén már ezt elővételezte. Krétai Szent András írja Kisboldogasszony ünnepéről: „A kezdet ünnepsége ez az ünnep, melynek végső célja, hogy az isteni ige egyesüljön az emberi természettel. A megtestesült Ige, a második isteni személy mindannyiunk örömének és bizodalmának az oka.”

Szent II. János Pál pápa szerint: „Mária bizonyos értelemben már az Eucharisztia alapítása előtt gyakorolta eucharisztikus hitét azzal, hogy fölajánlotta szűzi méhét Isten Igéje megtestesüléséhez...”

(...)

Az Eucharisztiának eszkatologikus irányultsága van, amit „Mária megénekelt az új égről és új földről, amikor a Magnificatban Isten végső igazságszolgáltatásáról szól, hogy fölmagasztalja az alázatosokat és leteszi a hatalmasokat trónjáról.” Szent II. János Pál pápa így fejezi be: „azért kaptuk az Eucharisztiát, hogy Máriához hasonlóan a mi egész életünk is Magnificattá váljon!”

A Budavári Nagyboldogasszony-templomban, mely nemzetünk történelmének egyik legkiválóbb és legjelentősebb temploma, fölerősített akusztikával bírnak ezek a gondolatok, mert a magyar nép Szent István óta örökségként kapta a Szűz Mária-tiszteletet. Történelmünk egyik legnevezetesebb fordulópontjánál, Buda várának töröktől való fölszabadításánál egy nagy robbanás lerombolta azt a falat, amit korábban a Szűz Mária képét ábrázoló fal elé építettek. A Szűz Mária-kép megpillantása erőt adott akkori eleinknek, legyenek azok magyarok vagy más keresztények. Az eucharisztikus kongresszus idején mi is kérjük, hogy Szűz Mária közbenjárása erősítsen bennünket, akivel az Úr mindig vele volt, imádkozzon érettünk, hogy velünk legyen Szent Fia életünkben, halálunkban egyaránt – zárta szentbeszédét Bábel Balázs érsek.

A szentmise végén a plébánia közösségei tartottak színes beszámolót Süllei László általános helynök, plébános vezetésével.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír