Befejeződött a váci székesegyház laternájának felújítása

Bár a felújításon munkálkodó szakembereken kívül mások számára nincs lehetőség feljutni a székesegyház több mint ötvenméteres magasságban lévő laternájához, a fotók által bepillantást nyerhetünk a felújítás előtti és utáni állapotokba, és megcsodálhatjuk közelről is a kőszobrászok értékmentő munkáját.

A laterna elnevezés – mely latinul lámpást jelent – nem véletlen; a kupola tetején emelt, ablakokkal megnyitott torony célja ugyanis, hogy a kupola belseje természetes megvilágítást kapjon.

Első ízben Filippo Brunelleschi alkalmazta a firenzei dóm építésekor, ettől kezdve a sokszög- vagy köralaprajzú laterna a kupolák hagyományos eleme lett a templomépítészetben, később pedig a világi építészet is átvette.

A váci székesegyház laternájának helyreállítása azért volt időszerű és szükséges, mert a barokk oszlopokkal és füzérekkel gazdagított kupolaépítményt a savas eső, a szmog, a piszkos levegő és a fagy jelentősen károsította az évek során, a nyolc díszített oszlop közül hat szinte teljesen elmállott. Helyenként félméternyi felületen vált le a kő.

A torony külső felületén több héten át dolgoztak a szakemberek (szobrász, kőrestaurátor, kőfaragó mesterek), és ahol szükségesnek találták, kipótolták a 250 éve épült székesegyház bevilágítójának hiányzó díszítőelemeit, ahol pedig elmállott a felület, speciális ragasztóanyaggal javították ki a hiányzó részeket.

Az épületrész anyagai durva üledékes mészkőből és homokkőből készültek, valószínűleg az 1700-as években lovaskocsikkal hozhatták a templom építéséhez a közeli naszályi bányából. Mivel műemlékről van szó, a restaurátor szigorú előírásokat betartva dolgozhatott annak érdekében, hogy a kulturális örökség védett elemei és az értékadó jellegzetességek fennmaradjanak. A restaurálás menete egy laikus ember számára bonyolult munkafolyamatként jelenik meg. Egyes helyeken a bomló felületeket teljes egészében vissza kellett vésni, míg eljutottak a kő magjához, amelyen már nem tapasztalták az erózió hatásait. Ott lehetett megerősíteni az oszlopot, például vörösréz csapolással.

A torony állapotának romlásában közrejátszott a folyamatos északnyugati, Duna felőli szél, a pára és az eső; a nyolc oszlopfőből csak azt a hármat lehetett megmenteni, melyek a délkeleti oldalon helyezkednek el. A hiányzó oszlopfőket pótolták, végül védőréteggel vonták be.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír