Biblia és törvény – A Megváltó önkéntes áldozatot kér tőlünk

Zlinszky professzor értékhordozó törvénykönyvnek nevezte a Bibliát, amely minden mai törvénykönyvnek is programot adhat. A Szentírásban leírt szabályok Istenhez vezethetők vissza, az alap a két főparancs: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt, 22,34-40).

Az előadó hangsúlyozta, hogy a törvény a szeretet törvénye volt, amelyhez a választott népnek szabad döntésként kellett viszonyulnia. A törvény nem parancs volt, hanem szerződés, két fél, a Teremtő és a nép között. A Mindenható leszáll a földre, s ígérete szerint mindvégig hűséges marad választott népéhez, még akkor is, ha az elfordul Tőle. Zlinszky János rámutatott, hogy az ószövetségi törvények szociális szemlélete elütött a korabeli, ősi törvénykönyvektől, hangsúlyosan védelmezték a kiszolgáltatottakat, a nyomorultakat, az özvegyeket, az árvákat. A professzor figyelmeztetett: napjainkban sok népnyomorító hatalom tanulhatna ebből, csakúgy mint a súlyos adósságok elengedésének gyakorlatából, hogy ne kelljen a jövő generációjának szenvednie elődjei felelőtlen, könnyelmű gazdálkodása miatt. Ugyancsak fontosak voltak a mózesi törvényekben a családi kötelékekre vonatkozó kitételek, a házasság egy nő és egy férfi szövetsége, a gyermek áldás, a házasságtörés az egész családot veszélyezteti.

Az előadó kitért arra is, hogy később, a bírák, majd a királyok idején a törvény megmerevedett, külsődlegessé vált, s Jézus volt az, aki az írástudókkal és farizeusokkal folytatott vitái során rávilágított arra, hogy mi a különbség a forma és a tartalom között. Ezzel megbotránkoztatta mindazokat, akik nem a két főparancsot tekintették az alapnak, a törvényeket csak külsőleg követték, kemények voltak és nem irgalmasok, s bár kívülről igaznak látszottak az emberek előtt, de belül tele voltak képmutatással és gonoszsággal (Mt 23,28). Jézus nem eltörölni, hanem beteljesíteni jött a törvényt, de ez valódi belső emberi tartást, Istenhez való lelki igazodást igényel. A külsőségeket előtérbe helyező magatartással szemben az alap az értékkövetés, visszatérés a jog értéktartalmához. Mindezt Jézus a Hegyi beszédben fogalmazza meg (Mt 5-7). Jézus az örömhírt hirdeti meg, de nem elvesz a törvényből, hanem lelki többletet ad hozzá.

Zlinszky professzor végül kiemelte Jézus szeretetparancsát, s figyelmeztetett: a Megváltó önkéntes áldozatot kér tőlünk, azt, hogy figyeljünk oda az élet kitaszítottjaira, segítsünk a rászorulókon, feltétel nélkül mindenkin, akin csak tudunk. Az Ószövetségben Isten ezt a választott néptől kérte, míg Jézus, egyetemes küldetéséhez híven, kiterjesztette valamennyi népre.

Magyar Kurír