Boldoggá avatták Hoyek libanoni pátriárkát, a szegények védelmezőjét, a modern állam előmozdítóját

Elias Boutros Hoyek (1843–1931) maronita pátriárka boldoggá avatásán – amelyet Dímánban ünnepeltek, Béchara Boutros Raï Libanon történetének egyik legfényesebb alakjaként mutatta be a vallási-politikai elöljárót. A szentmisén Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa, XIV. Leó pápa követe koncelebrált. „A Szentatya szeretetét hozva érkezett közénk – mondta a maronita pátriárka –, és osztozik velünk ennek az áldott napnak az örömében.”

Az életszentség Isten ajándéka

„Ma nem egy ember földi dicsőségét emeljük, hanem tanúságot teszünk a dicsőségről, amelyet Isten vitt végbe benne” – jelentette ki Raï bíboros, emlékeztetve arra, hogy „a szentség nem olyan tisztesség, amit a föld adhat, hanem ajándék, amelyet Isten ad azoknak, akik az evangéliumot hűséggel élték mindvégig”. Homíliájában a maronita pátriárka úgy mutatta fel Hoyeket mint „Isten emberét, akinek Isten az élete középpontja volt”, „az Isteni gondviselés emberét” és „a vízió és a nemzet emberét”, aki

mélyen meg volt győződve arról, hogy Libanon „előbb küldetés, és csak utána állam, és úgy vélte, hogy a legértékesebb kincse maga az ember”.

A szegények és az elnyomottak pátriárkája

Hoyek pátriárka – mondta Béchara Boutros Raï – „egyetlen jelmondat szerint élt: »Istenem, a te tetszésedre«, anélkül, hogy valaha is a saját dicsőségét kereste volna. Kizárólag Isten dicsőségét és az ember javát kereste” – emlékeztetett, rámutatva, hogy minden választása „az ima gyümölcse volt”, és „a hit által megvilágosított lelkiismeretből született, amely a tisztességen, az igazságosságon és az alázatosságon alapult”.

Az 1916-os szörnyű éhínség idején megnyitotta a dímáni, bkerkéi pátriárkai székhelyet és a kolostorokat az éhezők előtt, egészen odáig, hogy elzálogosította a patriarkátus javait.

Arra a kérdésre, hogy ki kárpótolja majd ezekért az áldozatokért, a hit egyszerűségével válaszolt: „Isten gondoskodik majd róla.” Ezért – emlékeztetett Raï pátriárka – a nép úgy hívta őt: „a szegények és az elnyomottak pátriárkája”.

Nagy-Libanon építője

Béchara Boutros Raï hangsúlyozta, milyen döntő szerepet játszott Boldog Elias Boutros Hoyek abban a folyamatban, amely a libanoni állam születéséhez vezetett. Felidézte, hogyan támogatta a pátriárka Libanon ügyét a párizsi békekonferencián, védelmezte „népének jogát a szabadsághoz és a méltósághoz”, és elérte az Oszmán Birodalom által elvett területek visszaszerzését. Ezért „teljes joggal kiérdemelte a Nagy-Libanon pátriárkája címet”, és a mai napig a modern állam megteremtői között tartják számon.

Összhang a sokféleségben

Különös hangsúlyt kapott a homíliában, ahogyan a boldoggá avatott libanoni pátriárka segítette az 1926-os alkotmány megszületését, amely Raï szerint teljes mértékben tükrözi Hoyek politikai és társadalmi vízióját. „1926-ban a pátriárka jóváhagyta az alkotmányt és felvázolta annak filozófiáját” – emlékeztetett a szónok. Kijelölte az alapját: „az összhangot a sokféleségben, valamint hogy védelmezni kell minden Libanont alkotó közösség identitását és sajátosságait”. Olyan felfogás az, amely

a felekezeti alapú rendszert a különböző közösségek részvételi rendszerének tekintette, amelyben az országot alkotó közösségeket a különbözőségek összhangjában való békés együttélés egyezsége köti össze egy konszenzusos demokráciára épülő államon belül.

Olyan dolog ez, amelyet Raï az új boldog egyik legaktuálisabb örökségeként mutatott be, a pluralizmus védelmezésében és a különböző közösségek közötti békés együttélésben jelölve meg a cédrusok országának jövőjét.

Egyház, amely a jövőbe tekint

Raï végül emlékeztetett az új boldog egyházi tevékenységére: a Maronita Szent Család Nővérei Kongregációjának alapítója, az oktatás, a missziók és az irgalmasság cselekedeteinek előmozdítója volt, abban a meggyőződésben, hogy

az Egyház „anya, aki arra hivatott, hogy építse a jövőt”, és nem csupán arra, hogy őrizze a múltat.

Életét példaként kell felmutatni

A homília lezárásaként a maronita pátriárka megosztotta a hívekkel a boldoggá avatás legfontosabb üzenetét, Hoyeket mint mindig aktuális példaképet mutatva fel Libanon és az Egyház számára. „Ilyen volt Hoyek pátriárka: pásztor, aki imádkozott, apa, aki szeretett, bölcs építő és vezető, aki képes volt túllátni a saját korán” – jelentette ki. Ezért „ma, amikor az oltár dicsőségére emeli, az Egyház hirdeti a világ előtt, hogy egy Istenért, az ember szolgálatában és a haza iránti szeretetben megélt élet olyan élet, amely méltó arra, hogy modellként kínálják fel a nemzedékeknek, és

fény, amely képes megmutatni az utat mindazoknak, akik a hitből erőt szeretnének meríteni az ember és a nemzet építésére”.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír