Borsos Miklós-kiállítás nyílik a Biblia Múzeumban

A kiállítást Bogárdi Szabó István református püspök nyitja meg. Közreműködik Maros Éva Liszt Ferenc-díjas hárfaművész, valamint Geiger György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas trombitaművész.

A tárlaton főként magángyűjteményekben fellelhető műtárgyakat állítanak ki, de néhány ismert gyűjtemény anyagából is kapott kölcsön a Biblia Múzeum. A tárlat különlegessége, hogy a művésznek olyan alkotásait is bemutatják, amelyeket a nagyközönség eddig még nem láthatott: különleges festményeket a művész firenzei korszakából; Borsos Miklós maga tervezte kottatartóját is, hegedűvonójával együtt – ismertette Horváth Gyula, a kiállítás kurátora.

A kiállítás bepillantást enged a szobrászművész zenével való kapcsolatába. Borsos Miklós kiválóan hegedült, és számos zenei tárgyú rajzot, szobrot, érmét alkotott.

Borsos Miklós (1906–1990) festőnek készült, először itthon, majd Olasz- és Franciaországban képezte magát. Tanulmányútjai után évekig Győrött élt. 1931-ben Budapesten rendezte első kiállítását. 1943-tól Tihanyban töltötte a nyarakat, a pannon táj atmoszférája, lágy formái jelentősen hatottak rajzainak és szobrainak hangulatára, sőt a szobrok anyagára is. 1945-ben Budapestre költözött, 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Szobrait bazaltba vagy márványba faragta, domborításait vörösréz lemezből készítette.

Számos irodalmi művet illusztrált (köztük Ady, Babits, Arany, Illyés verseit). 1959-ben a carrarai szoborkiállításon első díjat nyert. Későbbi korszakát a monumentális, tömbszerű formálás, az archaikus formanyelv modern továbbfejlesztése jellemezte. Absztrakt formái, sima felületei kiemelték az anyag szépségét, plasztikumát. Éremművészettel 1947-től foglalkozott, számos neves kortársát örökítette meg, több köztéri alkotást is készített. Állandó kiállítása 1979-től látható Győrben. Visszanéztem félutamból (1971) és A toronyból (1979) című könyvében önmagáról vall.

Magyar Kurír