Comastri bíboros: A járvány idején sok ember szívét megváltoztatta a rózsafüzér imádság

Legalább másfél millió ember követte az élőben közvetített  imádságot. Ezernyi levél érkezett Angelo Comastri bíboroshoz, és még mindig írnak a hálás hívek, akik nap mint nap együtt imádkozták vele a szentolvasót a járvány legsúlyosabb időszakában.

„Ilyen döbbenetes számú hallgatóságot soha nem tudtam volna elképzelni” – mondta el a bíboros. Nyilatkozatából kiderül: egész Olaszországból írtak a hívek; a levelekből kitűnik, milyen óriási igény van az imára, milyen rendkívüli hatással van az emberek életére. És ez nem csak a templomba járókra igaz: az Egyháztól távol állók közül is voltak, akik rendszeresen összegyűltek, hogy részt vegyenek az imádságokban. Egy ateista könnyekben tört ki, térdre borult, és életében először elkezdett imádkozni; egy fiatalember, aki azt kérte, hogy folytassák a rózsafüzér imákat, többször meghatódott imádság közben; egy idősotthonban élő hallgatag asszony újra megtalálta a szavakat az ima hatására.

Ez az erős bevonódás még inkább megerősített abban a meggyőződésben, hogy a gondokat csak úgy tudjuk megoldani, ha megnyílunk a Mindenható előtt. Isten nélkül az élet abszurditás – fogalmazott a Szent Péter-bazilika főpapja. Hozzátette: a kezdeményezés megérintette sok ember életét, jóllehet kizárólag az imán alapult.

„Az ima a legszebb dolog, amit tehetünk ebben az életben, mert összeköt minket az Úrral.”

Sok médiatársaság közvetítette a Vatican Media kamerái által felvett képsorokat. Eredetileg néhány napig tartott volna a rózsafüzér imádság március 11-ét követően, ám hétről hétre folytatódott – a nagyhét kivételével –, egészen május végéig, összesen 66 alkalommal. Sokan kérték, hogy folytatódjon a kezdeményezés. „Ez kicsit nehezebb most, hogy a Szent Péter-bazilikában újra visszaállt a liturgia megszokott rendje, de ha meglesznek hozzá a feltételek, én kész lennék folytatni, amíg csak élek” – fogalmazott Angelo Comastri.

A bíboros május 8-án, a szentolvasó imádkozásakor édesanyjáról beszélt. „Édesanyám egészen addig elkísért, amíg kineveztek loretói érseknek. Soha nem feküdt le addig, amíg haza nem értem. Becsukta az ajtót, és azt mondta nekem: »Jó éjszakát, fiam, az Úr áldjon meg!« Ilyenek az édesanyák. És amikor hiányzik az anya, akkor a gyereke élete keserű, kemény és szomorú lesz.”

Comastri bíboros szerint mindannyian alázatot tanultunk ebben a helyzetben. Rájöttünk, hogy nem vagyunk a világ urai. „Elegendő volt egy vírus, hogy térdre kényszerítse a nyugat fejlett gazdaságát.” Gyakorlati szinten is sok következménnyel járt ez az időszak. „Sokan fölfedezték, milyen jó dolog jót tenni” – utalt a főpap a sok fiatalra, akik lelkesen segítettek az időseknek otthonaikban és a kórházakban.

„Teljesen őszintén elmondhatom, hogy megerősítést kaptam: az emberek a paptól csak segítséget várnak, hogy találkozzanak Jézussal. Ha mást adunk nekik, az átmenetileg elégnek tűnik, de nem oldja meg a problémákat.

Az, ami megváltoztatja az életet, a találkozás Jézussal”

– zárta a Vatikáni Rádiónak adott interjút Angelo Comastri bíboros, a pápa vatikánvárosi helynöke, a Szent Péter-bazilika főpapja.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír