Három éven keresztül ünnepelték szerzetesközösségük négyszáz éves jubileumát. Miért?
Alapítónk, Ward Mária 1609-ben ismerte fel, hogy egy új szerzetesrendet kell alapítania. Az ezt megerősítő esemény a „gloria visio”volt. 1611-ben pedig volt egy másik „sugallata”: „Vedd a társaságét!”, ami annyit jelent, hogy a jezsuiták szabályzata legyen az ő női rendjének a szabályzata is. Ez a három év az alapítás időszaka.
Hogyan ünnepeltek?
2009 januárjában iskoláink egy nagy jubileumi koncerttel nyitották meg az ünneplést a budapest-belvárosi templomban, ahol első alkalommal átadtuk a Ward Mária-díjakat is. Ezt követte nyáron rendünk jubileumi zarándoklata, amely az első magyar alapítás városából, Pozsonyból indult. Októberben egy nemzetközi jubileumi héten vettünk részt Rómában néhány rendtársammal, kollégákkal és diákokkal. A római héten végigjártuk Ward Mária útját Rómában, előadásokat hallgattunk az alapítónő lelkiségéről és fogadott minket a pápa is. Több ezren vettek részt ezen az eseményen: rendünk tagjai, barátai, ismerősei, diákok, munkatársak. Az ünnepségsorozat 2010 februárjában egy nemzetközi konferenciával folytatódott, amit a Sapientia szerzetesi főiskolán tartottunk. Nyáron szerveztük meg az első Ward tábort, ahol iskolánk lányai vettek részt. A jubileum éveiben iskoláink között kosárkupát, kórustalálkozót, rajzversenyt is szerveztünk, ezzel is építve és erősítve az iskolák közötti kapcsolatot. 2011 októberében a három éves ünneplést Loyolában, az általános rendi gyűléssel zártuk le.
Mi történik egy ilyen gyűlésen?
Kilenc évente van általános rendi gyűlésünk, amikor megválasztjuk a rendfőnöknőt és az asszisztenseit, valamint áttekintjük és értékeljük az elmúlt éveket. Az értékelés alapján megfogalmazzuk közösségünk kihívásait a következő kilenc évre és egy füzetben mint egy iránymutatót és üzenetet leírjuk közösségünk számára.
Hányan vannak szerte a világon és ebből mennyien Magyarországon?
Négy földrészen összesen 17 tartománya és régiója van a rendnek, kétezer nővérrel. A magyar tartománynak 50 szerzetesnővér a tagja.
Említette, hogy Loyolai Szent Ignác szabályzatát használják. Akkor a Congregatio Jesu a jezsuiták női ága?
Nem vagyunk a jezsuita rend női ága. A történelem során idővel több szerzetesközösség is létrejött Loyolai Szent Ignác lelki örökségének alapjain, így a Congregatio Jesu is az ignáci lelkiségű közösségekhez tartozik. A szorosabb kapcsolatot az adja, hogy 2004-ben a jezsuiták teljes szabályzatát a mi közösségünk vette át, kivéve azt a részt, ami a papságra vonatkozik.
És addig mi alapján éltek a nővérek?
Volt egy kivonat a jezsuita szabályzatból, Értékes örökségnek hívták. Ezt 1978-ban engedélyezte a Szerzetesek Kongregációja.
Mi volt a rend sorsa itthon, a kommunista diktatúra alatt?
Iskoláinkat államosították, rendházainkat bezárták, a nővéreket internáló táborba vitték. Néhányan hitük miatt börtönbe is kerültek, sokakat éveken keresztül az ÁVH megfigyelt és jelentést készítettek róluk. Az internálást követően a nővérek nagy része hazaköltözött, és mivel hivatásukat nem gyakorolhatták így különféle munkákat vállaltak. Egyetemi, főiskolai diplomával komoly fizikai munkákat végeztek: gyárakban, üzemekben, és voltak, akik villamoson kalauzként dolgoztak. A püspöki kar kiadott egy levelet, amiben azt kérte a plébánosoktól, hogy aki csak tud, fogadjon be szerzetesnővéreket. Több nővér szolgált így az egyházközségekben, egészen a rendszerváltozásig.
Hatalmas rendházuk van a Váci utcában, de csak négyen élnek benne. Mit kezdenek az épülettel?
Folyamatosan keressük, hogy miként hasznosítsuk úgy, hogy a legjobban szolgáljunk vele. A rendház egyes részeit bérbe adtuk, melyben felnőttképzésnek és szakkollégiumnak lett helye. Emellett egyetemisták és főiskolások is élnek nálunk. Velük élettel teli a ház és nagyon inspirálóak. Templomunk a belvárosi plébániához tartozik négy másik templommal együtt, és templomigazgatóság működik benne. A Szent Mihály-templomban koncerteket szerveznek, melyek idevonzzák a zeneszerető embereket és mivel a belváros szívében van, így a turistákat is.
Visszatérve a jubileumra: hogyan élte meg ezt a magyar közösség?
Úgy érezzük, hogy sokat fejlődtünk. Sok jó barátot, ismerőst, segítő, együttműködő partnereket szereztünk, igyekeztünk elmélyíteni az identitásunkat, és megújulni. Megfogalmaztuk rendünk küldetésnyilatkozatát, amelyben meghatározzuk, hogy a tudás, lelkiség, szolgálat hármas egysége a vezérfonalunk és ezzel szeretnénk szolgálni az egyházat és a ránk bízottakat. Örömteli és gyümölcsöző időszak volt a jubileum három éve.
Angolkisasszonyok helyett Congregatio Jesuról beszélnek.
Ward Mária Jézusról akarta elnevezni a rendet, de ez akkoriban nem volt lehetséges. Az angolkisasszonyok kifejezése jövevényszó, annyit tesz: „Angliából jövő nők”. Ezt gyakorlatilag csak Európában használták. II. János Pál pápa „Ward Mária leányainak” hívott bennünket. Az angolkisasszonyok kifejezés korábban a minőségi tanítás, nevelés szinonimájaként terjedt el és sokakban ez él ma is. A névváltoztatás a gyökerekhez való visszatérést jelentette és arra törekszünk, hogy a Congregatio Jesu név egyre ismertebb legyen a köztudatban.
Nem tanítórendről van tehát szó.
Így van, a Congregatio Jesu küldetése szerteágazó. Sokan végeznek szociális munkát, vannak, akik egyetemen, főiskolán tanítanak. Tartunk fenn árvaházakat, és a nőképzésben is jelen vagyunk. Sokfelé élnek még elnyomásban a nők, ezért vissza kell adni a méltóságukat és meg kell tanítani őket megélni azt. Például ahol még írástudatlanok a nők, megtanítjuk őket írni-olvasni. Magyarországon viszont leginkább az oktatás-nevelés területén teljesítünk küldetést. Iskoláinkban fontos, hogy a tudás, lelkiség, szolgálat alappilléreire épülve „másokért élő embereket” neveljünk. Ward Mária követőit kezdetektől fogva a teljes ember nevelésének és átfogó képzésének szenvedélyes vágya jellemezte. Az általános rendi gyűlésünk mottója volt: Hivatásunk, hogy reményt vigyünk. Szeretnénk, ha küldetésünkben ez a remény élne elevenen és adna erőt, hogy Isten nagyobb dicsőségét mozdítsuk elő a világban.
Részlet XVI. Benedek pápa köszöntő leveléből (2011. október 3.), amit az általános rendi gyűlésre küldött: „Ward Mária egy változásoktól megtépázott, a hit hagyományait elhagyott világban kereste a Krisztushoz vezető új utakat…prófétai küldetéssel készítette elő a nők egyházon belüli szolgálatának egészen új útját, egy női apostoli szerzetesrend küldetését, amely később megannyi gyümölcsöt termett. Ugyanakkor mély lelki ember volt, akinek erős hite Istenben gyökerezett. Megingathatatlanul bízott abban, hogy Isten megsegíti őt, és hogy élete , ezért a félreértéseket, szemrehányásokat és elutasítást, sőt életművének átmeneti meghiúsulását is türelmesen, nagy lelki nyugalommal viselte.” „Az Önök hivatása, hogy rendi hagyományukat korunk kihívásainak közepette lelkesedéssel folytassák, prófétai szabadsággal és bölcs megkülönböztetéssel új apostoli utakra lépjenek, és mint Istennek szentelt nők bátran új missziós frontokat nyissanak. Az evangelizálás széles horizontja, és annak szükségessége, hogy minden teremtménynek tanúságot tegyünk az evangélium örömhíréről gazdag és sokoldalú apostoli feladat elé állítja a Congregatio Jesu közösségét.”
Szilvay Gergely/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
