Csiripelő foglalkozás az egri RÉV-ben – a kismamák elmagányosodása ellen

Az édesanyák a szülést követően a mindennapi közösségükből kiszakadva otthon maradnak, ami sok esetben vezethet elmagányosodáshoz, a korábbi örömöt jelentő tevékenységek beszűküléséhez. Az egri RÉV mindezeket megelőzve egy olyan befogadó helyi közösséget szeretne kialakítani, amely segítő szakember részvételével támogatja a résztvevőket elakadásaik megoldásában, beszélgetéseket generál a problémák és örömök kapcsán. A részt vevő édesanyák közös élethelyzete lehetővé teszi a tapasztalatcserét, a beszélgetések feloldhatják a bennük kialakuló feszültséget, örömeik megosztása pozitív energiákat ad.

A heti egy alkalommal tartott „csiripelő” foglalkozás megszervezésénél arra törekednek, hogy közel azonos életkorú gyermekek kerüljenek egy csoportba, hiszen ők hasonló testi és értelmi érettséggel, érdeklődéssel rendelkeznek. A foglalkozás szempontjából a legalkalmasabb életkor a másfél és két és fél éves kor közötti időszak, hiszen ilyenkor a gyerekek már nagyobb érdeklődéssel vesznek részt dalos, mondókás feladatokban, szívesebben fogadják más gyermekek, felnőttek társaságát. Ebben az életkorban a közösség, a játszótársak, más felnőttek társaságának rendszeres megtapasztalása már segítséget jelent a kisgyermek és a család számára a – bölcsődei, óvodai – közösségbe való beszokásban.

A foglalkozások első felében a gyermekek vesznek részt dalos, mondókás programon óvodapedagógus segítségével; a második szakaszban pedig az anyukákra helyeződik a figyelem. A gyerekekkel való közös játék során az édesanyák beszélgethetnek aktuális nehézségeikről, problémáikról, élményeikről, tapasztalataikról.

A szakemberek részvétele a foglalkozásokon lehetővé teszi egy-egy aktuális probléma kapcsán társszakmák bevonását is. Így igény szerint, érdeklődés esetén van lehetőség arra is, hogy külső szakembert hívjanak el egy-egy ilyen csoportra, például óvodapedagógust, védőnőt, pszichológust.

A fejlesztő foglalkozásokon másfél éves kortól vesznek részt a gyerekek. Ez az az időszak, amikor a szimbiotikus, szoros anya–gyermek kapcsolat már lazulni kezd, és a gyermek nyitottá válik egy új közeg befogadására, új társas kapcsolatok kialakítására, valamint egy idegen – jelen esetben a foglalkozást vezető óvodapedagógus – elfogadására. Ez később nagy előnnyé válik, amikor az anya munkába állna és beszoktatná gyermekét a bölcsődébe vagy óvodába. A gyermeknek ismerőssé válik a helyzet, és az anyáról való leválás is könnyebbé válik. A foglalkozásokon való részvétel tehát mintegy hidat képez abban a rendszerben, ami ma Magyarországon létezik: otthon kettesben az anyával, majd hirtelen idegen közegben egyedül, intézményben.

A foglalkozásokon tudatosan kísérik figyelemmel a gyermekek fejlesztését és fejleszthetőségét, hiszen egészen másképp kell hozzáállni egy másfél éves és egy két és fél éves gyermekhez. Ebben az egy évben óriási fejlődésnek indulnak az értelmi képességek, a beszédkészség, a gondolkodás, a figyelem, valamint a mozgásos képességek: a nagymozgások és a finommotorika. Az egyéves fejlesztés úgy épül fel, hogy az egyik következzen a másikból, mindig egy kis lépést haladva előre. Fontos az ismétlés, ami mintegy keretet ad az órának, a gyermeknek pedig az ismerősség, az „én ezt már tudom” érzés biztonságát adja. Az új „anyag” pedig az előző órákra épül. Kiemelt szerepet kap a ritmusérzék fejlesztése, a hallás differenciálása, a térirányok érzékeltetése és a testtudat erősítése.

Az anya–gyerek kapcsolat megerősítése a foglalkozás jellegéből fakad. A mai rohanó, túlságosan is ingergazdag és digitalizált világban fontos a közvetlen emberi kapcsolat és kommunikáció egymással. A „Rád figyelek!”, a „Fontos vagy!” közvetítése a kicsi felé az érzelmi élete fejlődésének olyan alapokat ad, amire nagyobb korában bátran támaszkodhat. Ha testvérek is vannak, kiemelten fontos, hogy van egy olyan közeg, ahol az anya csak rá figyel, csak vele van.

Forrás: Várkonyiné Fülöp Anita és Hadobásné Tóth Cecília/Karitász.hu

Fotó: Karitász.hu

Magyar Kurír