Egy abortusz-túlélő vallomása

Egy interjúban így fogalmazott: „Szeretek élni. El akartak vetetni, de nem haltam meg. 18 órán át égtem anyám méhében, de túléltem. Az abortusz következményeként szerzett agyi bénulást ajándéknak tekintem, amiből tanulhatok. Anyám döntésének emlékét viselem magamon. De boldog vagyok, hogy itt lehetek. … Ha valaki hallja az én történetemet, megkérdőjelezheti az anya jogát az abortuszhoz. De mi van a gyermek jogaival, az én jogaimmal? Ha az abortuszt végző orvos születésem idején még a kórház épületében tartózkodott volna, biztosan tett volna róla, hogy ne éljem túl a szülést, és nem érdekelték volna az én jogaim.”

1977. április 6-án Gianna 17 éves anyján a sómérgezéses abortuszt hajtották végre Kaliforniában, amikor a magzat hét és fél hónapos volt. Az injekció után egy halott test kilökődését várták, ehelyett egy élő kislány jött a világra. Az orvos akkorra már hazament, így az ügyeletes nővér hívta a mentőket, hogy a kicsit a helyi kórhába szállítsák – az abortuszklinikákon ugyanis nem adottak a feltételek élő gyermekek gondozásához.

Az alig egykilós csecsemőt anyja hazavitte, de nemsokára újra kórházba került. 17 hónaposan pedig egy gondozónő lánya örökbe fogadta. Gianna ma Tennessee államban él, s azt vallja: küldetése a gyengék – a gyerekek, a sérültek, az idősek – védelme. „Nem lehet, hogy a gyengék mindig az erősek irgalmától függjenek. Ezt soha nem fogadom el” – fogalmazott egyszer egy életvédő szervezet rendezvényén.

Gianna megbocsátott biológiai anyjának, akivel azonban eddig nem kívánt találkozni. Hasonlóképpen apja felderítésére sem tett lépéseket. A lány kereszténynek vallja magát, és megérti, ha nemhívők rosszul érzik magukat, amikor hívők Istenről beszélnek az abortusszal kapcsolatban: „tiszteletben tartom a vallásról hozott döntésüket, de szerintem nem kell kereszténynek lenni ahhoz, hogy megértsük: az abortusz gyilkosság. Ezt senki sem vitathatja. Nem hiszek az abortuszban semmilyen körülmények között, semmilyen indokból. Az orvostudomány minden nap újabb bizonyítékot hoz arra, hogy az emberi tulajdonságok a fogantatástól kezdve érzékelhetőek. De még ha nem is így lenne: kik vagyunk mi, hogy úgy döntsünk: ez a gyermek nem élhet?”

newsroom/Magyar Kurír

Képek: www.blessedcause.org www.mscperu.org newsimg.bbc.co.uk www.freerepublic.com