Egy alázatos lélek – Szent József a filmművészetben

Pier Paolo Pasolini Máté evangéliuma (1964) című, költői szépségű filmjében gyönyörű Szűz Mária és József kapcsolatának ábrázolása. A mozi kezdő képsoraiban hosszasan nézik egymást. József szemrehányó tekintettel veszi tudomásul Mária áldott állapotát, mérhetetlen csalódottság van benne. Képtelen felfogni, hogy az az ember okozott neki ekkora fájdalmat, akit a legjobban szeretett a világon. Mária fiatal, hamvas bőrű lány, tükörsima, álomszép arcáról angyali jóság sugárzik. Tekintetében enyhe, szemérmes zavar tükröződik, fogalma sincs, hogyan magyarázza meg a megmagyarázhatatlant, hogy nem bűnös, hiszen a Szentlélektől fogant, és a Messiást hordozza méhében. Nem védekezik, nem mentegetőzik, nincs miért, de megérti József csalódottságát. Mária Isten kegyelmére bízza magát, érződik rajta, hogy bízik abban, az Úr nem hagyja magára, ha egyszer abban a hihetetlen kegyelemben részesítette, hogy az ő egyszülött fiát hordhatja a szíve alatt.

Mária háta mögött a kis házikó ajtajában több asszony jelenik meg titokzatos háttérként, nem tudni, fenyegetést jelentenek-e számára vagy védelmet, vele vannak-e vagy ellene. József hátat fordít Máriának, elindul. Fogalma sincs, hogy hová, merre, nincs már előtte semmi cél. Gyors léptekkel halad, és egy kis térre érkezik, ahol gyermekek játszanak, érdeklődve figyelik a váratlanul odatévedt felnőtt férfit, hogy mit keres közöttük. Józsefet nem érdeklik a gyermekek, minden álma összeomlani látszik, hiszen nem lesz felesége, sem gyermeke, sorsa a hideg magány, kimarad az életéből mindaz, ami szép, ami értelmet ad az emberi életnek. Lefekszik a hideg kőre, és elalszik; olyan most, mint egy reményvesztett, társadalomból kitaszított hajléktalan. Álmában megjelenik neki az Úr angyala, és a jelenésből József megérti, hogy Mária az Isten fiával várandós (Mt 1,19–25). A teljes reménytelenséget így felváltja a megkönnyebbülés, a kimondhatatlan öröm és szeretet Mária és József között. Mindezt csupán képi eszközökkel fejezi ki a film. Boldog, szemérmes egymásra mosolygásuk többet elárul kettejük mély lelki összetartozásáról, mint ezernyi, szavakban elmondott, hangzatos vallomás.

A Mária és József közötti tökéletes összhangot, és József Jézus iránti bensőséges szeretetét mutatja, hogy boldogan öleli magához a feléje tipegő kisgyermeket. A filmben ez József utolsó jelenete, amely kifejezi, hogy teljesítette a küldetését, gondoskodó apja volt itt a földön Isten fiának.

A francia filmművészet egyik legnagyobb alakja, Jean Delannoy 87 éves korában, 1995-ben rendezte meg Názáreti Mária című filmjét. Máriával a falubeli lányok évődnek, hogy József mennyire rajong érte. Mária jövendőbelije harmincéves, szelíd, a munkáját szerető férfi. Önálló ácsműhelye van. Nincs ugyan sok pénze, de ahhoz elég, hogy megházasodjék. Szenvedélyesen szereti Máriát, aki viszonozza József szerelmét. Megtörténik az eljegyzés, mindketten alig várják az esküvő napját. Éles kontraszt a filmben, hogy József szinte megsemmisül, amikor tudomást szerez jegyese állapotáról. Nem dühös, nem is a hiúságában megsértett férfi, még csak szemrehányást sem tesz szerelmének. Mélységes csalódás van benne. Nem csupán Máriában, az egész emberi nemben csalódott, az olyan fogalmakban, mint a szeretet, a hűség, az őszinteség, a tisztaság. Ha Mária képes volt erre, akkor minden összeomlott, többé semminek nincs értelme – ezt fejezi ki József fájdalmas arca. Ezt a nagy-nagy szomorúságot és csalódottságot az angyali üzenet oldja fel. Józsefnek mintha rémálmai lennének, nyugtalanul, nyöszörögve forgolódik alvás közben. Halljuk az égi hangot, majd a következő jelenetben boldog mosollyal az arcán kéri Mária bocsánatát, amiért azt feltételezte róla, hogy bűnbe esett.

Amikor szülei háromnapos kétségbeesett keresés után megtalálják a tizenkét éves Jézust a templomban, amint az írástudókat tanítja, és szemrehányást tesznek neki, hogy miért tette ezt velük, a gyermek Jézus visszakérdez: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,41–50). Mária és József arcára kiül a rémület és a döbbenet. Mivel évek óta nem kaptak égi jelet, tudatukban talán kissé elhalványult, hogy kicsoda Jézus, ám most hirtelen szembesülnek ezzel. József magába roskad, és kimondja: „Hogyan is feledkezhettem el arról, hogy Jézus az Örökkévaló, én pedig csupán egy egyszerű ács vagyok? Hogyan is érthetném Isten titkait?” József kisebbrendűségi érzését Mária igyekszik elűzni azzal, hogy erőt önt belé: Isten nem véletlenül választotta őt Jézus földi apjának.

József ácsmesterként mindent megtesz azért, hogy Mária és Jézus ne szenvedjenek hiányt semmiben. Egyszerű, mélyen hívő lélek. Tudja, hogy az egyiptomiak hamis, nem létező istenekhez imádkoznak, de azt nem érti, hogy Izrael mindenható Istene miért pont őt választotta ki, hogy egyszülött Fiának földi apja legyen. Elfogadja azonban az Úr akaratát, és engedelmesen követi. Jézus később megfogalmazza, hogy „József Istent szerető és félő ember volt”. Amikor Józsefnek sikerül munkát találnia, örömmel siet Máriához, hogy tudassa vele a jó hírt. Mária éppen szoptatja a csecsemő Jézust, aki ugyanúgy rászorul a szerető gondoskodásra, mint bármelyik hasonló korú kisded. Mária és József boldogan mosolyognak egymásra. Hétköznapi, mégis líraian idillikus ez a jelenet, kifejezi a köztük meglévő mély harmóniát. Gyengéd szeretetben élnek egymás mellett, és az életük középpontja Jézus.

Raffaele Mertes Názáreti József (1997) című filmjében a Máriánál húsz évvel idősebb József múltja tragikus: a rómaiak elleni fegyveres felkelésben elvesztette a szüleit, a fivérét, a mátkáját. Kiváló ácsmester, messze földön híres, még Heródes király is a szolgálatába fogadja. József tisztességes és segítőkész, Mária szülei bíznak benne. Apja, Joachim a halálos ágyán a gondjaira bízza Máriát, mert vallja: „Szikla kell neki… Férfi kell… Amilyen te vagy.” A meglett korú József bizonytalan, úgy érzi, Máriához korban jobban hozzáillő, fiatalabb férfi lenne való, de Joachim előrevetíti a jövendőt: „A mi Máriánk megajándékoz téged egy prófétával.”

József hirdeti és meg is éli a békességet. Hitét, bizalmát teljes mértékben az Úrba veti. Máriához gyengéd szerelem fűzi, de amikor hazatér Jeruzsálemből – ahol Heródes halotti szarkofágját faragta –, és áldott állapotban találja jegyesét, megrendül iránta a bizalma. Nem kívánja azonban a halálát, ezért csendben el akarja bocsátani. Ám azután, hogy álmában az angyal közli vele, Mária a Szentlélektől fogant, feleségül veszi Máriát. József igyekszik jó apja lenni Jézusnak, de időnként kétségek gyötrik, bántja, hogy nem mindig érti őt, és úgy érzi, nem méltó a nevelésére. Ő az, aki bevezeti a gyermek Jézust a munka világába. Ezt bizonyítja, hogy a film végén a földi apja elvesztését elsirató Jézus kicsomagolja azt a József által készített munkadarabot, amit egyszer mintaként mutatott neki. S hallja közben József hangját: „Ha majd az emberek szíve Istenhez fordul, békesség költözik a földre. A sivatag kizöldül, és nem kell több könny. Mert senki nem lesz többé szomorú.”

Az amerikai Catherine Hardwicke 2006-ban készített, A születés című filmjében József csak néhány évvel idősebb a tizenhat éves Máriánál. Dolgos, szorgalmas ácsmester, az erényt, a becsületességet keresi egész életében, és úgy érzi, Máriában megtalálta. József elfogadja, hogy a Szentlélektől fogant gyermek vér szerint nem az övé, és nagy felelősségtudattal gondoskodik Máriáról és magzatáról. József irgalmas lélek, áldozatra is hajlandó. Olyan, a maga érdekeit háttérbe szorító ifjú, aki mellett minden lány biztonságban érezheti magát. József az Úrba veti bizalmát, ha kétségei vannak, imáival a Magasságbelihez fordul.

Mária és József kapcsolata a Betlehembe vezető, sokféle megpróbáltatással járó úton teljesedik ki igazán, ekkor válnak végleg egymást szerető és mindenben támogató házaspárrá. Az életüket immár végigkísérő misztérium ekkor is foglalkoztatja őket. Mária azt kérdezi Józseftől: „Honnan fogjuk tudni, hogy a születendő gyermek másmilyen lesz, mint a többi?” Józsefben felvetődik a kétség: Lesz-e egyáltalán bármi, amire taníthatja Jézust? Józsefnek erős hite ellenére sem lehetett könnyű elfogadnia a számára Istentől kijelölt sorsot. Kiválóan ábrázolja ezt az a jelenet, amikor egy kedves élelmiszerárus Mária állapotát látva megkínálja őt a süteményével, Józsefnek pedig azt mondja: „Nagy öröm lehet a saját arcod vonásait felfedezni a gyermekedben.” József arca egy pillanatra elkomorul, de a feszültséget feloldva, Mária megfogja a kezét, József pedig viszonozza asszonya gyengédségét. Kezük összefonódik, kifejezve ezzel mélységes, elválaszthatatlan együvé tartozásukat.

Franco Rossi A gyermek, akit Jézusnak hívtak című, 1987-ben elkészült filmtrilógiájának jelen ideje két esztendőt ölel föl. A történet Jézus földi életének hetedik és kilencedik éve között játszódik, de látomásai révén egész megváltói küldetése feltárul előttünk. A filmben a Szent Család tagjai között nagy-nagy szeretet uralkodik, persze ez nem zárja ki az évődést, a kisebb vitákat. József és Jézus mintha időnként alkalmi szövetséget kötnének egymással Mária ellenében, ahogyan az egy apa–fiú viszonyban szokásos. Mária igyekszik szigorú anyaként viselkedni. József ilyenkor Jézus mellé áll, mire rögtön megkapja Máriától: „te mindig a pártját fogod”. József rendkívül szorgalmas ácsmester, Istentől neki rendelt legfőbb küldetésének tartja, hogy gondoskodjék Máriáról és Jézusról. A család nem nélkülöz, ám Józsefnek keményen meg kell küzdenie a mindennapi betevőért. Időnként kénytelen megalázkodni, például a hajótulajdonos előtt, aki először ridegen fogadja őt, amikor ácsmunkára jelentkezik nála. Jézus is vele van ekkor, és József mintha szégyellné magát a fia előtt, zavartan magyarázkodik, hogy mindent érte és az anyjáért tesz. „Tudom, hogy értünk teszed, de nem hiába” – hangzik Jézus válasza, mellyel erőt önt földi apjába.

Az említett alkotások természetesen csak töredékét teszik ki azoknak a filmeknek, amelyek megelevenítik Szent József alakját. Jézus nevelőapjának jellemző tulajdonságai azonban ezekből is egyértelműek. Az első a mérhetetlen alázata. Soha nem tolja magát előre, vállalja, hogy háttérszeplő lesz Jézus életében. Mindent megtesz azért, hogy előteremtse neki és Máriának a megélhetésükhöz szükséges dolgokat. Másik jellemzője a határtalan szeretete Mária és a Szentlélektől fogant gyermek iránt. A harmadik pedig az isteni gondviselésbe vetett feltétlen hite és bizalma.

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. április 4–11-i ünnepi számában jelent meg.