Egy történész személyes hangvételű bejegyzése a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új otthonáról

Kedves ismerőseim!

Szeretném Veletek megosztani gondolataimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új, jelenleg még csak tervezőasztalon létező Campusáról. Levelem kicsit hosszabb a bejegyzések átlagánál, de remélem, lesznek olyanok, akiket rá tudok venni, mérlegeljék az általam fontosnak tartott szempontokat.

Mostanában sokat cikkeznek a Campusról, megpróbálva politikai csatákba rángatni ezt az ügyet. E cikkekben nem szokott előkerülni, de az is fontos szempont, hogy a Campus lesz a PPKE Bölcsészkarának új otthona! Tehát az ezen az egyetemen tanuló diákok, és itt oktató tanárok leendő munkahelye. Így a Campus létrejötte bár első sorban „pázmányos” ügy, de egyben az egész felsőoktatás ügye is. Megdolgoztunk az új otthonunkért, egyetemünk a HVG-rangsorban a 6. legjobb.

Szeretném hinni, hogy vannak olyan nemzeti minimumaink, amelyek esetében képesek vagyunk átlépni vallási, ideológiai, politikai különbözőségeinken.

Bízom benne, hogy több mint 30 évvel a rendszerváltást követően nem lehet tisztán pártpolitikai kérdés egy egyetem, így egy katolikus egyetem fejlesztése, fejlődése. Meggyőződésem szerint az országhatáron túlmutató jelentőségű ügyről van szó. Ha a fentieket nemzeti minimumként el tudjuk fogadni (jó, ha fejlesztjük egyetemeinket és jó, ha fejlesztjük a Pázmányt), akkor már csak azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy hol legyen ez a központi tér. Ha jobban belegondolunk, akkor a válasz kézenfekvő. Hol, ha nem a nemzet fővárosában? Hol, ha nem abban a kerületében, azon a környéken, ahol a legtöbb nagy egyetemi campus működik a nemzet első számú múzeumának környezetében? Már évek óta várunk rá, hogy a megbecsültségünknek megfelelő helyre költözhessünk. Nem is annyira magunk, mint inkább a diákjaink miatt. Hogy legyen hova elhelyezni a laborokat, legyen alkalmas nagyelőadó, legyenek közösségi terek, kollégium a vidékieknek. Sőt, legyen közélet, jöhessenek a környékről a senior egyetemi programokra, bárki sétálhasson a parkban, ne ócska vaskerítésekkel lezárt romok éktelenkedjenek a belváros közepén.

Vitatkozni a végtelenségig lehet. Van, akinek ez az érdeke. Ne vegyék el a következő generációktól a magas szintű oktatás lehetőségét.

Ne húzzák feleslegesen az időt, mert a műemlékek állaga csak romlik. Lenne lehetőség arra, hogy egy értelmes kompromisszum irányában továbblépjünk. A campus megvalósulása mellett. Én úgy hiszem, hogy ez a beruházás nemcsak azért fontos, mert vonzóbbá és élhetőbbé teszi a környéket, hanem jelentős szimbolikus értékkel is bír. Ugyanis a területen elbontásra kerül például az a borzalmas kinézetű atombunker, amely a nyugati „imperialisták” támadásától volt hivatott megóvni a palotanegyedet. Egy olyan, atombiztos stúdiónak elképzelt épület, amely jellegénél fogva egy leendő háború esetén éppen hogy magához vonzotta volna a bombákat! A Magyar Nemzeti Múzeumot is kitéve egy esetleges bombacsapásnak!

Hiszem, hogy méltó és igazságos, hogy Józsefváros egyik legszebb része visszakapja egykori fényét, visszanyerjék egykori szépségüket a területen található, ma omladozó Károlyi- és Eszterházy-paloták, és e helyen a katolikus felsőoktatás csúcsintézménye épüljön meg.

Forrás: Takács Miklós közösségi oldala

Fotó: PPKE (archív)

Magyar Kurír