Egy új kegyelmi idő kezdődik el – Böcskei László tartott házassági felkészítést Nagyváradon

Pár évvel ezelőtt még kétszer négy találkozásból álló tömbben szervezték meg Nagyváradon a jegyesoktatást, idén azonban két előkészítő alkalomra csökkent az ebben az évben házasodni kívánó jegyesekkel való találkozás. Március 9-én, a nagyböjti időben Pék Sándor esperes, a nagyváradi Szent László-templom plébánosa beszélt a házasulandóknak az életre szóló szövetség vallási vonatkozásairól. A román nyelvet beszélő párok számára Mârț Mihai, a nagyváradi kapucinus templom plébánosa tartotta a felkészítőt.

Április 13-án, a húsvéti időben Böcskei László megyéspüspök adott biztatást a jegyeseknek, közöttük olyanoknak is, akiknek házasságkötési tervük tavaly meghiúsult a járvány miatt, így erre az évre tervezték újra.

A főpásztor elmondta, hogy minden egyes új házaspárral az egyházközség gazdagodik. Ugyanakkor arra is felhívta a jelenlevők figyelmét, hogy a házasság egyik fontos alapja az, ha vannak források, amelyekből meríteni tudnak a házastársak. Rámutatott az égő húsvéti gyertyára, amely az élő Krisztust jelképezi, akihez merniük kell folyamodni már most, és házasságuk folyamán mindig.

A megyéspüspök az előtte való nap evangéliumából idézte a Nikodémusról szóló jelenetet, akinek Jézus az mondja: „Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten országát.”

Amikor házasságkötésről beszélünk, az majdnem olyan, mint egy új születés: valami magunk mögött marad, valami új kezdődik

– mondta Böcskei László. Majd három fontos dolgot sorolt fel, amelyekre a jegyeseknek figyelniük kell házaséletük egész folyamán: egymás újra meg újra felfedezését, az életre szóló – mindig megújításra szoruló – döntést, valamint az áldozatvállalásra való készséget.

A házasságkötéssel egy új kegyelmi idő kezdődik el, és a házastársban mindig valami újat lehet és kell felfedezni. De ugyanakkor vállalni kell az áldozatokat is: egy kicsit magamat visszaszorítom és teret engedek a másiknak.

Az gazdagítja a házasságot, ha tudok magamról lemondani, és a társamnak több teret engedni. Tudom-e a házastársamat úgy gazdagítani, hogy ne méricskéljek mindig a magam javára?

Ha ez mindkét fél részéről sikerül, valami nagyon szép születik belőle. Amikor áldozatokról beszélünk, nem kell nagy dolgokra gondolni, hanem a mindennapok apró áldozataira – tanácsolta az egyházmegye elöljárója, a párhuzamosan magyar és román nyelven tartott jegyeskurzus alkalmával.

A házasságkötés előtt még énközpontú az életünk: nekem jó, hogy találkozzak veled; nekem jó, hogy időt töltsek veled; nekem jó, hogy halljam a hangodat, stb.

A házasságkötés után, a szentségi kegyelem által ez meg kell, hogy változzon: már nincsen „nekem jó”, hanem „nekünk jó”.

A Egyházzal való kapcsolattartás fontosságáról is szó esett: „Tudnotok kell, hogy a család nincsen egyedül az úton, az Egyház mellettetek van. A pápa a családnak szentelt évet hirdetett meg, Amoris laetitia névvel dokumentumot is adott ki a családban megélt szeretetről. Azt tanácsolja a Szentatya, hogy három fontos és alapvető szót ne feledjünk el: kérem, köszönöm, bocsánat. Ne hordozzatok feszültségeket magatokban, ne nyugodjék le a nap haragotok fölött. Legyen mindig nyitott, őszinte párbeszéd köztetek.”

A találkozó végén a főpásztor a kurzuson való részvételt igazoló okleveleket nyújtott át a jegyespároknak.

Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír