Együtt szeressük Jézust – Az egyeki Szent József-plébánián jártunk

Nézőpont – 2021. június 12., szombat | 12:00

„Ha találsz két-három családot, akik melléd állnak, az egész egyházközségnek van jövője” – Barsi Balázs atya tanácsaival kezdte szolgálatát Egyeken Papp László. A Szent József-évben már számos kezdeményezés született, közösségben terveznek, az egyik ötlet hozza magával a többit. A plébánossal és munkatársaival találkoztunk az egyeki plébánián.

Szépen felújított épület az egyeki plébánia. Az utcafronton plébánosi lakás, a kertbe nyúló szárnyban közösségi tér, előtte zöldre néző tornác kerti bútorral. Papp László plébános fogad bennünket a kapuban. Már a telefonban mondta, hogy a plébánia életével ismerkedő beszélgetésünkre a közösségük néhány tagját is elhívja. „Nálunk a lelkipásztori tervezés a képviselő-testületben történik. Szent József évében is így született számos kezdeményezés. Ha közösségben tervezünk, az egyik ötlet hozza magával a többit. Mindig van valaki, aki beáll egyik vagy másik ügy mögé, és aztán együtt megvalósítjuk” – vezet be Papp László az életükbe.

A plébános hívására az asztal körül itt ül velünk Kirilla Pál, a Szent János Katolikus Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, Bencsik Dániel, az ifiklub vezetője és Tóthné Varga Gizella, aki egyebek mellett Billings-oktató is. Mindannyian Laci atya közvetlen munkatársai, barátai. „Jézus is úgy akarta, hogy a tanítványok személyes jó barátok legyenek” – magyarázza, mennyire fontos neki a munkatársai támogatása.

Peremhelyzeténél fogva a nagyközség nincs benne a térség gazdasági körforgásában. Ennek következménye, hogy helyben elsősorban közmunkában van mód a foglalkoztatásra. Sokan ingáznak, a környéki városokba járnak dolgozni. Az iskolában, amely a bölcsődével, az óvodával és a művészeti iskolával együtt egyházmegyei fenntartásban működik, sok a hátrányos helyzetű gyerek. A nagyközség életét megkönnyíti, jobbá teszi az önkormányzat, az iskola és a plébánia együttműködése. „Nagy áldás, hogy az önkormányzati képviselő-testületben benne van az egyházközség négy tagja is. Lényeges, hogy a társadalmi pozíciókban legyenek keresztények, akik hiteles életükkel képviselni tudják az evangélium szellemét. Újra és újra figyelmeztetem őket, hogy az őrhely, ahol állnak, nagyon fontos, mert Isten ott számít rájuk” – mondja a plébános. 

Papp László 2010 óta Egyek lelkipásztora. Induláskor megkérdezte Barsi Balázs OFM atyát, mit tanácsol, hová helyezze a súlypontot az új lelkipásztori helyén. „A liturgia méltó végzésére biztatott. Nem volt nehéz követnem a tanácsát, mert a Szent Ágoston Liturgikus Műhely tagjaként ez közel áll a lelkiségemhez. Az oltár körül szolgálókat nagyon meg tudja ragadni a liturgia szépsége, megfoghatatlan titokkal találkoznak ebben a történésben. Ha ezt megérzik, és beleállnak a nagy sodrásba, az egész valójukat átjárja, viszi őket magával, és ha el is csatangolnak, visszatalálnak a forráshoz.”

Így van ezzel Dani is, aki ministránsként kezdte, és ma is ott van az oltár körül. „Együtt szolgálunk vasárnapról vasárnapra, sokszor hétköznap is. Az oltár körüli szolgálat meghatározó számomra, segít, hogy hűséges maradjak. Kötődést ad, és a válságok idején is megtart. Ide mindig vissza tudok térni. Biztos pontot jelent az életemben, hogy vasárnap itt a közösség, ahol értelmes és megerősítő együttlétben vehetek részt”– mondja.

Évek óta együtt vezetik az ifiklubot Enikővel, aki a szerencsés kevesek közé tartozik: Egyeken él, és itt talált munkát is. Dani családi mezőgazdasági vállalkozásában dolgozik, és itt képzeli el a jövőjét is. Szívügyének érzi az egyházközségi munkát.

Az ifiklubba sok ministráns is jár. Aki megtapasztalja, milyen jó a közösség, az más alkalmakra is eljön. Így erősödik meg, válik stabillá az egyházközség, és így lehet felnevelni azokat a fiatalokat, akik később a tartóoszlopai lesznek. A kapcsolat a plébániával már gyerekkorban elkezdődik, és lassanként belenő az ember a szolgálatba – írja le Dani azt az utat, amelyet maga is bejárt.

Az ifiklub tagjai kéthetente találkoznak a plébánián. Beszélgetés, közös ima, egy rövid előadás és a témával kapcsolatos gondolatok megosztása is hozzátartozik ezekhez az alkalmakhoz, ugyanúgy, mint a játék és az agapé. Szent József évében Ferenc pápa Patris corde (Apai szívvel) kezdetű apostoli levelét dolgozzák fel a találkozókon. Laci atya arról is mesél, milyen megrendítő vallomások hangzottak el, amikor arról beszélgettek, ki milyen apára vágyik, milyen a kapcsolata az édesapjával. „Sokan vannak, akik a családjukban nem tudják elmondani, ami belülről feszíti őket. A szülőnek vagy nincs ideje, vagy nem tudja, hogyan beszéljen a gyerekkel mélyebb dolgokról.” 

Papp László plébános a résztvevők egyikének tartja magát a közösségben, és örül annak, hogy Dani és Enikő ilyen jól kézben tartják a vezetést. „Ha a szívükben nem érezték volna, hogy ez az ő szolgálatuk, ha nem vállalnák fel egészen, ha nem adnák hozzá az energiájukat, akkor nem itt tartanánk. Fontos, hogy a magukénak érezzék ezt az ügyet, mert én nem leszek mindig velük. Így azonban megalapozott a remény, hogy amit elültetünk, az megmarad.”

Egyek életének a plébánia mellett a másik központja az iskola. Ezért az igazgató és a plébános is fontosnak tartja, hogy a kapcsolatuk termékeny legyen. A nyolc osztályban 325 diák tanul, sok köztük a roma származású. Az óvodába 180 gyerek jár, az új bölcsődébe 24. Az intézmény 2012 óta a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működik. 

Az intézményvezető, Kirilla Pál is példaértékűnek tartja a plébániai közösséget. Az, hogy tartozik valahová, könnyebbé teszi számára a mindennapi küzdelmeket. Laci atya régi barátja. Mielőtt 2014-ben az iskola igazgatója lett, a Szent József Gimnázium kollégiumát vezette Debrecenben, ahol akkoriban Papp László volt az iskolalelkész. Kirilla Pál betelepülő Egyeken, a dinamikusan fejlődő megyeközpontot hagyta ott a nagyközségért. „Kihívást láttam az itteni feladatomban, Isten hívásaként éltem meg. Egy-egy sikertelenség vagy nehéz nap után persze néha megkérdőjeleződik bennem, hogy tényleg ezt kell-e csinálnom, de aztán a szentmisében, az imádságban minden letisztul. Igen, itt a helyem, erre kaptam meghívást. És itt találtam meg a feleségemet. Úgy látszik, az Úristennek megvolt az elképzelése erről.”

Az iskola sokféle módon igyekszik színesebbé tenni a diákság életét. A művészeti képzés vonzó a roma gyerekek számára, sokuk számára jelent kitörési lehetőséget. Az intézmény minden lehetséges pályázaton elindul. Éppen most zárult egy pályázat, amelyet közösségépítésre, a kallódó gyerekek felkarolására, életpályamodellek bemutatására írtak ki. Az iskola vezetése fontosnak tartja azt is, hogy sok programot szervezzenek, mert a gyerekek kulturális lehetőségei egyébként szűkösek. A Lázár Ervin Programnak köszönhetően például sok helyre eljutottak. Rendszeresek a művészeti iskola tanárainak közreműködésével tartott koncertek is, melyeket összekötnek a jótékonysággal. Így valósulhat meg évek óta a „Tegyük szebbé a családok karácsonyát” akció. 

Tóthné Varga Gizella ölében ott ül a kislánya. Férjével együtt ők tősgyökeres egyekiek, de a munkájuk miatt kétlaki életet élnek. A hétvégéket mindig Egyeken töltik. „Mindkettőnk szülei itt élnek, itt vagyunk otthon mi is és a gyerekeink is” – mondja Gizella, aki két nagyobb gyermek édesanyja volt már, amikor negyvenévesen ismét várandós lett. A magzat hathetes vizsgálatakor „azt mondták, üres a petezsák, műszeres befejezés szükséges. Én azt kértem, hogy várjunk még. Laci atya ebben az időben Fatimában volt. Imát kértem a magzatért, és amikor visszamentem a következő vizsgálatra, már kimutatta a babát az ultrahang. Azóta lelki adoptáló vagyok, rendszeresen imádkozom a Szűzanyához veszélyben lévő, még meg nem született magzatokért” – meséli Gizella.

Egy falubeli társával, Pappné Fekete Mónikával Billings-oktatóként dolgoznak. Ennek a termékenységet figyelemmel kísérő módszernek a megismertetése része a jegyesoktatásnak, és az iskolában is megszólítják a nyolcadikos lányokat, felkészítve őket a párkapcsolatra. „A Billings lehetőséget ad arra, hogy az Egyháztól távolabb álló családokat is elérjünk. A módszer segíti a nőket abban, hogy megismerjék a szervezetüket, tisztában legyenek azzal, hogy mikor vannak termékeny időszakban. Ezek az ismeretek emellett a harmonikus párkapcsolat megteremtéséhez is hozzájárulnak. A Billings-módszer szemléletét az határozza meg, hogy a házaspár mindkét tagja tekintse értéknek a másik biológiai adottságait. Ne legyen természetes egy férfi számára, ha a nő tablettát szed, és ezzel a fogamzásgátlás egész terhe az ő vállát nyomja. A Billings-módszer alkalmazásával a fogamzás, illetve annak elkerülése a férj és a feleség közös ügyévé válik.”

A Billings-módszer oktatásához kapcsolódóan elindult a településen a „Vándorbölcső” akció. Gizelláék a várandósság ideje alatt készítettek egy bölcsőt a kislányuknak, s amikor kinőtte, továbbadták a következő babának. A bölcső 2018 óta most várja a tizenötödik lakóját.

Laci atya is látja a módszer értékét. „A párkapcsolat szempontjából óriási érték, ha a férfi és a nő megtanulnak egymásra figyelni, és megismerik önmagunkat. Így tudják felelősen élni az életüket. A házasságuk azáltal lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha a szexualitástól kezdve az anyagi kérdéseken át a gyermeknevelésig, az életük minden területére beengedik Istent.” 

Az egyházközség a szolgálattevők munkájának elismerésére díjat alapított, amelyet Tárkányi Béláról, az Egri Főegyházmegye kanonokáról neveztek el. Ez a tudós pap Petőfi kortársa és jó barátja volt, a Kisfaludy Társaság tagja. Tizenegy éven át szolgált Egyeken plébánosként. Megbízta az egri püspök, hogy a Vulgata szövegét a kornak megfelelően magyarítsa. Ezt a munkát itt végezte. „Példakép számomra. Azt üzeni, hogy az ember az Istentől kapott feladatot bárhol teljesíteni tudja” – mondja Papp László. 

A plébános 2010-ben még egy tanácsot kapott Barsi Balázstól. „Ha találsz két-három családot, akik melléd állnak, az egész egyházközségnek van jövője.” Végül nem csak két-három családot talált. „Hála Istennek, vannak az egyházközségben ilyen tanúságtevők. Hiszem, hogy bár a rossz hangosabban szól, és az álhírek gyorsabban terjednek, Isten üzenetére is ki vannak éhezve az emberek. Nekünk meg kell keresnünk azokat a csatornákat, amelyeken keresztül eljuttathatjuk hozzájuk.” 

Egyeken egyre erősebb a közösségi összefogás, amelynek köszönhetően megannyi értékes kezdeményezés született. Papp László könyvespolcán három kiadvány sorakozik, melyeket a hívekkel közösen készítettek el. Az Egyeki arcképcsarnokban katolikus családok mutatkoznak be, a zsolozsmáskönyv a plébánia közösségének rendszeres használatára készült, és a népzsolozsma anyagát tartalmazza. A Lelkeket keressetek című kötetet pedig, amely a plébánia kétszázötven éves történetét mutatja be, 2018-ban adták ki. 

Szent József évében a plébánia közössége nevében levelet küldtek az egyházmegye József nevű papjainak. A szent szobra házról házra jár, a befogadó családok körülötte összegyűlve imádkoznak a családjuk megbonthatatlan egységéért. Szent József búcsúnapján fát ültettek az előző évben született tizenkilenc gyermek tiszteletére. Hálaládát tettek ki a templomban, a belekerülő üzeneteket időről időre közzéteszik a plébánia honlapján, Szent József szobránál pedig a kéréseiket helyezhetik el a hívek. Zarándoklatra hívták a nagyapakorú férfiakat, a ministránsok havonta egyszer együtt ebédelnek a plébánián, a vándorbölcső révén egyre erősödik a családos közösség. A plébános imádkozik a papi hivatásokért, Kirilla Pál pedig vezeti a Szent László-imaszövetség havi szentségimádását. 

Papp László atya megtalálta a helyét Egyeken. „Ide már haza jövök. Barátaim a rám bízottak. Azt szeretném, hogy minél többen rátaláljanak az Istennel való kapcsolat örömére. A személyes életszentségünkön múlik a pasztoráció sikere. Meg kell küzdenem a hibáimmal; ha elesek, felállok, megharcolom a harcaimat, így kell megmutatnom másoknak, hogy Isten beleszól az életembe. Az elvárásokat is meg merem fogalmazni, mert Krisztusért vagyunk itt, azért, hogy együtt szeressük Jézust. Az életszentségre való törekvésben szükség van arra, hogy megerősítsük egymást. Engem is erősítenek a hívek. A Jó Pásztor vasárnapján például minden évben ajándékot kapok, a hortobágyi pásztor gúnyájának egy darabját. A ruházat már teljes, idén bográcsot kaptam hozzá.”

Szerző: Trauttwein Éva 

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

A riport nyomtatott változata az Új Ember 2021. június 6-i számában jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria